KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat bevezetője szerint többek között arra hivatott, hogy elősegítse a gazdálkodási feltételek kiszámíthatóságát, továbbá hozzájáruljon a nemzeti agrárpolitikai célok megvalósításához szükséges feltételek biztosításához.

A Magyar Demokrata Fórum szerint a tervezet a meghirdetett célokat nem tudja kielégítően ellátni, több okból sem. Sajnálatos módon nem ismeretes olyan, minden érdekelt által konszenzussal elfogadott nemzeti agrárcélrendszer, amelyhez jelen jogszabálytervezet illeszkedhetne. Ez a tény a magyar agrárszabályozásnak olyan kerékkötője, amely közel másfél évtizede évről évre hátrányos helyzeteket, koncepciótlan pillanatmegoldásokat hoz. Ez okozza, hogy olyan sarkalatos kérdésekben, mint a földbirtok-politika, a keservesen összehozott ötpárti egyeztetés néhány ülés után eredménytelenül felbomlott, és a kormányzó pártok ezután erőből voltak "kénytelenek" egy, az Alkotmánybíróság előtt azután könnyedén megtámadható intézkedést hozni.

Tehát mely agrárpolitikai célt szolgálja a jelen törvényjavaslat? A szövegben több hivatkozást találunk erre vonatkozóan. Az anyag tényként utal arra, hogy 2011-től a földvásárlási moratórium lejártával a jelen jogszabálytervezetben megjelenő támogatási jogosultság valamilyen védelmet jelentene a külföldiek földvásárlási szándékaival szemben. Ha már a nemzetpolitikai céloknál tartunk, nekünk kézzel-lábbal kell követelni a moratórium lehetséges hároméves meghosszabbítását ahelyett, hogy tényként kezelnénk a 2011-es időpontot. Nem úgy tűnik ugyanis, hogy a magyar a földpiacon vásárlóerő dolgában egyenlő volna, vagy felvehetné a versenyt a külföldivel. Ezzel párhuzamosan az is látszik, hogy az a réteg, amely az uniós országokban a termelés gerincét adja, és az ottani agrárpolitikák célkeresztjében van, tehát a középméretű gazdaságok, nálunk évről évre csak a túlélésre koncentrál, domináns szerepre belátható időn belül, de 2011-ig egészen biztosan nem tesz szert.

Ugyanekkor e gazdálkodói körnek igenis nehézséget okozhat a földvásárlásban a jelen jogszabálytervezet. Halkan jegyzem meg, hogy ha valóban ezt a lépést tekinti a kormányzat a magyar földek megvédésére alkalmas eszköznek, és összehasonlítom például a franciák földvédelmi eszköztárával, akkor az összehasonlítás eredménye egyenesen lesújtó. Meghozni az utolsó órák előtt egy valódi magyar érdekeket tükröző és védő földbirtok-politikai koncepciót, igen, ez volna méltó feladat. Megjegyzem, a Magyar Demokrata Fórum dolgozik is ezen a témán.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor is sok a kérdőjel, ha azt vizsgáljuk, kit és hogyan motivál a jogszabály bevezetése, és milyen érdekeket szolgálhat. Sokan sok példát, esetet hoznak ennek az illusztrálására. Nekem felrémlik a motiváció kapcsán, amikor miniszter úr egy gazdatájékoztatón azt mondta, hogy lesznek kultúrák, amelyek termelése akár meg is szűnhet, ilyen volt szerinte a dohány, olyan jól járnak a támogatással a gazdák, hogy termelni már nem is fognak, hiszen a támogatás akkora jövedelmet biztosít. Ez a rendszer bizonyosan úgy fog hatni némelyekre, hogy a kisebb ellenállás irányát követve alibi termelésre rendezkednek be. Ismerve a magyar sajtó egy részének beállítottságát, biztos vagyok benne, hogy az esetleges bevezetés után azonnal megjelennek írások a munka nélkül úgymond nagy pénzeket bezsebelő parasztokról, és abban is biztos vagyok, hogy a már ma is tapasztalható, oktalan, káros, sokszor presszionált médiaakciók további romlását fogják okozni a magyar mezőgazdaság társadalmi presztízsének.

Már hallom is az ellenvetést, hogy a 18 kritériumból álló keresztmegfeleltetési szabályokkal a gazdák kötelezettségei tulajdonképpen növekednek, és ez mint motiváció felülírja az előbb elmondottakat. Minden tapasztalat arra mutat, hogy a hazai intézményrendszer rendkívüli módon hajlamos szolgai stréberséggel túllihegni az uniós előírások teljesítését. Ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy ezen előírások ellenőrzése még a régi tagállamok gyakorlatában is zavart okozott a gazdálkodók munkájában, akkor biztosak lehetünk abban, hogy honi ellenőrző szerveink rátesznek egy lapáttal. Ha az érdekeket és érdeksérelmeket vizsgáljuk, biztos vagyok abban, hogy képviselőtársaim mindannyian találkoztak olyan gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal, akik jelentős sérelemként érzik, hogy tulajdonosi jogaik gyakorlásában a földbérlői érdekkör megakadályozza vagy olykor gátolja őket.

Ezen nincs is mit csodálkozni. A magyar hagyományoktól teljesen idegen rendszer és a bevezetés körülményei felkészületlenül érték a gazdákat, és valódi sérelmeket generáltak. Ha valaki betegsége vagy bármi más okból bérbe adta a földjét, és azt vissza akarja venni saját művelésbe, vagy bérlőt kíván cserélni, nos, az mind találkozik azzal a ténnyel, hogy nem diszponálhat szabadon tulajdona fölött. Van, akinek ez déj vu élmény, mert valahogy így volt ez a szocializmus építése idején is.

(22.30)

Az egész rendszerben az is nagyon rossz, hogy méltányossági elemeket - például az előbb felsorolt esetekben sem - nem tartalmaz. Nincs átmenet és a hatáselemzésként bemutatott példák sem teljes körűek. 2013-ig determinált az ország agrárköltségvetése, a támogatásokhoz leosztható keret. Világos, hogy ha most növekszik egyes ágazatok támogatottsága, akkor másutt csökkenni kell a keretnek. Ugyanakkor a világban mindenhol tendencia, hogy a több hozzáadott értéket képviselő portékák képviselik a fejlődés irányát, a legtöbb fejlett agrárországban a vezetés ezeket kívánja fejleszteni, így ezek kapják a jobb támogatási pozíciókat. A nálunk kialakítandó szisztéma teljesen ez ellen a folyamat ellen hat akkor is, ha látszik némi tompítási szándék, leginkább az állattenyésztés területén. A zöldség-gyümölcs ágazat azonban nem kedvenc. Senki nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy ha az egyes helyeken gyorsuló ütemben tönk felé sodródó ültetvények tulajdonosai kivágják az ültetvényüket, hogyan keletkezik művelési ágat váltott területeken, mondjuk, a szántóföldi növénytermesztéshez támogatási jogalap.

A felelősségteljes döntéshez sokat segítene, ha a bevezetés költségeivel, a szükséges intézményi fejlesztésekkel tisztában lehetne a döntéshozó. Erre azonban a bemutatott anyag alapján nincs lehetőség. Pedig ilyen horderejű beavatkozás esetén olyan hatáselemzést kellene kapni a döntéshozónak, amely egyfelől termelői szektorokra bontva modellezné a támogatás megoszlását, másfelől elemezné annak a földpiacra gyakorolt hatásait. Sajnos ezek ebből az előterjesztésből hiányoznak.

Ugyanakkor reménykedünk abban, hogy a nyári szünet arra is elegendő lesz és arra is alkalom lesz - hallhattuk korábban Font Sándor képviselőtársam erre irányuló javaslatát is -, hogy a törvényjavaslatot szeptemberre, amikor az általános vitát folytatni tudjuk, olyan helyzetbe hozhassuk, olyan módosításokat tudjunk lehetőleg konszenzussal elfogadni, ami lehetővé teszi aztán számunkra is a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu