DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Onnan kezdem talán, hogy én magam is úgy látom, hogy ez egy nagy áttörés, tehát áttörés az elmúlt évekhez képest, és ezt mindenképpen pozitívan értékelem, és köszönöm is a kormány pozitív hozzáállását ehhez az ügyhöz. Úgy érzem, hogy átérezték a felelősségét a kormányoldalon is ennek a javaslatnak, és ez valóban talán példa értékű lehet a jövőre nézve is.
De azt mindenképpen fontosnak érzem tisztázni, hogy államtitkár asszony azt mondta, hogy a honvédelmi törvény, a 2004. évi CV. honvédelmi törvény gyakorlatilag az önkéntes tartalékos rendszert kialakította, tehát létezik ez a rendszer. Én azt látom, hogy egyszakasznyi erő futotta arra 2004-ben, hogy említést tegyen arról, hogy valóban önkéntes tartalékos katonákra szükség van. Az állománytáblában is benne van, hogy kikből áll gyakorlatilag a Magyar Honvédség, amikor fölsorolja a törvény, és azt mondja, hogy valóban, hivatásos katonákból, szerződésesekből és önkéntes tartalékos katonákból. De hát én úgy érzem, hogy egyszakasznyi tétel nem igazán elegendő ahhoz, a 83. § foglalkozik az önkéntes tartalékosokkal, de egyáltalán nincs kimerítve ez a téma, említésen túl igazából nincsen ennek részletes kidolgozottsága, semmiféle érdekeltségi rendszerről, semmiféle működtetési rendszerről nem említ bővebben a törvény semmit. Úgy érzem, hogy ez egy nagyon komoly hiányosság, tehát ezen mindenképpen változtatnunk célszerű.
A tartalékos haderők esetében, ha megnézem a nemzetközi példákat, és engedjenek meg néhányat még itt összegzésképpen, az Egyesült Államok haderejének 44 százalékát teszik ki a tartalékosok, 44 százalékát. Az Egyesült Királyság, tehát Nagy-Britannia haderejének 48 százalékát teszik ki a tartalékos katonák. Kanadában 36 százalékot, de még Franciaországban is 10 százalékot, Hollandia esetében is 9 százalékot tesznek ki a tartalékos katonák. Nem akarnék ünneprontó lenni, és nem akarnék, úgymond, titkokat elárulni, de azért mindannyian tudjuk, hogy talán néhány kezünkön, talán a két kezünkön vagy ezt esetleg kétszer, háromszor megszorozva meg tudjuk számolni, hogy papíron hány önkéntes tartalékos katonánk van. De hogy aztán ezeknek folyik-e kiképzése, azt mindannyian tudjuk, hogy nem folyik. Vagyis ezen a helyzeten, ezen a rendszeren változatni kell, ez mindenképpen indokolt.
Úgy érzem, hogy itt egyet beszélünk, mind Karsai Péter barátom, mind Nyitray András, mind Csampa Zsolt, mind az államtitkár asszony. Nagyon sajnálom egyébként, hogy az SZDSZ, túl az elnöki minőségen, bár az egy minőségi feladat, hogy részt vesz a vitában, de hogy a frakcióból hozzászólóként nem hangzott el vélemény, de bízom benne, hogy az SZDSZ is támogatni fogja magát a javaslatot. Bízom benne, hogy ez egy közös ügy lesz, mert csak így lehet ezt az eredményt elérni, ha együttesen, közösen valamennyi parlamenti párt vállalja ennek a javaslatnak a véghezvitelét.
A sikernek ez a záloga egyébként, mert ha bármelyik frakció, bármelyik politikus ebből kibeszél és ellene beszél, úgy érzem, hogy a társadalom olyan mértékben fordult el a haza védelmének ügyétől, hogy ebben szerintem vissza kell fordítani az emberek figyelmét, és a hadseregre is föl kell hívni a figyelmet, hogy igenis, van Magyar Honvédség. Ez a Magyar Honvédség valóban jelentős átalakuláson ment keresztül, ennek nagyon sok sérültje van. Vannak előnyei is, nyilván látjuk ezt, de nagyon-nagyon sok minden leépült azért az elmúlt időszakban a Magyar Honvédségen belül. Kialakultak persze új részképességek, amelyek nagyon fontosak a NATO munkamegosztásában, de látjuk, hogy azért nagyon-nagyon sok áldozattal járt ez a rendszerváltozás. Nagyon sokan megszenvedték a rendszer átalakulását, talán a katonák azok, akik talán a legjobban megszenvedettek körébe írhatóak.
Ezért szerintem a társadalom figyelme és megbecsülése kell hogy irányuljon a Magyar Honvédségre, és kell hogy irányuljon arra, hogy a honvédelem tényleg nemzeti ügy. Én azt látom, hogy az az egyetlenegy esélyünk jelen pillanatban, ha a tartalékos erőt fölépítjük, hiszen a tartalékosok képezhetik a legfontosabb kapcsolatot vagy a legfőbb kapcsolatot a civil társadalom és a haderő, a professzionálissá váló haderő között. Hiszen nincsen átjárás, nincsen rálátása a magyar társadalom tagjainak valójában a Magyar Honvédség működésére.
Ha a mindennapi munkában részt vevő emberek tartalékosként rálátnak a Magyar Honvédség belső ügyeire és belső életére, a bajtársiasság érzésére, a hazaszeretet érzésére, akkor áthatják a társadalmat, valóban áthathatják, és rálátással bírnak a Magyar Honvédség tényleges tevékenységére is, és szerintem ez egy fontos feladat. Tehát nem pusztán csak egy tartalékos erő fölépítéséről kell gondoskodnunk, hanem a társadalomról is gondoskodnunk kell, hogy átérezze a honvédelmi tudatot. Gondolok itt arra, hogy persze ez önmagában nyilván kevés, azért itt együttes föllépéssel változtatnunk kellene sok mindenen, hiszen azért ez a kérdés, ha ezt rendezzük, az sem fogja megoldani a katonai nyilvántartás problematikáját. Hiszen nincsen naprakész katonai nyilvántartásunk, és ez azért, valljuk be őszintén, gondot jelenthet. Ne jelentsen, de egyes minősített időszakokban, amikor mozgósítani kellene, akkor ez gondot jelenthet. Ez tehát egy következő lépés lenne.
Nyilván nem oldja meg azt a problémát, ami a honvédelmi nevelés hiányát mutatja. Az elmúlt években hiába van katonai alapismeret-oktatás és választható érettségi tantárgy is lehet, egy-két fiatalon túl nem sokan választották ezt a tantárgyat. Tehát ezen a rendszeren is valamit finomítani kell, változtatni kell, hiszen ez pont visszafut oda, hogy jelentkezzenek a fiatalok önkéntes tartalékos katonának, hogy ne csak pusztán anyagi motiváció legyen, mondjuk, ilyen érdekeltségi rendszer, hanem érezze is úgy, hogy neki ez egy fontos küldetése, fontos feladata a haza védelme természeti katasztrófa vagy bármilyen más veszély esetén.
Azt a problémát is nyilván kezelni kell, hogy a költségvetése a Magyar Honvédségnek eléggé gyengécske. Nyilván a gazdasági erőforrások szűkösek, én ezt látom, tudom, érezzük mindannyian, de azért nem lehet sokáig ilyen szinten, ilyen módon fönntartani a Magyar Honvédséget, főleg ha tartalékos haderőt akarunk még fölépíteni, a tartalékos rendszert föl akarjuk építeni, akkor erre bizony-bizony áldozni is kell. Tudjuk, hogy olcsóbb a tartalékos rendszer működtetése, mint az állandó hadseregnek, de azért nem lehet megúszni. Erre előbb-utóbb áldozni kell majd, nehogy később baj legyen, hogy elhalasztottunk bizonyos fejlesztéseket a Magyar Honvédségen belül.
A rendszer kiépítésében arra gondoltam, hogy nyilván nem egyik napról a másikra kell kiépíteni teljes mértékben egy tartalékos rendszert, hanem fokozatosan, lépésről lépésre, figyelembe véve az anyagi erőforrásokat is. Ebben, azt hiszem, partnerek vagyunk mindannyian.
Végezetül pedig azt szeretném még elmondani, hogy hiszek abban, hogy ha a tartalékos rendszert tisztességgel föl tudjuk építeni, és ebben bízom, hogy valóban lesz egyfajta pártpolitikai konszenzus is, átérezve nemzeti ügy jellegét a honvédelemnek, akkor olyan morális változásokat is tudunk generálni ezzel a honvédelmi nevelésen keresztül, a tartalékos rendszeren keresztül, hogy megbecsüljük azokat az embereket, akik vállalják szabad idejükben a haza védelmének a kötelezettségét, hogy az a hadseregre is hatással lesz, és az egész társadalmat áthatja, átszövi ez a pozitív folyamat. Tudjuk, hogy egy hadseregnek az igazi erejét igazából a moralitása adja, a lelkiereje adja, sokkal többet jelent sok esetben egy hadseregnél ez, mint mondjuk, a haditechnika színvonala. Nyilván az is fontos, de a moralitásra szerintem igenis hangsúlyt kell helyezni, és úgy érzem, hogy a tartalékos rendszer igazi, tisztességes fölépítése segítheti ezt a folyamatot.
Végezetül pedig azzal szeretném zárni, bízva abban, hogy a módosított javaslatot elfogadva, és reményeim szerint a jövő héten erre sor kerülhet, tettünk kezdeményezést annak érdekében, hogy a jövő héten, már pont a határidők tartása végett is ne menjünk úgy bele a nyárba, hogy ne fogadjuk el ezt a javaslatot, a módosított változatát, és indulhasson meg a munka, és tarthatóak legyenek a határidők, egyeztetést mindenképpen szükségesnek tartok mind szakmai, mind politikai síkon.
(22.00)
Én ennek a belátását ajánlom a kormány itt lévő államtitkár asszonya figyelmébe is, és bízom benne, hogy nyitottak lesznek annak érdekében, hogy ez a rendszer minél hatékonyabb legyen, és tükrözze a politikai konszenzust is. És hogyha tükrözi a politikai egyetértést, akkor a társadalom számára könnyen elfogadhatóvá tehető, és tényleg csak közösen tudjuk ezt a rendszert fölépíteni.
A reményemet szeretném kifejezni, hogy ha itt most olyan döntés születik majd a jövő hét folyamán, amely széles körű politikai egyetértést tükröz, akkor rövid időn belül fel tudjuk állítani, és működtetni tudjuk ezt a rendszert mindannyiunk örömére és a Magyar Köztársaság biztonságának a növelésére.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
Forrás: parlament.hu
Kommentek
Bejelentkezés