DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatom felszólalásomat, Tildy Zoltán köztársasági elnökre emlékezve.

A forradalomban 1956. október 28-án Tildy Zoltán szerepe úgy lett döntő, hogy amikor az ő rádiószózata elhangzott, az jelezte a forradalom győzelmét: akkor hallgattak el a fegyverek. Korábbi nézeteivel összhangban független, semleges, demokratikus berendezkedésű, többpártrendszerű Magyarország foglalkoztatta. Nagy Imrével harmonikusan együttműködött. Felkereste a kiszabadított Mindszenty József bíboros hercegprímást.

Hangsúlyozta Tildy, hogy helyre kell állítani Magyarország teljes nemzeti függetlenségét, ki kell lépni a Varsói Szerződésből, és el kell érni a szovjet csapatok kivonulását Magyarország területéről. Ugyanakkor fontosnak tartotta a Szovjetunióval való jó viszony fenntartását. Ilyen platformon tárgyalt Tildyvel a legmagasabb szovjet képviselő, Mikojan és Szuszlov. Úgy ítélték meg, hogy vele megegyezni megbízhatóbb, mint bárki mással, Nagy Imrét is számba véve. Így október 30-ai nyilatkozatában a Szovjetunió kormánya beleegyezett abba, hogy Magyarország visszatér az 1945-ös alapokra, a többpárti demokráciához.

Tény, hogy tragikus hirtelenséggel Moszkva álláspontja megfordult, és a szovjet hadsereg vérbe fojtotta forradalmunkat. Bár kikerültek a Kremlből információk, hogy a Budapestről megkésve visszaérkező Mikojan továbbra is hevesen érvelt Hruscsovval az egyezség betartása mellett, amelyről a megelőző napokban tárgyalt Tildyvel.

Amikor november 4-én hajnalban a szovjet támadás megkezdődött, Nagy Imre miniszterelnök a jugoszláv követségre menekült. Tildy a parlament épületében maradt, és amikor a szovjet páncélosok támadó pozícióba helyezkedtek, akkor utasítást adott az őrségnek az ellenállás beszüntetésére. November közepén félreérthetetlenül elítélve a demokratikus forradalom leverését, eljuttatta az osztrák követségre azt a feljegyzést, amelyben rámutatott, hogy Nagy Imre kormánya törvényesen alakult meg, és november 4-én nem mondott le, tehát a szovjet katonai beavatkozás egy törvényes kormány ellen irányult. Úgy ítélte meg, hogy a szovjet invázió ellenére is van lehetőség a politikai kibontakozásra, a szovjet kormánnyal való tárgyalásokra, sőt, ha úgy adódik, Kádár megkerülésével is.

November közepén a Független Kisgazdapárt elnöki tanácsot választott. Akkor már a Kádár-csoport nem kívánt tárgyalni, Tildyt letartóztatták és elítélték, később, 72 éves korában hunyt el.

Ezek a vázlatos villanások Tildy Zoltán életéből teremthetnek igényt annak ismeretére, ahogyan ez az államférfi kívánta formálni a zord időket. Nem ritkaság, hogy a felhők beárnyékolják a teljesítményeket. Elszántan hajlandó volt feláldozni népszerűségét is azért, hogy a Szovjetunió őszinte és megbízható barátjának tekintse Magyarországot. Ezért még azt a fájdalmas áldozatot is vállalta, hogy a koncepciós per folyamán - 1947 elején - elhatárolta magát Nagy Ferenctől és Kovács Bélától.

Bibliai prófétákkal példálózott. Papi hivatásánál fogva nagyfokú felelősség jellemezte. Erről emlékezett a Fény utcai piacon halála előtt Kelemen Sándorral - jó barátommal -, amikor az "Isten igájából a politika igájába" élményeire emlékeztek. Merthogy igazmondó ember volt, megtestesült ritkaság a politikában. A "bujdosó bibliáját" bejegyzéseivel most Szeghalmon őrzik.

A történelem bányájából előkerülnek aranyrögök, pengő ércek, és fény derül a sáros kőtömegekre is. A mi magyar nemzeti függetlenségi mozgalmunk megismerése, amely tiltott történelemnek számított évtizedeken át, kívánatos. A zsarnokság akarta évtizedeken át megmondani, kik voltunk, amit manipuláltak a szélsőbal és a szélsőjobb ideológiák rögeszméi.

Tildy Zoltán köztársasági elnöki emléktáblájának avatása - ami a közelmúltban történt - indokul szolgálhat a kortársak és kutatók számára. Kortársként és szemtanúként tudom, hogy politikában és emberségben összetartoznak Tildy Zoltán legközelebbi barátai és munkatársai: Nagy Ferenc, Varga Béla, Kovács Béla, Kiss Sándor. Azonosulnak Varga Béla szavaival, akinek szavait most már kőbe véstük - Tildyről mondja -: "Ő volt köztünk az első, s maradt halálában is."

Köszönöm a meghallgatást. (Általános taps.)

Forrás: parlament.hu