HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első kérdés az - és erről beszéltünk múltkor, az általános vita megkezdésekor -, hogy milyen indokokkal támasztható alá egy ilyen hivatal létrehozásának a szükségessége. A Magyar Demokrata Fórum véleménye az volt, amikor ez a kérdés felmerült, hogy ha a jelenleg hatályos törvényeket a mindenkori kormányok betartanák, akkor nagy valószínűséggel egy ilyen hivatalra nem lenne szükség, hiszen minden esztendőben pontosan tudjuk a költségvetés elfogadásának a pillanatában, hogy a költségvetésbe foglalt számok legtöbbje biztosan nem tartható a következő esztendőben.

Ha valaki erre magától nem jönne rá, akkor elég elolvasni az Állami Számvevőszék ajánlását, illetve véleményezését, amelyet minden esztendőben a költségvetési törvénnyel egy időben kapunk meg az Állami Számvevőszéktől. Az Állami Számvevőszék rendre jelzi, hogy a bevételek felültervezettek - nagyon általánosítva -, a kiadási oldal pedig alultervezett. Ráadásul az államháztartásról szóló törvény sorozatos módosítása olyan mozgásteret ad a kormánynak a pénzügyi folyamatok tekintetében, hogy egészen jelentős összeghatár az, ahol pótköltségvetés beterjesztésére kötelezett. Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben a kormányzati többség többé-kevésbé annak a tudatában fogadja el a költségvetési törvényt, hogy tudja, hogy annak számai nem betarthatóak.

A mi véleményünk szerint, ha ez a fajta gondolkodás így marad, létrehozhatunk bármilyen nevű vagy bármilyen funkciójú hivatalt, aminek a feladata az lenne, amit az előbb Wiener képviselő úr rendkívül színvonalasan és képletesen ábrázolt, mi a garancia arra, hogy ennek a hivatalnak az utasításait, jelzéseit, észrevételeit a mindenkori kormányzati többség vagy akár a parlament tudomásul venné. Ha ez így lenne, akkor ezt akár megtehetné az Állami Számvevőszék előrejelzésével is.

Tulajdonképpen itt másról van szó. Lehet, hogy nem teljesen adekvát az a példa, amit én most fel akarok hozni, de volt már a magyar történelemnek számos olyan szakasza, amikor a politikai döntéshozók kátyúba kerültek, és nem tudtak onnan kivergődni. Most többé-kevésbé itt tartunk. Most többé-kevésbé azt akarjuk elhitetni a magyar lakossággal, hogy a politikai elit képtelen bizonyos kérdések megoldására, képtelen egy normális költségvetési törvényt megalkotni, és ha ez sikerült is, képtelen annak a betartását egy esztendőn keresztül folyamatosan fenntartani, hogy a pénzügyi-gazdasági folyamatok rendben legyenek.

Ilyenkor - legalábbis a történelmünk azt mutatja - a nálunk bölcsebb politikusok választottak olyan megoldást, hogy a nehezen elfogadható döntések előkészítésére olyan társadalmi bizottságot hoztak létre, amiben nemcsak politikusok mint kevéssé elfogadott szereplők vettek részt, hanem részt vettek benne a civil élet, a gazdasági élet meghatározó szereplői. Az első világháborút, illetve a trianoni békeszerződést követően, amikor meglehetősen nagy káosz volt Magyarországon, az akkori magyar miniszterelnök egy 33-as bizottságot hozott létre 11 ellenzéki, 11 kormánypárti képviselővel és 11 olyan gazdasági szereplővel, akik meghatározóak voltak. A legfontosabb kérdéseket, például a nemzetközi segély felvételét - ez volt a kiváltó indok -, amit az Országgyűlés, se az ellenzéki, se a kormányoldal nem akart elfogadni, ez a bizottság készítette elő, és miután ellenzék és kormányoldal képviseltetett volt ebben a bizottságban, az Országgyűlés nem tehetett mást, mint elfogadta. Ez egy jó technika és jó technológia.

Most mi is valami ilyet próbálunk csinálni, hogy amit nem tudtunk magunktól megoldani, létrehozunk egy olyan hivatalt, ami majd az általunk meg nem hozott döntéseket előkészíti, és később, annak szakmai elfogadtatása után az Országgyűlés is elfogadja, és ehhez tartja magát. Ez egy jó elképzelés, ezért változtattuk meg álláspontunkat, és azt mondtuk, hogy bizony számos olyan ország van Európa boldogabbik felében meg a világ más tájain, amelyek fejlettebbek, a politikai kultúrájuk színvonala is nívósabb a mienknél, mégis létrehoznak egy ilyen hivatalt, nyilván azért, hogy egy ilyen nagyon fontos kérdést nemcsak a politikai döntéshozókra, hanem a társadalom egyéb szereplőire is bízzanak, legalábbis az előkészítését.

Tegnap a pénzügyminiszter úr a 17. olyan előkészítő tárgyaláson, ami ennek a törvénynek az elfogadását igyekszik megalapozni és elősegíteni, újabb javaslatokkal állt elő, hiszen látszik, hogy ebből a törvényből a jelen állapot szerint nem lesz semmi. Tudvalevő, hogy a törvény kétharmados többséget igényel. Ezt a kétharmados többséget, úgy tűnik, a jelen politikai helyzetben a kormány nem tudja megteremteni, és nem tudja a törvény mögé felsorakoztatni.

Vitatkoznék Wiener képviselőtársammal - ezt már tegnap ezen a bizottsági ülésen is elmondta -, hogy nem elfogadható dolog, ha a piacról akarunk olyan tudást vásárolni, amit később kormányzati és költségvetési kérdések megoldásában fel akarunk használni, és elvetette azt a C típusú megoldást, amely ennek a biztosnak a hivatalát szervezné meg. A mi álláspontunk az, hogy meg lehet ezt oldani. Ha csak a szomszédos országok egyikét nézzük meg, ott egy kutatóintézet van egy ilyen feladattal megbízva. Például az Állami Számvevőszéknek is van egy olyan kutatóintézete, amely alkalmas ennek a feladatnak az ellátásra, hiszen minden eszközzel, tudással, intellektuális felkészültséggel rendelkezik. Tehát a mi elsődleges szempontunk, hogy ha egy ilyen hivatal létrejön, az lehetőleg kerülje el a párhuzamosságot, és a lehető legolcsóbb és leggazdaságosabb legyen.

Én nem értek egyet Wiener képviselő úrral abban, hogy a piacról megvásárolt tudás nem egyenértékű azzal, amit egy ilyen hivatal munkatársai terjesztenének elő. Gondoljon csak arra, hogy a nagy londoni és a világ más nagyvárosaiban működő pénzügyi minősítő intézetek milyen hatással rendelkeznek a politikai döntéshozatal folyamatára. Teljesen mindegy, hogy mi itt a parlamentben milyen döntéseket hozunk, ha egy ilyen hitelminősítő, illetve egy ilyen pénzügyi minősítő minket visszasorol, akkor az abszolút nem veszi figyelembe azt a munkát, ami itt a parlamentben vagy az Országgyűlésben és a kormányzatban folyik. Tehát mi, ha a négy verzió vagy a négy variáció közül választani kell, valószínűleg ezt a típusú megoldást támogatnánk, egyfelől a viszonylagos olcsósága, másrészt az adminisztrációt nem elfogadhatatlan mértékben növelő tulajdonságai miatt, harmadsorban azért, mert mi nagyon jónak tartjuk azokat az adatokat és azokat az információkat, tudást, amit egy olyan piacról vásárolunk meg, ahol mérhető eredmények vannak.

Befejezésül csak annyit, hogy ha egy ilyen hitelminősítő vagy pénzügyi minősítő téved, akkor ennek ott következményei vannak. Akkor annak a vezetőjét, a vezető munkatársait páros lábbal azonnal kirúgják, amíg ez nem mondható el egy kormányhivatalról, mert ott mindenki megvonja a vállát, és azt mondja, hát igen, tévedtünk, nem így gondoltuk. Ennek a logikának az alapján maradhat egy kormány nagyon sokáig a helyén akkor is, ha éveken keresztül nem tudja betartani azokat a szabályokat, törvényeket, amelyeket egyébként önmaga fogadtatott el a saját parlamenti többségével. Tehát egyáltalán nem baj, ha ebbe a döntéshozatalba - és ez beleillik ennek a 33-as bizottságnak a logikájába is - bevonunk olyan külső szereplőket, akik akár törvény alapján működnek, akár nem, de nincsenek a parlament, illetve az Országgyűlés hatáskörében.

Egyébként ma egy órakor a költségvetési bizottság meghallgatja a független jegybank elnökét. Ezt csak azért mondom, mert azért itt vannak értelmezési problémák. Egy olyan független intézménynek a vezetőjét, akinek a függetlenségét törvény garantálja, miért gondoljuk, hogy nekünk ezekben az ügyekben meg kell hallgatnunk? De meghallgatjuk.

(10.20)

Összefoglalva, álláspontunk annyiban változott, hogy támogatjuk egy ilyen hivatal létrejöttét. Ez a hivatal legyen roppant hatékony, legyen olcsó, és ami a legfontosabb, hogy az általa meghozott észrevételeket, javaslatokat, döntéseket nem tudom műfajilag behatárolni, hogy milyen formában fogjuk ezeket az információkat megkapni, hiszen attól függ, hogy a törvényt milyen formában fogadjuk el, ezeket a szempontokat figyelemben tartva el tudjuk fogadni. De úgy látom, hogy a mi elfogadási szándékunk a kétharmados háttér biztosításához kevés lesz, és egyre kisebb reményt látok arra, hogy ez a hivatal fel fog állni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu