DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Azt hiszen, hogy ez a hozzászólás is azt bizonyítja, hogy a magyar emberek számára... - hiszen valamennyien, a nagy többség, a legalábbis sportot szerető, az olimpiára különösen odafigyelő és a magyar himnusz hangjaira vágyók nagy többsége különös érdeklődéssel figyelte az olimpia eseményeit. Talán éppen ez az oka annak is, hogy ez a túlzott várakozás, ami egy olimpiát megelőz, és ami az olimpia napjaiban valamennyiünknek sajátjává válik, ez néha olyan hangulati elemeket is kénytelen elviselni, olyan hatásokat is kénytelen elviselni, mint amilyen most ez az eredmény, ami kétségkívül gyengébb, mint amennyit valamennyien vártunk. Hiszen megszokott módon egy felfokozott várakozás előzte meg az olimpiát, aranyakban, ezüstökben, bronzérmekben, pontokban mérhető, helyezésben megfogalmazott, nemzetek rangsorában megfogalmazott vágyat rajzoltunk fel, és aztán a kijózanító valóság következett be a három aranyéremmel, a most talán eggyel növekvő számú ezüstéremmel és a két bronzéremmel meg a helyezésekkel. Végül is jelenleg a 21. helyet szerezte meg 204 nemzet versenyében a magyar sportküldöttség.

Én megértem azt, hogy sokan ezt csalódásként élik meg, de azért látnunk kell azt a valóságot, hogy 204 nemzet versenyében 21.-nek lenni ma a világon, ez azért úgy gondolom, hogy egy tisztes helytállás. Ugyanakkor természetesen le kell szűrni a tanulságokat kinek-kinek, a szereplőknek, hiszen a magyar sport egy többszereplős csapat, amelyben ugyanúgy ott van az állam, mint az olimpiai mozgalom, a sportegyesületek és a szövetségek, mint ahogyan ott van adott esetben a szponzor, ott vannak a szülők, a versenyzők, az egyesületek, a szövetségek. Tehát a sok szereplő mindegyikének végig kell gondolnia, hogy mi az, amit másként és jobban tehetne. Egy biztos, hogy ez az olimpia a magyar sport valós értékeinél alacsonyabbra minősítette a helyzetünket, mint ahogyan négy évvel ezelőtt Athén, vagy azt megelőzően Sydney föléminősített, magasabb minősítést adott a valós helyzethez képest.

A magyar sport ma körülbelül ott tart, amit itt most látunk. Azt is kell tudni azonban, vagy látni, hogy amiről ön is beszélt, az a financiális, pénzügyi háttér. Ön a hiányáról beszélt, én inkább azt mondanám, hogy a meglévő források sokkal hatékonyabb elosztása kellene, hogy megvalósuljon, hiszen nem a pénz kevés ma, ami a magyar - elsősorban élsportról beszélek - élsporthoz odakerül, hanem annak a felhasználása, adott esetben az ütemezése, amiben teljes mértékben egyetértek, hogy akkor kell annak a pénznek odaérkeznie, amikor annak még haszna van, amikor még hatást tud kiváltani. Az egyik legfontosabb intézkedésem pontosan ez volt, hogy ne fordulhasson még egyszer elő az, hogy rendelkezésre álló források nem jutnak el időben oda, ahova az kell. És elsősorban ne a sportvezetéshez jusson el, mert ma sokkal inkább forrásfelhasználó a sportirányítás, mint a működő sport területe, a versenyzők és az edzők. Oda jusson a pénz, ahol a leginkább szükség van rá!

Egy biztos, hogy ez az olimpia világosan mutatta azt, hogy a világ gazdasági nagyhatalmai egyre nagyobb arányt és eredményességet szakítanak ki az érmekből és a pontokból, és egyre kevesebb jut a többi országnak, ezért különös figyelmet kell erre nekünk szentelni. És engedje meg, tisztelt képviselő úr, képviselőtársam, hogy azt mondjam, hogy valamennyiünknek látnunk kell, hogy a sportban is megjelent az a politikai hatás, ami tulajdonképpen megosztotta a sportvilágot, és lekötötte azokat a felesleges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - olyan energiákat kötött le, amire sokkal inkább szükség lett volna az eredmények eléréséhez. Ha összefogunk, akkor a sportban is szebb és még komolyabb eredményeket fogunk elérni már az Európa- és világbajnokságokon, de mindenképpen a következő olimpián, Londonban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu