BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Mélyen tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a törvényjavaslattal is úgy vagyunk, hogy semmi sem átgondolt benne, mint ahogy hetedik éve semmi sem az állam pénzügyeiben. Be kellene tartania a kormánynak azt a szabályt, ha törvényt hoz a parlament elé, akkor hatástanulmányt is készít. Úgy gondolom, hogy a rövid távú célok irányába való rögtönzés, amely jellemzi a kormányt, helytelen, rossz dolog, és úgy gondolom, egy parlamentnek átgondoltan kell egy törvényt hozni, törvényt módosítani, s nem egy széljárás, egy rossz időjárás, egy bal lábbal való felkelés kapcsán egy kiragadott kérdést szabályozni úgy, amely alapjában véve látszhat úgy is, hogy helyes. De, mélyen tisztelt hölgyek és urak, a dolgok mindig mindennel összefüggenek, s ha egy helyen valahol a lyukat betömik, akkor lehet, hogy száz keletkezik helyette, ha azt nem jól csinálják.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én az önkormányzati törvénnyel kapcsolatos korlátozásokhoz szeretnék hozzászólni, egész pontosan a hitelfelvételhez. Jó ha tudják, hogy az önkormányzatok önrendelkezéssel bírnak, egy településen szabályozzák az életviszonyokat, szolgáltatnak, és ehhez pénzre van szükség. A rendszerváltásnak egy nagyon fontos momentuma volt az, hogy a településen élők önrendelkezését megalapozta.

(10.50)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az utóbbi hét évben ez az önrendelkezés, az önkormányzatiság megszűnt. Jó ha tudják: megszűnt. Tanácsrendszer van ismételten. Miért van tanácsrendszer? Hát van döntési jogosítványa egy képviselő-testületnek? Kap az államtól, a központi költségvetésből egy bevételt, kipótolhatja helyi sarccal, helyi adóval, s ugyanakkor a törvények odarendelnek bizonyos feladatokat - és jó, ha futja ezekre a feladatokra a két forrásból inkasszált pénz. Hölgyek, Urak! Nem futja! Óriási a baj!

Az Állami Számvevőszék jelentéséből tudható, hogy Magyarországon az önkormányzatok kétharmada csődben vagy csőd közelben van. Hölgyek, Urak! Akkor mi a baj? Nagy a baj! Ugyanis az állami költségvetés restrikciós metódusokkal, azaz megvonással, konvergenciával, megszorítással elsorvasztja azt a nagy ellátórendszert, amely nagyon fontos az emberek oldaláról, hiszen a szociális kérdésektől kezdve, a köztemetéstől kezdve a köztisztaságig mindenféle dologról gondoskodnia kell. Egy kormány nem ilyen gondoskodó, hölgyek, urak, mint egy települési önkormányzat! Az emberek életviszonyait közvetlenül befolyásoló kérdésekről van szó.

Most ehhez is hozzá kívánnak nyúlni; önök rosszul finanszírozzák az országot, rosszul finanszírozzák az önkormányzatokat, és most még a hitelfelvétel lehetőségét is korlátozni kívánják. Hozzáteszem, ez a hitelfelvétel mostanság elsősorban az uniós források megpályázása céljából szükségeltetik. Ugyanis nem engedhetik meg az önkormányzatok, hogy ha egyszer uniós fejlesztési forrásokhoz juthatunk, akkor ne legyen hozzá szükséges önerő. Önök erről az önerőről nem gondoskodtak, de még a működésről sem!

Nos, úgy gondolom, tényleg nagy a baj. Az állami költségvetés és maga az ország államcsőd közelében van, naponta 6 milliárddal növekszik a hiány, és nincs önkorlátozás a kormány részéről. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önök költségvetési politikájával, a hozzáértésükkel van baj. Nem hivatalokat kell ismételten fölállítani: szakértő módon, hozzáértő módon, higgadtan, nyugodtan, átgondoltan, netalántán egy törvénynél a hatástanulmányt is figyelembe véve, sőt a szakmát, a reálszférát, a hozzáértő embereket is figyelembe véve kellene költségvetési törvényt alkotni. Szóval, nagy a baj.

Hasonlítsuk össze az önkormányzatokat például egy céggel! Ha egy reálszférában lévő cég nem tud jó üzleti tervet csinálni, akkor az csődbe megy. De higgyék meg, a reálszférában, mindentől függetlenül, attól függetlenül, hogy nem kiszámíthatók az adójogszabályok, miután alkalmazkodik, és egy típusú vagy közel egy típusú szolgáltatást végez, kiszámíthatók a viszonyaik. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most beszéljük ki azt, hogy kiszámítható-e ma egy önkormányzat költségvetése, működése. Bejelentem, hogy nem kiszámítható. Hiszen az önök kénye-kedve szerint a normatívák évente csökkennek, faragják; nézzük csak például a közoktatás kérdését!

Azon is vitatkoznak manapság már, és elméleteket gyártanak, hogy a közoktatás állami feladat-e vagy önkormányzati feladat. Állami feladat az állami közoktatás. Ugye, voltak szép idők, amikor ennek a közoktatásnak az állami normatívája a működéséhez és fenntartásához szükséges költségnek 80-90 százalékát biztosította, az állami költségvetés. Lezüllöttünk 55 százalékra. Nem a közoktatásban kell a hibát keresni, hanem a feltételeiben, a finanszírozásban!

Úgy gondolom, ez nem tartható. Nem tartható a kiszámíthatatlanság, hogy a jövőt sem látja egy település, és minden évben, sőt év közben is az önök változó szabályaihoz kell alkalmazkodni, amikor fontos, embereket érintő, nagyon fontos települési szolgáltatásokat kell ezekből a forrásokból biztosítani, és ezen szabályok mentén is. Gondolják csak végig, milyen széles skálát, milyen széles körű feladatokat telepítettek az önkormányzatokhoz!

Nézzük a felelősség kérdését! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A település költségvetéséért és pénzügyeiért a polgármester felel, büntetőjogilag, anyagilag is. Tudják, vannak perek is. Tessenek megmondani, mikor felelt a kormány az állami költségvetés hiányáért?! Lemondott egy pénzügyminiszter? Felelősségre vonták, hogy nem tartotta be az állami költségvetés normatíváit, amelyet magára szabott? Nem tartotta be, és nem volt ilyen, hölgyek, urak! De nem is kellett korábban, mert igyekeztek betartani az állami költségvetést. Önök pedig kényük-kedvük szerint módosítják év közben - emlékezzenek csak vissza, amikor a Medgyessy-kormány idején elrugaszkodtak itt a hiányok! Állítom önöknek, hogy egy településen egy polgármester, egy képviselő-testület, egy pénzügyi bizottság jobban kalkulál, mint önök, felelősebben.

Felelőtlen a gazdálkodás. Most önök felelőst keresnek az állami hiányokért, az állami gondokkal szemben, és mutogatni kívánnak, mint ahogy teszik mindig ezt a politikában, hogy mindig valaki hibás. De nem önök! Nem önök, akik irányítják az országot, hetedik éve kormányoznak, hanem az önkormányzatokat kívánják ezért felelőssé tenni. No, kérem, kikérjük magunknak!

Szóval, úgy gondolom, hogy ha felelősen gazdálkodunk, felelősen vezetjük a településeket mint polgármesterek, jár az a felelős döntési lehetőség is, hogy akkor és olyan mértékben vegyen föl egy önkormányzat hitelt, ahogy azt a település közössége, törvényesen megválasztott képviselő-testülete fontosnak tartja. Úgy gondolom, ha valaki ott hibázik, azt fél perc alatt megbillentik - nem úgy, mint most a kormánynál. És az az igazság, az az érzésem, mert mindig a céljaikat kell keresni és mögé kell tudni látni: mi a célja ennek a törvényjavaslatnak? Miért kellett beterjeszteni? Önök attól félnek, hogy az önkormányzatok teszik tönkre az országot és a pénzügyi helyzetét? No, nem! Felelőst keresnek, és másra kívánnak mutogatni.

Nézzük meg, miért jutottunk idáig! Önök a szakmai törvényeknél sok esetben még továbbra is spannolják a feltételeket. Ugyanakkor az ahhoz szükséges pénzt sosem rendelik hozzá. Szokták ezt mondani régebben: aki á-t mond, mondjon b-t is. Ha önkormányzatnak feladatot szignál és kötelezi, akkor tegyen mellé forrást is - no, ezt nem teszik meg sose. Úgy gondolom, ez sem tartható. Éppen ezért ténylegesen fontos áttekinteni a kormánynak, ha egyszer kormányoznak, az önkormányzatok szolgáltatásait, kötelező feladatait, és a mellé a pénzt is oda kellene rendelni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor arra bazíroznak, hogy szembeállítanak minket a saját lakosságunkkal, hogy helyben adókból pótoljuk ki a helyi közoktatás, közvilágítás, köztisztaság, hadd ne soroljam még, szociális ellátás hiányzó forintjait, akkor szembeállítanak a reálszférával is, a helyi lakosokkal. Nem tartható ez az állapot! Ők sem hiszik már, hogy mi tehetünk a helyi adók mértékének emeléséről, de nem is lehet már emelni, hiszen a reálszféra és a lakosság tűrőképessége is korlátozott. Ugyanis rosszabbul élnek, ténylegesen.

Vagyis úgy gondolom, nem bűnbakot kellene keresni, hanem sürgősen le kellene számolni azzal a pazarlással, azzal a gazdálkodásnak nem nevezhető pénzköltéssel, hogy folyik mindenhol a pénz. És nem arról hallunk, hogy a központi közigazgatás költségeit csökkentenék, ott racionalizálnának - mert ilyen nem volt, hölgyek, urak! Eltörölték az államtitkári posztot - többet vettek föl. Eltöröltek hivatalokat - lettek kft.-k, kht.-k. Szóval, folyik mindenhol a pénz.

Tudják, hogy egy települési önkormányzat hogyan készíti a költségvetését? Itt mindig szó van arról a parlamentben, hogy nullabázisú vagy bázisszemléletű. Hölgyek, urak, képzeljék el, hogy korszerű módon csinálják: nullabázisú költségvetést kalkulálnak. Amikor megnézik, melyik feladathoz mennyi pénz kell. Önök nem ezt teszik. Itt benyújtja minden tárca az igényét, és akkor vagy elfogadják, vagy nem. Levesznek x százalékot, vagy tesznek hozzá még többet.

Úgy gondolom, ebben a kérdésben és az önkormányzatiságban nem szabad ehhez hozzányúlni, nagyon fontos demokratikus vívmányról van szó, és meg kell szüntetni a tanácsrendszert. Felelős önkormányzatok vannak, de legyen felelős a kormány is a saját döntéseiért, a saját előterjesztéseiért!

Max Webert sem ártana tanulmányozni; többek között azt mondta: cél, feladat, szervezet, feltétel. Tudni kellene, hogy mi a kormány célja, aztán milyen feladatokat, milyen szervezeteket kíván, és milyen feltételeket, milyen pénzeket kíván mellétenni. Úgyhogy el kellene ezen gondolkodnunk, hogy a szakszerű kormányzásnak, a felelős kormányzásnak eljött már az ideje, hiszen olyan mélyre süllyedtünk, és olyan komoly pénzügyi válság van ebben az országban, hogy a kilábalás lehetőségét sem látják sokan.

Én úgy gondolom, egy ország depressziós nem lehet. Bizakodás kell, reménység. De nem hivatalok felállításával! Hölgyek, Urak! Visszatérek most a Költségvetési Hivatal kérdésére, amely, mondhatnánk, jó is. Tényleg kellene egy igazi, amely a kormány sarkában áll. Van ilyen: az Állami Számvevőszék. Tessék mondani, államtitkár úr, mikor vették tudomásul és komolyan az Állami Számvevőszék jelzéseit, kifogásait, észrevételeit, javaslatait, megalapozott szakmai javaslatait is? Nem vették figyelembe.

(11.00)

Hadd mondjak egy dolgot a költségvetésről, az önkormányzatiról, hogy amikor önök bérintézkedést tesznek, milyen álságos sok esetben. Adnak egy bizonyos rétegnek, a pedagógusoknak, az egészségügyben dolgozóknak béremelést egy adott évben, mint ahogy volt ez 2002-ben is. A következő évben a nyakunkba varrták. A költségvetésben a normatívák ezeket sosem finanszírozzák. Tehát ha önök bejelentenek bármit, akkor mindig másnak a szerszámával a csalán esete történik, a következő évben sosincs mellette az állami finanszírozás.

Úgy gondolom, nincs szükség Költségvetési Hivatalra. Komoly, felelős kormányzásra van szükség és a szakma, a reálszféra, azonkívül a Számvevőszék javaslatait kell komolyan venni, alázattal kellene kezelni, szakmai alázattal és átgondolt törvénykezést hozni. Ennyit szerettem volna mondani. (Keller László: Köszönöm szépen.) Nem támogatom egyik javaslatukat sem, mert nem megalapozottak, hatástanulmány sincs mögöttük, nem oldják meg a problémát. Hölgyek, urak, magukban keressék a bűnbakot, és ne az önkormányzatokban.

Elnök Úr! Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu