DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hónapok az egészségügyben a kormányzat által okozott ámokfutás megállításáról, a lehetséges kármentésről szóltak. Az egészségügyi struktúra átalakításának egyik célja az volt, hogy a betegeket a rendszer a költséghatékonyabb járóbeteg-ellátásban tartsa. Önök óriási hibát követtek el, amikor a kórházi ellátórendszert úgy építették le, hogy ezzel párhuzamosan nem erősítették meg a járóbeteg-ellátást. Horváth Ágnes ugyan megígérte, hogy a kórházi ágyszámleépítéseknél felszabaduló kapacitások 20 százalékát járóbeteg-szakellátásra fordítják, sajnos ez is csak ígéret maradt. A miniszter és a kormányzati egészségpolitika is megbukott, a probléma azonban itt maradt.

Nemrég zárult le egy pályázat, melynek nyertesei között 25 milliárd forintnak megfelelő uniós támogatást osztottak szét. Az új szakrendelők gazdaságos működéséhez azonban nem lesz kellő számú beteg, és az is nagyon fontos kérdés, hogyan lehet majd szakorvost és szakasszisztenst biztosítani. Az új szakrendelőkben csak az alapszakmák működnek majd, így a betegeknek továbbra is utazniuk kell, hogy teljes körű ellátásban részesüljenek. A forráshiánnyal küszködő önkormányzatoknak öt évig garanciát kell vállalniuk a működtetésre, tehát veszteséges működés esetén a hiányt az egyébként is nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatoknak kell majd állniuk. Az sem elhanyagolható tény, hogy az új szakrendelők a szakellátásnak mindösszesen 2 százalékát fedik le. Úgy vélem, a meglévő amortizált szakrendelőket és műszereket kellene fejleszteni, illetve a betegszállítás körülményeit és feltételeit javítani.

Tisztelt Miniszter Úr! Mi lesz a sorsa a már meglévő, a járóbeteg-ellátás 98 százalékát jelentő szakrendelőknek? Miért akarja a kormány az új szakrendelők veszteségeit is az önkormányzatra hárítani? Nem gondolja, hogy első körben a már működő épület- és műszerpark fejlesztése és megmentése lett volna a cél?

Várom megtisztelő válaszát.

Forrás: parlament.hu