ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annak ellenére, hogy egy olyan törvényt tárgyalunk, amelyről úgy érzem, az elmúlt időszakban óriási feszültséget okozott Magyarországon, és talán elég sűrűn használták, használtuk a korrupció fogalmát bizonyos kérdésekben, annak ellenére, hogy másfél éve várunk erre a törvényre, hisz az európai uniós források felhasználása tekintetében valóban sokkal szigorúbb törvényi háttér kell ahhoz, hogy a közbeszerzések körüli különböző mondák, valóságok és esetleges korrupciógyanús dolgok ne történhessenek meg, Horváth Zsolt képviselőtársam nagyon sok dolgot elmondott, és talán örülni lehet annak, hogy ebben az ülésszakban nem fog megtörténni e törvény módosító indítványainak a megszavazása. Így lehetőség van arra, hogy a nyári időszakban magát a törvényt a további viták folyamán úgy lehessen formálni és megalkotni, amely a visszaéléseket valóban teljes egészében kizárja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak egypár példát szeretnék elmondani. Magát a törvényt végiglapozva, végigolvasva, számos olyan kérdésre szeretnék jómagam is rávilágítani, mint például a színlelt szerződés kérdése vagy a színlelt közbeszerzés kérdése. Talán lehetne erre is jó pár példát mondani, hogy ahogy a képviselőtársam is megpróbált fogalmazni, manapság ezek sajnos fellelhetők. Maga az összeférhetetlenségi törvény, államtitkár úr, súlyosan befolyásolja egy-egy közbeszerzési törvény mikéntjét és annak az eredményességét, valamint a végrehajtás területén az átláthatóságát, ellenőrizhetőségét, és itt bekerül, mondjuk, a pályázatot bíráló bizottság összetétele, annak az összeférhetetlensége. Tehát maga a törvény ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozik. Általában a korrupció melegágya maga az összeférhetetlenség esetleges ismérve vagy nem ismérve magában a döntés-előkészítésben és annak a végrehajtásában.

Lehetne nyugodtan mondani példát is a színlelt közbeszerzésekre. A vizsgálati rendszerünk ma nem alkalmas arra, esetleges feljelentések kapcsán lehet erre fényt deríteni, ha adott esetben színlelt közbeszerzést hajtanak végre, amikor már előre ismert az a pályázó, aki majd később adott esetben ingatlant vagy tulajdont fog szerezni pályáztatás esetén, vagy adott esetben egy-egy munkát a maga részéről el fog nyerni, és erre is számos példa van. Ugyanilyen színlelt szerződés kérdése, amikor egy pályáztatás alapján egy döntőbizottság felügyeletével az összeférhetetlenség kapcsán megkötik a szerződést. Ha egy éjszaka, mondjuk, 40 milliós teljesítést hajt végre egy vállalkozó, akkor itt már a színlelt szerződés gyanúja és bűncselekmény gyanúja is minden további nélkül fellelhető.

Amit én magam nem értek, az a sürgősségi eljárás kérdése. Ezt is definiálni kellene, hogy mit jelent maga a sürgősségi eljárás nemzetgazdasági szempontból sürgősségi eljárás vis maior vagy katasztrófa esetén, mert én úgy érzem, hogyha ezek nem állnak fenn, akkor egy önkormányzatnál kevésbé tartok reálisnak egy sürgősségi eljárást, mert nem fordulhat elő a vis maior katasztrófán kívül olyan eljárásrend, amely adott esetben az önkormányzat számára a sürgősségi eljárás lehetőségét lehetővé teszi. Nincs olyan meghatározás szerintem, hogy adott esetben egy önkormányzatnál ezt a formát engedélyezni kellene, vagy adott esetben eltérő a 30 vagy a 45 napos pályázati kiírás benyújtási határidejétől.

Ugyanilyen a meghívásos pályáztatás kérdése is. Nagyon sokszor részt vettem a parlamenti vitában a közbeszerzéseknél - ezt évekre visszamenőleg meg lehet nézni. Olyan esetben, amikor tényleg orvosi, gyógyászati vagy katonai, hadászati technológiáról van szó, vagy adott esetben olyan informatikai rendszerről van szó, amelynek a bonyolultsága, titkossága megköveteli azt, hogy meghívásos pályázat legyen, ezeket az ember megérti. De amikor egy önkormányzat adott esetben meghívásos pályáztatást csinál, és mondjuk, a tíz helyett meghív kettőt, aki neki szimpatikus, és onnantól fogva a döntést végrehajtja, akkor azt már irreálisnak tartom.

Ez is sokszor vitát váltott ki a parlamenti vitákban, hogy mit nevezünk, mit nevezhetünk egyáltalán meghívásos pályázatnak. Ugyanilyen a legkisebb ár kérdése is. A legkisebb ár kérdése esetében, amikor a pályáztató úgy dönt, hogy a legkisebb árral benyújtott pályázatot vagy a versenytárgyaláson részt vevőt kizárja magából a versenyből, viszont minden további nélkül, és a jelenlegi törvényi szakaszban is az áll, hogy mindenképpen értesíteni kell azt a pályázót, és be kell hívni legalább egy írásos indok alapján, meg kell indokolni, hogy miért nyújtotta be a legkisebb értéken a közbeszerzés által kiírt pályázattal kapcsolatos árkalkulációját, én ezt egy helyes lépésnek tartom, mert manapság szokás azt mondani, hogy ő adta be a legkisebbet, és akkor onnantól fogva automatikusan kizárom, és mehet a sóhivatalba, holott én úgy érzem, kellőképpen meg tud indokolni, mondjuk, egy tevékenységet, több éve egy helyen végez, profi eszközökkel bírja elvégezni azokat a munkákat - akkor nem látok okot arra, hogy értesítés vagy megkérdezés nélkül egy pályázatból ki lehessen zárni.

A másik ilyen dolog, amire mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy tegnap szavaztunk a módosító indítványokról, a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának a kérdéséről. Képviselőtársaim, a múlt héten annak az általános vitájában is beszéltünk a mentorok kérdéséről. Itt megint az összeférhetetlenség jön össze, hogy amikor kormányzati felelősséget végez valaki, jogkör nélkül végzi ezt a tevékenységet, és ráadásul kezdeményezheti, hisz egy-egy pályázat esetében vagy egy-egy munka végrehajtása esetében, aminél 15-20 hatósági eljárásnak kell megfelelni, és mondjuk, adott esetben egy mentor a hatóságokat összehívhatja egy helyre, onnantól fogva úgy érzem, hogy ez is maga az összeférhetetlenség, adott esetben lehet nyugodtan úgy fogalmazni, hogy a lobbitörvény átjátszása, valamint a hatósági jogkörök átvétele.

Úgy érzem, ezeket is mindenképpen rendezni kellene ahhoz, hogy valóban egy olyan közbeszerzési törvényünk legyen, amely részben és egészben csökkenti a korrupció esélyét, lehetőségét. Itt jön be az is, amikor egy önkormányzat megpályáztat valamit közbeszerzési eljárás alapján, és mondjuk, egy képviselő rendre elnyeri a munkát akár fővállalkozóként, akár alvállalkozóként, de minden munkában ott van. Az is egy nagyon furcsa állapot, hogy ezeket nem próbálja maga a közbeszerzési törvény rendezni. Ezért is kérem az államtitkár urat, hogy próbáljuk meg a közbeszerzési törvényt a továbbiakban tárgyalni akár ötpárti megbeszélések kapcsán is, hogy kapcsoljuk hozzá az összeférhetetlenség felülvizsgálatát is, mert ez anélkül nem fog működni. Lehet, hogy a jogszabályaink nagyon jók lesznek, de ha az összeférhetetlenségi törvényt nem alakítjuk hozzá, akkor a korrupció melegágya sajnos továbbra is fenn fog állni.

Ez nagyban függ attól, hogy az ellenőrzési hatósági tevékenység adott esetben hogy funkcionál, mondjuk, az Állami Számvevőszéknek egyáltalán mennyi ideje van a 3200 önkormányzatot végigjárni négyévente egyszer, vagy pedig sokkal sűrűbben is meg tudja tenni, és adott esetben a visszaélésekre is fényt tud deríteni. Erre szeretném a figyelmet felhívni. Egészen biztos, hogy a módosító indítványok száma is jóval magasabb lesz.

(14.20)

Mindenképpen kérem államtitkár urat, hogy továbbra is folytassák az egyeztetéseket azokkal a szervezetekkel, amelyek a közbeszerzési pályázati, pályáztatási, uniós források területén is aktívan részt vesznek ezekben a kérdésekben, hogy valóban egy olyan törvény kerülhessen elfogadásra, ami részben és egészben nagymértékben lecsökkenti a Magyarországra jellemző és Magyarországon fellelhető korrupciót.

A másik ilyen kérdés a hazai cégek kérdése. Törvénybe nem lehet beiktatni, erre mód és lehetőség nincsen. De nagyon sok vitában elmondtuk, hogy amíg Franciaországban, Németországban, Ausztriában, de lehet nyugodtan mondani, hogy az uniós tagországokon belül is az arányok a hazai cégek mellett való döntés esetében sokkal magasabbak, mint Magyarországon, tehát míg Franciaországban a hazai cégek védelmében általában a közbeszerzéseknél 70 százalék a hazai cégek térnyerése, addig Magyarországon ez pont fordítva van, 30 százalék a magyar cégek aránya, mondjuk, nem önkormányzati szinten, hanem állami és nemzetgazdasági beruházások esetében. Tudom, hogy ez az uniós jogszabályokkal nem harmonizál, de mindenképpen lehet olyan belső törvényeket, formákat kialakítani, ami sokkal jobban és erőteljesebben védi a hazai cégek pályázaton való részvételét. A tőkehiányt, ami ugyan nem tartozik magához a törvényhez, sok esetben vizsgálni kellene, hogy ezeket hogyan tudjuk alakítani ahhoz, hogy valóban a hazai cégek, a hazai kis- és középvállalkozások sokkal hatékonyabban részt tudjanak venni a különböző pályázatokban.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu