LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A politikai évad jelképes események közepette indul. Akár jelképnek is tekinthetjük, hogy éppen a mai napon jár nálunk az Európai Bizottság elnöke, azzal a céllal, hogy a nemzeti parlamentek szerepének felelősségére és a parlamentarizmusra figyelmeztessen és ezt segítsen fokozni. Közben mások - így vagy úgy - vagy e parlament ellen akarnak bizalmatlansági indítványt tárgyalni, vagy általában a parlamentarizmus módszertanát vonják kétségbe. De jelképi ereje van annak is, hogy Barroso elnök úr ittléte - ha valaki nem tudta volna - mindnyájunkat arra emlékeztet: Európa, az Európai Unió tagjai vagyunk, még akkor is, ha éppen ezekben a napokban látszik, hogy többen vannak, akik az európai demokrácia leglényegesebb parancsát, a - kisbetűvel írt - megegyezés parancsát figyelmen kívül akarják hagyni. Az is látszik - sajnos éppen ezekben a napokban -, hogy a magyar politika normái közül is vannak, akik kihúznák az európaiakat, hiszen a politika, az egyes pártok életébe való beleszólás kriminalizálódásának legsötétebb pillanatait éljük, és gondolom, mindegyikünk azért nem szólt erről a kérdésről - homályos megfigyelési és áskálódási ügyekről -, mert nem akar a pocsolya közelébe menni, hogy sáros legyen a lába. De a kérdések azért nyitva vannak.

Jelképes erejű ez az évadkezdés azért is, mert az is kiderült: vannak, akik, ha minden változik, sem változtatnak a módszereiken - hála a jó istennek, a Fidesz-frakció ismét kivonult, ezúttal a pártelnök úr személyes jelenlétével tisztelte meg a kivonulás aktusát. Fontos is ez, hiszen ki lenne más, aki irányt mutatna szegény megtévedésre hajlamos Fidesz-képviselőknek? (Derültség az MSZP soraiból.) Megnyugtathatja ez az amúgy már ezt a vitát hallva könnyen elkeseredő tévénézőt is: van stabilitás az életben, a Fidesz-frakció kivonul. Persze ennek lényegét és fontosságát csak a vájt fülű tévénéző érzi. Mindig azon aggódom, hogy a kevésbé vájt fülű tévénéző, nem egészen értvén, hogy miről van szó, az ilyen kivonulásoknál már várja, hogy a reklámhölgy szóljon hozzá a képernyőről: "Most, hogy az urak elmentek, végre beszélhetünk..." - nem folytatom, hogy miről (Derültség az MSZP soraiban.), mert a jelenet amúgy is olyan komikus és méltatlan, hogy nem szeretném ezt lefelé fokozni. De nem szeretném ezt a hasonlatot folytatni azért sem, mert az utóbbi percekben számomra már az sem világos, hogy ha a képviselő urak kivonulnak vagy végre visszajönnek, miről akarnak végre beszélni. Hogyan fogják elmagyarázni az egyszerű Fidesz-szavazónak - nem mondom, nem vagyok egy Szijjártó, ő biztos megoldja ezt a feladatot -, hogy most a Fidesz, mivel nincs saját javaslata, a miniszterelnök vitairatát ő maga bocsátja a parlament elé megszavazásra vagy leszavazásra? Hát esküszöm, nem tudom, milyen magyarázatot tudnak erre?! Én persze tudom a magyarázatot. Saját program nincs, amit a parlament elé terjeszthetnének. Pontosabban nem egy van, hanem több. Nem egymás után, frakcióvezető úr, ahogy ezt a mi esetünkben kárhoztatta, noha ezek egymásra épülő programok, hanem egyszerre. Ha önöknek kellene valamit a parlament elé terjeszteni, naná, hogy nem teszik! Mert mit terjesztenek? Az Orbán I. című programot, amit a nyilvánosság előtt mond? Vagy az Orbán II. című programot, amit zárt körben mond? Vagy a Matolcsy-programot? Vagy a Szapáry-programot? Melyiket? Azt, amelyikben egykulcsos személyi jövedelemadó van, vagy azt, amelyikben többkulcsos van családi jövedelemadózással? Azt, amiben "soha ne halljunk vagyonadóról" van, vagy azt, amelyikben az ingatlanadó lehetőségét meg kell fontolni? Azt - la Orbán I. -, amelyben szociális osztogatás van, vagy azt - la Orbán II. -, amelyben szociális megszorítás van?

(14.20)

Hát innentől tényleg könnyebb a miniszterelnök vitairatát a parlament elé terjeszteni! Nekem van még számos javaslatom, ha önök aláírják és beterjesztik, lehet, hogy még a végén egyezségre is jutunk.

Azt sem egészen pontosan értettem Semjén frakcióvezető úr szavaiban, hogy itt az ideje a néphez fordulni a helyzet megoldására. Most itt az ideje. Amikor a Fidesz-kormány kisebbségben maradt a kisgazda frakció meg nem evett részének kiülésével, akkor nem volt itt az ideje. Mindig csak akkor van ideje a néphez fordulni, amikor az aktuális közvélemény-kutatás szerint ez épp a Fidesznek kedvez, és mindig akkor kell védeni a kormányzat, a demokrácia és a parlament stabilitását, amikor ez nem kedvez. Így is lehet persze, csak ez megint azt mutatná, hogy a parlamenti életünk nemcsak rossz jelképekkel indul, hanem nincs is benne igazi változásra készség. Jó volna arról beszélni, ami nem a parlamenti cirkusz egyre nehezebben követhető akrobatamutatványa, hanem a valódi kérdés.

Mi a miniszterelnök dolgozatában vázoltunk egy elképzeléssort. Lehet, hogy nem jó, lehet, hogy nem tökéletes, de egy elképzeléssor, formájában is megegyezést kér a parlamenti és társadalmi erőktől és személyektől, de még lényegesebb, hogy tartalma is egyezséget, inkább úgy mondanám, összeegyeztetést föltételez, két egyaránt jogos szempont összeegyeztetését, és egyik szempont sem az ördögtől való. A gazdaság növekedését és az elemi társadalmi stabilitás szempontját kívánja ez a pozíció összeegyeztetni. Erről még nehezebb az egyeztetés és a megegyezés, mint a politikai szereplők között, de éppen ez a feladatunk, ennek kellene valahogyan nekivágni.

Mindkét szempont jogos. Igen, igaza van annak, aki azt mondja, gyorsabban lehetne és kellene haladni a gazdasági versenyképesség érdekében. Lehet, persze hogy lehet. Érdemes persze azon is gondolkodni, hogy hány halott és sebesült maradna a gyorsabb előrehaladás közben az út szélén, és ki menne vissza őket összeszedni. És igazuk van azoknak is, akik azt mondják, most már aztán emeljük meg azoknak a társadalmi csoportoknak az életszínvonalát, akik méltatlan helyzetben a lesüllyedés veszélyével kínlódnak. Persze hogy igazuk van. De akkor megint meg kell kérdezni: ez milyen más, éppen gazdasági természetű veszélyekkel járna?

Annak idején Nagy Katalin Voltaire-rel volt levelezésben. Voltaire, a kor legokosabb embere számos igen bölcs tanácsot adott neki. Nagy Katalin sokat meg is fogadott egyébként, éppen ezért az orosz történelem félpozitív figurái közé tartozik. Egyszer azonban azt írta: Voltaire úr, ön igen okos ember. De magának az írással könnyebb dolga van, ön papírra ír tintával. Én, szegény cárnő, emberek bőrébe kell hogy karcoljak. A politikusnak ez a feladata. Ez nem a változások elvetése, hanem a két előbb említett szempont összeegyeztetésének jogos igénye. Ezt kérjük és várjuk önöktől. Tudják, Szent Johanna, akiről nem lehet azt mondani, hogy nagyon gyáva lett volna a harcban, egyszer azt mondta: mindig jobban szerettem a zászlómat, mint a kardomat. Uraim, mi ezt mondjuk: a kardot már láttuk, elő a zászlókkal! Milyen színekben, milyen programmal, milyen célok jegyében állnak önök a pástra? A miénk látszik - legyen látható az önöké! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu