HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Miután előttem két tisztelt képviselőtársam is az oktatásról beszélt, engedjenek meg egy idézetet! Ifjú Marosán György írta ezt az ÉS-ben talán egy évvel ezelőtt. Nagyon egyszerű különbséget tett a jó és a rossz iskola között. Azt mondta, hogy a kettő között a különbség az, hogy a jó iskolában motivált szülők motivált gyermekét motivált pedagógusok oktatják, a rossz iskolában pedig motiválatlan szülők motiválatlan gyerekeit motiválatlan pedagógusok próbálják tanítani, persze sikertelenül.

A motiváció rendkívül fontos dolog. A politika talán ki nem mondott, de legfontosabb célja, meg ha megnézzük a sikeres országok sikerének a titkát: motiváltak az állampolgárai. A politikának olyan klímát kell teremteni, ami az állampolgárait teljesítményre, boldogságra motiválja, hiszen a kettő összefügg. A kérdés az, hogy a mi adórendszerünk, a mi elosztórendszereink vajon ez irányba terelik-e a közgondolkodást, motiválják-e az állampolgárokat, vagy kevéssé motiválják.

Engedjenek meg egy friss adatot: a munkanélküliek 20 százaléka tökéletesen elégedett a helyzetével, 27 százaléka pedig közepesen elégedett, tehát a fele a munkanélkülieknek nagyon meg van elégedve a maga helyzetével. Ha a munka világából a munkahellyel rendelkezőket kérdezzük meg, akkor ott biztosan nem lesz 20 százalék tökéletesen elégedett, 27 százalék meg végképp nem lesz közepesen elégedett. Hát milyen rendszer az, amelyik, aki nem dolgozik, azt hozza olyan helyzetbe, amiben jól érezheti magát, aki pedig dolgozik, azt bünteti?!

Az adórendszerről kívánok egy-két mondatot szólni, hiszen a miniszterelnök úr körülbelül három vagy négy hete azt találta mondani, hogy adóreformra sem a közeljövőben, de még a középtávú jövőben sincs igazán lehetőség, mert ezt nem teszi a magyar költségvetés helyzete lehetővé. Én cáfolnám ezt az állítást. Külföldi példákat fogok felhozni, ahol hasonló helyzetben lévő országok megléptek olyan lépéseket, amelyek elindították őket az emelkedés, a fejlődés, az előrelépés útján. Ennek a feltételeit kellene vizsgálni. Ilyen országok például Szlovákia - rendszerváltó ország, '90-ben együtt változtattuk meg az addigi rendszert -, de ilyen Finnország, amelyik 1990 tájékán nagyon nehéz helyzetben volt, és Írország a klasszikus példa.

Mi a titka ezeknek az országoknak, miért tudták megtenni azt, amit mi nem tudunk? Azért, mert először is létre tudták hozni a konszenzus vagy a megegyezés első szintjét, ez a politikai megegyezés. Addig, amíg mi azon vitatkozunk, hogy kinek a zsebében van a bölcsek köve, hogy ki fogja végképp megoldani az ország előtt álló problémák sokaságát, addig ezek az országok, illetve politikusaik az együttműködés lehetőségeit keresve megállapodtak abban, hogy ha meghoznak egy döntést, akkor azt a következő kormány, ha kormányváltás lesz, akkor sem fogja megváltoztatni.

Aztán a politikai kiegyezés vagy megegyezés után ezt meg tudták teremteni a szakmai szervezetekkel, és az egészet rá tudták építeni egy társadalmi konszenzusra, egy társadalmi szerződésre. Nekünk sem kell feltalálni a spanyolviaszt, meg kell nézni ezen országok boldogulásának a menetét, és ezt kellene valahogy lemásolnunk, vagy ezt kellene magunkévá tennünk.

Tehát először is ahhoz, hogy a reformok elfogadhatóak legyenek társadalmi szinten, a politikai elitnek közösen kellene fellépni, de nemcsak abban, hogy erre szükség van, hanem a megoldás módjaiban is. Hiába próbálta ezt hat esztendőn keresztül a szocialista-szabad demokrata kormányzat elhitetni az országgal, hogy ők meg tudják csinálni, nem tudták, mert nem volt egy olyan politikai konszenzus, amibe a politika minden szereplője bevonatott és érintett lett volna. Természetesen hiányoztak a szakmai egyeztetések, hiányoztak a társadalmi megegyezés feltételei is.

A Magyar Demokrata Fórum az adócsomagját, az adóreformcsomagját azért terjesztette elő, hogy legyen végre miről vitatkoznunk, hogy végre szakmai kérdésekről folyjon a vita és ne arról, hogy ki a hiteles és ki a kevéssé hiteles, ami egyébként komoly probléma, mert ahhoz, hogy ezek a feltételek, a társadalmi, politikai, szakmai kiegyezés létrejöjjön, szükséges a bátorság, a politikai bátorság, szükséges a hitelesség, és szükséges a kompromisszumokra való hajlam.

Államtitkár úr valószínűleg azt fogja mondani válaszában, hogy sok mindenben egyetért velem, és én ezt örömmel fogom venni, de a Magyar Demokrata Fórum azt kívánja, hogy itt ne csak a szavakban legyen jelezve az egyetértés szándéka, hanem végre a tettekben legyen észlelhető és érzékelhető (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert az ország érdekei ezt kívánják.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu