ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, Kormos képviselőtársammal nem állunk olyan messze egymástól gondolkodásban, csak a megközelítés szempontjából próbáltam rávilágítani, hisz a térségekben mindenütt kísérleteznek, és megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében a tanítók, a pedagógusok, hogy valóban, a tehetségek minél nagyobb számban kerüljenek ki a saját intézményükből.

De azért is próbáltam rávilágítani a kistelepülések kérdésére, mert az elmúlt időszakban, az elmúlt több hónapon keresztül ez téma volt a parlamenten belül, és ez váltotta ki a legnagyobb vitát is.

(12.40)

Nem a pedagógussal van a gond, hanem az intézmény fenntartása vagy annak ellehetetlenülése, a normatív támogatások Damoklész kardja fenyegetése tudatában. Mert ott, ahol állandó jelleggel fönnáll annak a veszélye, hogy lehet, hogy jövőre már nem tudják indítani magát az iskolát, egészen biztos, hogy a pedagógus lelki motivációja és a hozzáállása is megváltozik, mert valószínűsíthetően a következő időszakban elveszíti a munkahelyét. Tehát egészen biztos, hogy lelkiekben is megviseli magát az intézményfenntartót, a pedagógust, és megfertőzi a teljes légkört.

Azért mondtam és kértem azt, hogy csináljunk egy álljt, vizsgáljuk meg, hogy melyek a negatív tapasztalatok, vizsgáljuk meg, hogy melyek a pozitív tapasztalatok, és annak összegzésével, leszűrésével próbáljunk meg egy olyan oktatási törvényt kialakítani, amely valóban a tudásról, tehetségről és a nemzet jövőjéről szól, és valóban a megfelelő költségvetési forrásokat is hozzá kell rakni, hisz rengeteg program fut. Ezeket is össze lehet fésülni.

És ahogy ön is mondta, az ön környezetében sikerült egy programot elindítani. Máshol (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) is ugyanúgy megkísérlik ezt, máshol is koncentráltnak a tehetségre, csak a Damoklész kardja mindig egy veszélyállapotot teremt az iskolai dolgozók szempontjából.

Forrás: parlament.hu