HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum, előrebocsátom, hogy támogatni fogja a gazdasági bizottság előterjesztését, és elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek a Versenyhivatal 2007. évi beszámolóját, mert színvonalasnak, megalapozottnak és jónak tartja azt. Miután ismétlésekbe nem nagyon kívánok bocsátkozni, hiszen majdnem minden hozzászóló, akár bizottság nevében szólt hozzá, akár előterjesztőként, hasonló dolgokat mondott, én most csak olyan ügyeket vagy olyan dolgokat fogok említeni, amiről nem beszéltek, vagy a véleményem más.

Nem beszéltünk arról, hogy a 2007-es esztendő egy rendkívül nehéz év volt a hazai gazdasági szereplők számára, hiszen a megszorító intézkedések és az egyebek következtében a helyzetük alapvetően és nagyon jelentősen romlott. A beszámoló első részében összefoglaló elemzéseket láttunk a gazdaság legfontosabb infrastrukturális területei, mondhatnám azt is, hogy a szolgáltatások versenyhelyzetéről. A villamosenergia-piacon valamelyest mérséklődött a verseny, a fogyasztók jelentős része a szabadpiacról visszalépett a közüzembe, és így ennek részesedése 35 százalékról 25 százalékra csökkent. A földgázpiacon ugyan szabad verseny van, ami mégis nagyon korlátozott, mivel a források lényegében minden esetben azonosak, és a szállítás a csővezeték meglétéhez kötődik. A Gazdasági Versenyhivatal mindkét szektorban kifogásolja a hosszú távú megállapodások meglétét, bár úgy tűnik, hogy ezek mindkét területen pillanatnyilag a fogyasztók helyzete szempontjából előnyösek. Gondoljunk csak arra, hogy Oroszország a gázárak jelentős emelésére készül Európában, míg Magyarországon ez a hosszú távú megállapodás értelmében még néhány évig változatlan, 10-12 százalékkal alacsonyabb maradhatna.

De a villamosáram-piacon kialakult helyzettel kapcsolatban azért valamit meg kell jegyezni. Podolák elnök úr arra hivatkozott, hogy nem kínálati, hanem keresleti piac van, aminek azért érdemes lenne az okait megvizsgálni, és megnézni, hogy a keresztkapacitások szűkössége mennyiben járul ehhez hozzá, és hogy ott mit lehetne tenni. Most döntsük el, hogy az európai piacon versenyzünk-é a többi versenyzővel, vagy megpróbáljuk a piacunkat ideig-óráig zárva tartani, és egy olyan belső piaci versenyt kialakítani, ami egyrészt eltér az európaitól, de ez a kisebbik baj, hanem torzulhat és torzíthat. Én azt hiszem, hogy most éppen ennek vagyunk az elszenvedői.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A verseny a vasúti áruszállításon belül sem fokozódott, függetlenül attól, hogy a szabad pályahasználat mind a hazai, mind a külföldi szereplők számára biztosított. Igaz, hogy a magyar piacon lévő mintegy 10-12 apró szereplő mintegy 20 százalékkal alacsonyabb szolgáltatási díjjal dolgozik, mint a Cargo vagy a GYSEV, de a részesedésük a piacból így is csak 6-7 százalékra tehető, ami szinte jelentéktelen. A légi közlekedésnél a beszámoló értelmében tapasztalunk némi törekvést a verseny fokozására, ami elsősorban a Budapest Airport Zrt. fejlesztésének és üzletpolitikájának köszönhető.

(13.00)

A beszámolóból viszont kiderül, hogy a versenypolitika szempontjából katasztrofális eredménnyel járt az SZDSZ által megfogalmazott és az MSZP által szorgalmazott átgondolatlan, kufár szemléletű egészségpolitika vagy félreform. A kialakult helyzetet úgy foglalhatjuk össze: rossz reform, rossz piaci helyzet, rossz betegellátás és sokkal nagyobb kockázat a gyógyulásban.

A fekvőbeteg-ellátás kapacitásainak és az EP által finanszírozott szolgáltatásoknak a szűkítése csökkentette a fogyasztó, illetve a beteg szolgáltatóválasztási jogát is, és megerősítette a helyi monopóliumok pozícióit. Mára úgy tűnik - és ez idézet -: "egyes régiókban és bizonyos egészségügyi szolgáltatások terén a szabályozási és a finanszírozási beavatkozások hatására kialakult hiányok és az ebből fakadó várólisták terjedelme akkora, ami már a betegek biztonságos ellátását, a rendszer megfelelő működésének fenntarthatóságát veszélyeztetheti". Magyarán szólva: a verseny pontosan a hangoztatott lózungok ellenére az egészségügy területén beszűkült, és a magyar társadalom amúgy sem rózsás egészségügyi állapotát veszélyezteti.

Ezzel szemben a gyógyszer-kereskedelemben a kormányzati intézkedések hatására fokozódott a verseny, ami a fogyasztók szempontjából sok előnnyel járt, de a verseny fokozódása és a gyógyszerforgalom csökkenése következtében súlyos helyzeteket idézett elő egyes patikáknál. Ami szomorú, és ami nagyon intő: a kiskereskedelemben folytatódik a koncentráció, a hipermarketek és a diszkontláncok részesedése a piacból növekszik, ugyanakkor a kisboltok száma 2007-ben 1300-zal csökkent. Ez semmiképpen sem örvendetes tendencia.

Ahol igazán nagy a verseny, és igazán működik a piac, az az infokommunikációs szektor. Itt komoly fejlődés és árlemorzsolódás ment végbe a vezetékes és mobilpiacon, a széles sávú internetszolgáltatásoknál, ugyanakkor a verseny következtében a szolgáltatások színvonala is javul. Jelentős piaci fejlemény, hogy a roamingszolgáltatások díjszabása a közösségi rendelet hatálybalépésével jelentősen csökkent. Ezen általános megállapítások mellett azonban jó lett volna látni azt is, hogy a hazai szolgáltatási díjak milyen mértékben térnek el a közösség fejlettebb országaiban alkalmazott díjaktól, és ha eltérnek, akkor ennek mi az oka, mert ésszerű piaci oka nyilván nincs.

A műsorterjesztés piacán is folytatódott a verseny erősödésére mutató folyamat. A kábeltelevíziós szolgáltatók hálózatukon internet- és telefonszolgáltatásokat is nyújtva - fokozva a versenyt a rokon ágazatokkal - jelentek meg. Örvendetes, hogy az erőfölénnyel való visszaélés gyanúja 2007-ben itt csak egyetlen esetben merült föl, és a versenyfelügyeleti eljárás jogsértés hiánya miatt megszüntetéssel végződött. Emlékezzünk csak, az elmúlt években hatalmas csaták dúltak még ezen a területen. Mindez azt bizonyítja - és ez nagyon pozitív dolog -, hogy azokon a területeken, ahol robbanásszerű a műszaki fejlődés, a piaci versenyt egyszerűen nem lehet visszafogni.

A pénzügyi piacokon 2007-ben tovább erősödött a verseny, bár a hitelpiacok növekedésének üteme csökkent, az alapszerű befektetéseké pedig növekedett a bankbetétek és a hagyományos biztosítások rovására. A hitelintézeti piac a nehezedő helyzetre termékfejlesztéssel reagált, számos akció szervezése folyik ezen a területen. Fontos eredmény, hogy a Gazdasági Versenyhivatal szerint a marketingkampányok jellemzően a megrendelő szempontjából fontosnak tartott információkat hangsúlyozzák. Néhány éve ez még nem egészen így állt.

A bankrendszerben azonban továbbra is problémát okoz, hogy mindeddig nem sikerült megnyugtatóan rendezni az egyoldalú szerződésmódosításokat és azok szabályozását. Ez a szerződésmódosítás a pénzintézetektől szokott kiindulni, és teljesen kiszolgáltatottá teszi a fogyasztót a hitelintézeti termékek árazásának és feltételének átláthatósága, kiszámíthatósága, ellenőrizhetősége szempontjából. Ennek következtében egy kedvezőnek tűnő szerződés a fogyasztó számára nagyon kedvezőtlenné alakulhat, váratlan veszteséget okozva a szerződő félnek.

A Versenyhivatal elég szigorúan fogalmaz a 42. pontban, amikor azt mondja, hogy a jelenlegi szerződési lehetőségek csökkentik a verseny tétjét a bankok számára, és lehetőséget teremtenek a fogyasztók kizsákmányolására. A probléma megoldására az elmúlt évek jelzései alapján több kísérlet történt, amiben több felelős hatóság is részt vett, de a helyzet mégsem változott. Erről szól a 43. pont. Itt is megjegyzem, amit az előbb a mobilszolgáltatóknál, hogy hogy lehet az - és érdemes lenne megvizsgálni -, hogy a banki szolgáltatások a költségeiket illetően messze meghaladják az európai átlagot. Tehát hogy fordulhat elő, hogy ma nálunk egy banki szolgáltatás ára lényegesen nagyobb terhet jelent, mint Európa fejlettebb országaiban?

A Gazdasági Versenyhivatal szükségesnek tartja a fogyasztói kiszolgáltatottság csökkentését, amelynek egyetlen útja a pénzintézetekre vonatkozó szabályozás mielőbbi, ez irányú módosítása. Ezzel természetesen egyetértünk. Ahogy államtitkár úr utalt rá, a fogyasztóvédelmi törvény módosításával ez részben megtörtént, és a polgári törvénykönyv ma délelőtt ismertetett módosítása is tartalmaz olyan elemeket, ami valószínűleg jó irányba fogja ezeket a folyamatokat elmozdítani.

Még egy dolgot szeretnék megjegyezni, mielőtt az eljárásokra térnék át. Számos olyan megkeresésről vagy olyan javaslatokról értesülhettünk a mezőgazdasági piac vonatkozásában a Versenyhivatal irányába, ami szerintünk nem versenyhivatali feladat. Tehát a versenytörvénnyel és a Gazdasági Versenyhivatal közbelépésével nem lehet olyan folyamatokat helyre tenni, aminek előidézője a piaci résztvevők egy szegmensének szervezetlensége vagy a szervezettek rossz érdekérvényesítő képessége. Sokkal inkább ezen a területen kellene elkezdeni mozogni, mint a Versenyhivatalra hárítani a felelősséget. Például a meggyprobléma esetében a Versenyhivatal szerintünk teljesen jogosan elhárította magától a felelősséget. Ez minden esetben így van. Itt a piac szereplőinek érdekérvényesítő képességét, illetve ennek törvényi hátterét kell úgy szabályozni, hogy itt a dolog rendben legyen.

A Gazdasági Versenyhivatal az eljárások vonatkozásában 2007-ben 204 versenyfelügyeleti eljárást folytatott le, ebből 158 versenytanácsi döntés következett. A döntésekből 84 fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos, 74 pedig antitrösztügy volt. Az ügyek száma 2006-hoz képest nőtt, a kiszabott bírságok összege viszont csökkent. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását érintő döntések fontosabb területei a pénzügyi szolgáltatások, az elektronikus hírközlési szolgáltatások, az egészségre ható termékek reklámja és az ezzel kapcsolatos tájékoztatások voltak, és természetesen szerepeltek közöttük a napi fogyasztási cikkekre vonatkozó akciószervezési trükkök is.

Látjuk, hogy antitrösztügyekben, magyarán, a versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatban is sok döntés született, de valahogy a gazdasági életből visszacsatolt információk alapján ezt kevesli az ember. A mindennapi életben ugyanis piacfelosztásról, kvótameghatározásról, a pályáztatásokat érintő ajánlattevők közötti összejátszásról, a közbeszerzési törvény kijátszásáról sokkal több rossz hírt hallunk, amiből szerintünk talán több eljárásnak és vizsgálatnak kellene következnie.

Mint ahogy azt már említettem, jó lett volna valamiféle elemzést látni arról, hogy valójában mi is itt a helyzet, elegendő erő, lehetőség áll-e a Versenyhivatal rendelkezésére a viszonyok javításához. Az erőfölénnyel való visszaélés témában természetesen a pénzintézetek a főszereplők, de a 421. pontban a GVH szükségesnek tartja megemlíteni, hogy aggályos a parkolási társaságok működése versenyszempontból is.

Az önkormányzatok a közterületek hasznosítására nem egy esetben eleve kérdéses módon, pályáztatás nélkül választanak ki egy gazdálkodót, aki lehet akár az önkormányzat tulajdonában álló cég is. Ezt a céget kizárólagos joggal ruházzák fel az üzemeltetés-hasznosítási célok ellátására, mégpedig sokszor határozatlan időre. Így hosszú időre lezárul a piacra való belépés lehetősége, holott a versenyből csak előnye származhatna az önkormányzatnak. Az MDF ezt a parkolási ügyet már többször felvetette a tisztelt Házban, de úgy tűnik, hogy a többi párt részéről nem volt fogadókészség, és továbbra is ez a korrupciógyanús helyzet maradhat fent.

A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálta a kereskedelmi törvény és a jóváhagyott kereskedelmi etikai kódex érvényesülését, azt a kérdést, hogy mennyire jellemző a sokat emlegetett piaci erővel való visszaélés a kereskedők és beszállítók kapcsolatára. Érdekes, hogy 2007-ben a kereskedelmi vállalkozások jelentős piaci erővel történő visszaélésének vizsgálata csak egyetlenegy esetben merült fel, erről az 511. és az 513. pont szól, és ezt az eljárást is megszüntette a Versenytanács. A helyzet, úgy látszik, itt is jobb, mint gondoljuk, bár ezt meglehetősen nehéz elhinni, mert azért a látszat - ahogy az előbb mondtam - egészen más.

(13.10)

Összefoglalva, miután időm vége felé közeledek, megismétlem azt, amit az elején mondtam. Ez egy színvonalas anyag, köszönjük a Versenyhivatalnak, hogy ezt elkészítette, köszönjük a beszámolót, és az elfogadását ugyanúgy, mint a bizottság által előterjesztett határozati javaslatot, támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu