DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor napirend előtti felszólalásra jelentkezünk, többek között azt is meg kell jelölnünk, hogy az a téma, amiben megszólalunk, miért országos jelentőségű. Én ma a székesfehérvári színházigazgató-választásról kívánok szólni, ellenben mégiscsak országos jelentőségű, hiszen a közelmúltban Kaposváron, Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Veszprémben is hasonlóképpen zajlott le a színházigazgató-választás. A képlet egyszerű: a Fidesz igyekszik embereit pozícióhoz juttatni. Természetes dolog, ebben sincsen kivetnivaló - a hogyanban azonban már igen. Ugyanis ilyenkor nem számít a szakmaiság, úgy látszik, nem számít a hozzáértés, az alkalmasság, nem számít a szakmai szervezetek, a színházi társaság bírálata, a színház színészeinek és közalkalmazottainak véleménye.

De mi is történt Székesfehérváron? A közgyűlés először februárban foglalkozott ezzel a témával, annak rendje s módja szerint a közgyűlést megelőzően a társulat meghallgatta az akkori jelölteket, és bírálatot is mondott. A szavazást Szurdi Miklós nyerte, a neves és rangos színészekből és színházigazgatókból álló szakmai bizottság is megtette javaslatát, javasolta, hogy Szurdi Miklós folytassa az immár öt éve megkezdett munkát. Amennyiben a közgyűlés mégiscsak váltani szeretne, úgy Márton András pályázatát ajánlotta a képviselők figyelmébe. A kulturális bizottság fideszes elnök asszonya azonban másképp gondolkozott, ő másik két jelöltet látott jónak. A liberálisok és a baloldal ekkor Szurdiért izgult, a jobboldal egy része meg azért, hogy a felsőbb parancsra beikszelt név ne hozzon győzelmet. Ekkor ez még sikerült is, hiszen egyik pályázó sem kapta meg a szükséges többséget.

Ezt követően aztán márciusban újra kezdődött a színházigazgató-választás, a társulat ekkor is meghallgatta a jelölteket, nem változtatott véleményén; a szakmai grémium sem, csupán annyiban, hogy most már Szurdi Miklós és Márton András mellett egy harmadik lehetőséget is kínált a közgyűlésnek Bodolai Géza személyében, akinek tízéves színházvezetői tapasztalatát megfelelő garanciának látta. De nem változott meg a bizottság elnökének véleménye sem, ismét jött a másik két névvel, ekkor már sikerrel. Hiszen a közgyűlés Vasvári Csabát választotta meg a székesfehérvári színház igazgatójának.

Jelzésértékű, hogy az eredmény kihirdetését nem fogadta vastaps, nem fogadta örömrivalgás. Úgy látszik, még a győzők sem örültek a győzőnek. Az egyik fehérvári színésznő még korábban, a kulturális bizottság ülésén megjegyezte, minden igazgató tudja, megbízatása öt év elteltével lejár, és helyette adott esetben mást bízhatnak meg. De egyáltalán nem mindegy, hogy kit ki vált a színház-igazgatói székben. Szurdi Miklós még kinevezése előtt művészeti vezető volt, 15 éves vezetői gyakorlat állt mögötte, játékfilmek, tévésorozatok rendezését már mind maga mögött tudhatta, csakúgy, mint 120 színdarab rendezését is. Egyébként is nehéz öt év állt mögöttük, hiszen másfél évig még folyt a székesfehérvári színház átépítése, és ezalatt vándortársulatként dolgoztak. Nem kell ahhoz szakértelem, hogy belássuk, micsoda hihetetlen energiára és szervezőkészségre volt szüksége a társulatnak és vezetőinek egyaránt ahhoz, hogy ezzel a feladattal sikerrel megbirkózzanak.

És mi is a teljesítmény, ami mögötte áll? A bérletesek száma ez alatt az idő alatt megkétszereződött, meghaladta a tízezret, a színházba járó fiatalok száma megháromszorozódott, a bemutatott darabok közül Elton John és Tim Rice musicalje, az Aida különleges sikert hozott, nemcsak a budapesti, de a német és az olasz közönség is megismerhette, megismerheti a produkciót. Mi áll Vasvári Csaba mögött? Jelenleg az Echo Hungária TV Zrt. elnöke, néhány színházban megfordult, a Székesfehérváron is több befektetéssel bíró Széles Gábor exveje. Színházvezetői tapasztalata nincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején Shakespeare azt mondta, hogy színház az egész világ, de a székesfehérvári döntéshozók többségének értelmezése szerint, úgy tűnik, ez csak egy rossz bohózat.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu