LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden annyit ér, amennyi megvalósítható belőle, főleg akkor, hogyha ez hatékony. Gondoljuk végig egy képviselő-testület döntését akkor, amikor egy kistelepülésen a hét képviselőből van egy iskolaigazgató, egy nyugdíjas iskolaigazgató, egy óvodavezető, egy gyermekjóléti szolgálati munkatárs. Milyen döntést lehet hozni egy ilyen képviselő-testületnek az előttünk fekvő javaslat tükrében?

Én úgy gondolom, hogy ez már eleve a döntésképességet határolja be, ergo az előttünk lévő anyag életképességét fogja megkérdőjelezni. Valóban vannak kistelepülésen nagyon jól működő iskolák, én is tudok a saját választókerületemben egy olyan települést mondani, ahol összesen hétszáz- egynéhányan laknak, és iskolát bővítettek, és a szomszéd településekről is csábítanak el gyerekeket. De el tudom mondani ennek az ellenkezőjét is, ahol iskolabusszal szállítják az egyik településre a jól menő szülők gyerekeit, és ugyanarról a településről retúrban pedig a szegény sorban élő szülők gyerekeit a szegények iskolájába. Úgy gondolom, hogy jobban föl kellene mérni a kistelepülések oktatási helyzetét és a képviselő-testületek mozgásterét, még mielőtt beavatkozunk egy ismételt kényszerrel az életükbe. Lehet, hogy nem vették annak idején a pedagógiai programokat az iskolák és az önkormányzatok, egy biztos, ollózást én is láttam, nem egyet és nem kettőt, ami azért majdnem ugyanaz volt, minthogyha vették volna.

Én arra kérem önöket, hogy a szakma hozzáértő javaslatokkal tegye ezt a törvényjavaslatot életképessé, vagy pedig az előterjesztő vonja vissza.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu