DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm a hozzászólásokat, egyrészt azt, hogy ilyen figyelmesen áttekintették az anyagunkat, másrészt az kifejezetten jólesett, hogy továbbgondolták a különböző fölvetéseinket, harmadrészt az meg különösen tetszett, az az igazság, hogy igaz, hogy szűk körben, de itt egymást erősítették meg különböző dolgokban. Van olyan is, amellyel természetesen száz százalékban nem értek egyet, meg olyan is van, amivel teljesen egyetértek, meg olyan is van, amiben valahol köztes állapotban vagyunk mi is, mert mint ahogy senkinél, nálunk sincs itt persze az igazságnak a - mije van annak? - köve, nem is tudom pontosan. Tehát nincs itt nálunk az igazság természetesen.

Amit szeretnék mondani, az az, hogy mi magunk is persze továbbgondoljuk azokat a dolgokat, amelyeket itt sorban fölvetettek. Azt gondolom vagy úgy érzékeltem, hogy komoly támogatást kaptunk arra, hogy a munkánkat tovább folytassuk azon a módon és azon az úton, ahogy eddig is csináltuk, ezt köszönöm. Ennek kapcsán azt az egyet mondanám, mielőtt egy-két dologra kitérnék, persze nem mindegyikre, hogy én nagyon fontosnak tartom a hivatalunk fölötti demokratikus kontrollt, mert ennek során kapunk arra jelzéseket, hogy mi az, amit a társadalom elvár a Gazdasági Versenyhivataltól, milyen irányba menjünk.

Ilyen volt több évvel ezelőtt, amikor fogyasztós ügyekben bizonyos értelemben bizonytalankodtunk, hogy akarjuk-e ezt csinálni, erőteljesebben csináljuk-e, visszaépítsük-e kissé ezt a területünket. Ezek a parlamenti viták voltak azok, a bizottságiak meg a plenáris, amik jó pár éve arra vittek bennünket, hogy nyomnunk kell ezeket a fogyasztóvédelmi ügyeket, szerepünk van, és szükség van ránk.

Hadd reagáljak arra is még ebben a demokratikus kontroll részben, amit Podolák képviselő úr is mondott, meg a mezőgazdasági bizottságban is megfogalmazódott. Nagy örömmel veszünk részt abban, hogy a maihoz képest egy fokkal szorosabb szakmai kapcsolatokat alakítsunk ki bármely bizottsággal bármely témakörben. Ez az agrártermékekre is igaz, ugyanúgy igaz a gazdasági bizottságot érintő nagyon széles körre - ennek csak egy része az energia, más ügyek is vannak -, de ugyanez igaz lehet, ha mondjuk, majd alkalomadtán egyszer az egészségügyi reform újra napirendre kerül, akkor az akkori egészségügyi bizottságra is. Jeleztem most az e pillanatbeli helyzetet, hogy az egészségügyi bizottság nem tárgyalta a jelentésünket, a korábbi esztendőkben mindig szó volt arról a patikaliberalizáció kapcsán meg a törvénymódosítások kapcsán, hogy mi a Versenyhivatal álláspontja. Remélem, hogy még annak az ideje is eljön.

Generálisan azt szeretném mondani a felvetésekhez, hogy az én alapvető meggyőződésem az, hogy a versenypolitikai szempontok és az egyéb ágazati szempontok - ez igaz energiára, agrárra, maradjunk csak ebben a körben, az egészségügyre -, ezek nagyon jól összeegyeztethetők, egymást jól tudják erősíteni, a versenypolitika is meg a mi érveléseink is. Ugye, nem arról van szó, hogy szemellenzős módon csak egy dolgot mondunk, hanem igyekszünk megismerni a szakmát, és ha a másik irányból is azt látjuk - és számos esetben láttuk, igaz ez a mostani agrárpolitikára is -, hogy világosan megfogalmazza a célokat, mit akar, ezek nagyon jól összeegyeztethetők, és egymást tudják erősíteni ezek a szakpolitikák meg a versenypolitika.

Annak is örülök, hogy úgy veszem, a kötelezettségvállalási gyakorlatunkat is elfogadta a parlament. Tavaly hirtelen felerősítettünk ezen a területen, és sok ügyünk volt sokféleképpen. E pillanatban mi magunk is készítünk egy elemző tanulmányt, hogy akkor majd hogyan tovább, de úgy látom, amit eddig tettünk, azt elfogadta a parlament. Az is fontos volt, hogy a bírság esetében nem az a cél, hogy minél nagyobb mennyiségű bírságot kivessünk, ez a rendelkezésünkre álló eszközök közül csak egy eszköz arra, hogy milyen irányba befolyásoljuk a gazdaságot.

Anélkül, hogy külön említeném, hogy kire reagálok, egypár dologra hadd reagáljak. Nagyon sok szó esett itt is az energiapolitikáról, arról, hogy a mi álláspontunk micsoda, milyen más álláspontok vannak. Azt gondolom, a legfontosabb, amit szeretnénk leszögezni, hogy a mi megközelítésünkben azt mondjuk, hogy az ellátásbiztonság és a versenyszempontú közelítés egymást nem zárja ki. Ezek szintén össze tudnak találkozni, össze tudnak párosulni, az ellátásbiztonság is jó színvonalon van, nagyon erős színvonalon van, ugyanakkor a versenynek azokat az elemeit beleépítenénk a rendszerbe, amennyit csak bele lehet építeni, különböző történelmi, geográfiai, mindenféle szempontokat figyelembe véve.

Itt ugye szó esett az ajánlásaink egyes elemeiről is; a htm-ek, a hosszú távú megállapodások, amin, én is azt gondolom, hogy túl vagyunk, túl leszünk belátható időn belül, a kormány dolgozik ezen.

A Mavir esetében itt többfajta megoldás is elképzelhető. Amikor mi a Mavir függetlenségét mondtuk, akkor kimondatlanul egyébként azt gondoltuk, hogy az állam lesz majd közvetlenül a tulajdonosa, és az állam képviseli azt a közös érdeket, ami az olcsó és megbízható energia irányába viszi az országot. Lehet másik megoldás is ez esetben, amit most fölvetett a kormány az utóbbi hónapokban; ez esetben számunkra az az egy fontos szempont lesz, hogy egy szereplő se legyen a tulajdonosok közül, aki erősebben bír belenyúlni a vállalat irányításába, így is szokták mondani, hogy képes legyen minden tulajdonos arra, hogy a másik kezére ráüssön, ha az többet akar információban, döntéshozatali arányokban, effélékben. A regionális piac fontosságát, azt gondolom, itt nem is kell különösen kiemelnem.

A keresleti-kínálati piac: mi is ugyanazon vagyunk, mint amit képviselő urak egymás után itt megfogalmaztak. Igen, mi is azon dolgozunk, meg a javaslataink az irányba mennek, hogy a lehetőségekhez képest minél inkább a kínálati piac irányába menjen el ez a szektor is. Ott a legjobb megoldásnak mi a regionális piac kialakulását meg kialakítását tekintjük. Úgy látom, hogy erre csak nagyon erős politikai akarat esetén lesz mód. Kezdeményezések vannak, regionális áramtőzsdére vannak kezdeményezések, erős politikai akarat kell hozzá.

Szó esett - és ezt mi is tapasztaljuk - a kormány versenypárti működéséről, hogy az állami szerepvállalás csökkentését előtérbe helyezi. Ezeket szoktuk támogatni, és mindenféle javaslatokat megfogalmazunk ez esetben, ha mégse olyan irányba menne el egy-egy előterjesztés. A két ajánlás közül csak egyet hadd említsek meg ennek kapcsán, a hitelintézetekhez kapcsolódót. Valóban számos törvénymódosítás, új törvény megalkotása is megtörtént, azonkívül van EU-s irányelv vagy direktíva, amit majd ezen a területen érvénybe kell léptetni. Ezzel együtt gondoljuk azt, hogy szükség van a hitelintézeti törvénynek egy olyan módosítására, ami teljesen egyértelművé teszi, hogy nem lehetnek fogságba ejtett fogyasztók, egy hosszú távú hitelszerződésben nem lehet olyan szituációt teremteni, hogy az ajánlás pillanatában vagy az előtt nem tudja mind a két fél, a hitelfelvevő is meg a hitelt adó is, hogy milyen konkrét esetekben növekedhet vagy csökkenhet egy hitelnek az ára. Ez kamatra és egyéb kondíciókra is vonatkozik.

(13.50)

Ez irányú javaslatokat különben már ez év márciusában konkrét törvényjavaslat formájában is megfogalmaztunk, szükség esetén újra elő tudunk ezzel jönni, annak meg volt egy másfajta vitája, akkor mi már nem voltunk szerencsések.

Az agrárágazat területén amit vállaltunk, azt megtesszük, ezeket az elemzéseket megtesszük. Mi e pillanatban nem gondolkodunk ágazati vizsgálatban, az egy erős eszköz a hivatal kezében. Az ágazati vizsgálatot mindig megelőzi nálunk egy rendes piacelemzés, ami még nem kötelező érvényű senkire, ránk nézve sem, de az ágazat szereplőire nézve sem. Hogyha ebből az elemzésből az jönne ki - most nem akarnám megelőlegezni -, akár dinnye, meggy, alma, szőlő, és nem tudom, még milyen piacok jönnek majd elő a megbeszélések során, megalapozottan mondhatjuk azt, hogy ha van olyan ágazat, ahol olyan piaci viszonyok uralkodnak, amelyek a versenytörvényt sérthetik, akkor átmegyünk ágazati vizsgálatba, de az ágazati vizsgálatot egy viszonylag erős lépésnek látjuk e pillanatban az agrárszféra bármely területén, de ezt mindig megelőzi az elemzés, amely elemzéshez egyébként meg is kezdtük az előkészületeket.

Felmerültek a kartellek, a kartellellenes dolgaink, a közbeszerzési törvény módosítása, a közbeszerzések. Itt azt szeretném mondani, hogy a helyzet az, hogy akkor találunk kartelleket, amikor valaki segít abban, hogy kartelleket megleljünk, mi magunk képtelenek vagyunk erre. Ez igaz, nem tudom, már melyik képviselő mondta, hogy az önkormányzatoknál számos esetben kartellezés van, és az káros az egyéb korrupciós jelenségekkel. Erről mi csak akkor tudunk, ha valaki megfelelő módon értesít minket. Mi nem tudunk enélkül ezekről az esetekről, ügyekről, mert nem lehetünk ott mindig, nem alkalmazhatunk semmiféle olyan titkos eszközöket, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy egy közbeszerzési kiírás során az ottani párbeszédeket, mozgásokat megismerjük. Erős segítség kell ahhoz, hogy mi ezeket végig tudjuk vinni. Sok esetben kapunk is segítséget, de ez arra már nem alkalmas, hogy mondjuk bíróság előtt is megvédjük az információnkat, persze ilyen esetben nem indítunk ügyet.

A közbeszerzési törvény módosítása kapcsán ugyanehhez kapcsolódóan azt szeretném mondani, hogy itt a kiírók felelőssége az, ami egyértelmű. Ezeket emberek írják ki, akik képviselők, jegyzők vagy különböző bizottságok tagjai, ezek egyes emberek. Hogyha a törvény meg tudná teremteni azt, hogy az egyes embereknek legyen különböző szintű felelősségük abban, hogy amit kiírnak, az becsületesen, tisztességesen, a törvényeknek megfelelően van kiírva, akkor juthatnánk valamire, egyébként csinálhatunk nagyon bonyolult szabályozást, még bonyolultabb szabályozást a mainál, nem nagyon jutunk semmire. Én most úgy látom, ez a kartellügyeinkre is és az odakapcsolódó korrupciós jelenségekre is igaz. Ha ezek az egyedi felelősségek nem érvényesülnek, akkor nagyon nehéz dolguk van, ezt magunkon is tapasztaljuk, hogy csak úgy lehet, hogyha ott van az egyéni felelősség, plusz ez a támogatás, amit meg tudunk tenni.

A kereskedelmi törvényhez kapcsolódóan valóban sokszor mi is tapasztaljuk, hogy a látszat csal; mennyi panasz volt a beszállítók részéről a kereskedelmi törvény megfogalmazásakor. Két érdekes jelenség történt. Az egyik az, hogy alig jött hozzánk panasz, az etikai kódexet alig-alig használták, talán egyrészt egy esetben volt, másrészt erre fel mi csináltunk egy részletes elemzést, egyébként ez az első valódi empirikus analízis volt, ami a beszállítók és a nagyméretű kereskedelmi hálózatok kapcsolatát elemezte. Nem volt annyi panasz, mint amire számítottunk. Egy beszállító általában öt helyre szállít be, pontosan ki tudja sakkozni, hogy ha az egyik helyen nyereséget ér el, a másik helyen annak jó részét majd el fogja bukni, de azért ott is ott akar maradni, ahol kisebb haszonnal bír, mert jobb ott lenni a piacon, ismerjék az áruját, később új pozíciókat harcolhat ki magának, szóval, nem olyan tragikus a helyzet. Mi sokkal több panaszra számítottunk, természetesen akár névtelenül is, de nem kaptunk. Ennek azért oka van. Nem valószínű az az ok, hogy mindenki annyira fél attól, ha eljön hozzánk, akkor megismerik a nevét, a kartellek esetében soha nem ismerik meg a bejelentő nevét, az engedékenység egy másik része a dolognak.

Felmerült a hozzászólásokban a versenykultúra fejlesztése. Itt az utóbbi esztendőkben mi is jóval többet tettünk, mint azelőtt, ehhez most a kapacitásunk részben megvan. Most jutottunk el ahhoz, hogy például azon gondolkoztunk, a Magyar Rádióban egy hasonló sorozatot indítunk belátható időn belül. Ha hallgatják reggelente a Kossuth rádiót, a Magyar Nemzeti Banknak vannak ilyen kis rövid ismertetései két percben, hogy mi miről szól. Most ahhoz, hogy ilyen akciókat elindítsunk, akár az újságokban, ne csak a Zöld Újságban vagy a napiban írjunk cikkeket, ahhoz egyébként másfajta kapacitásra van szükség, mert az nagyon nehéz dolog - bár lehet, hogy a képviselők esetében ez nem így van -, hogy valaki nyilatkozik, hogy valaki pontosan két percben előadja, mit szeretne, mondjuk, a rádióban vagy más ilyen médiacsatornában. Lehet, hogy erre majd alkalomadtán kapacitást kérünk, most még az előkészületekben vagyunk. A versenykultúra fejlesztésében újabb területeket szeretnénk megnyitni, ennek vannak előkészületei, de nem kapkodunk, mint ahogyan más ilyen új dolgainkban sem szoktunk kapkodni. Nagyon ki kell azt gondolni, hogy akár egy ilyen MNB-s típusú Kossuth rádióbeli szereplést előkészítsünk, ez havonta talán háromperces szereplés lehetne.

Most lapozok: még egyet a mezőgazdasághoz. Ugyanúgy azt gondolom én is, mi is, hogy a magyar agrártermelői szféra a nagy átalakulás szakaszában van. Ugyanazt tudom mondani: segítünk, ami tőlünk meg rajtunk múlik.

Remélem, így hirtelenjében mindenre reagáltam, amire nem reagáltam, azért elnézést kérek, de engem is mindig meg lehet találni.

Még egyszer mondani szeretném, hogy köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy ennek kapcsán így végiggondolták az ország előtt álló némely fontosabb dolgot. Mi készek vagyunk rá, azon is leszünk, hogy a szakmai párbeszédet a mostanihoz képest is erősebben folytassuk a parlament illetékes bizottságaival.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu