VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szakképzés, felnőttképzés intézményrendszeréről, annak átalakulásáról és az általunk javasolt irányokról szeretnék röviden beszélni. Engedjék meg, hogy egy rövid történelmi áttekintéssel kezdjem a mondandómat.

A szakképzés intézményrendszere a rendszerváltás óra folyamatos átalakulásban van. A felnőttképzés professzionális intézményrendszere ezzel szemben az 1990-es évek elején jött létre Magyarországon egy világbanki projekt keretében. Ennek eredményeként az ország régióiban többségében kettő ilyen intézmény alakult. Ezek az intézmények természetesen a meglévő társadalmi problémák megoldására születtek, hisz a '90-es évek elején robbant ki Magyarországon az a munkanélküli tömeg, amelynek gondozása, kezelése komoly állami feladat volt.

A professzionális intézményrendszer elsődleges feladata tehát a munkanélküliek átképzése volt, emellett természetesen az intézményrendszert úgy hozták létre, hogy annak fontos feladata a munkaerő-piaci, piaci alapú képzések, továbbképzések, felnőttképzés megszervezése is. Az intézményrendszer azóta is áll, működik, él, az önkormányzat és az állam sajátos együttműködésének eredményeként. Az intézményrendszer működése nagyon sok érdekes tapasztalatot hozott.

Egyrészről az a feltevés, hogy viszonylag széles piaci szegmens jelenik meg, amely megrendelői oldalon ezeknek az intézményeknek a finanszírozásában részt vehet, látható volt, hogy nem alakult ki. Ezenkívül pedig az átképzési piacon egy hatalmas verseny jött létre, az itt megjelenő egyéb szervezeteket figyelembe véve is, és ki kell mondanunk, hogy a létrejött felnőttképzési intézmények ebben a versenyben versenyhátrányba kerültek elsősorban abból következően, hogy túl nagy intézmények voltak, a fajlagos költségeik nagyok voltak, és ezért viszonylag drágán képeztek.

(9.30)

A munkaerő átképzésére szolgáló forrásokért való versenyben a drágább intézmények nehezebben jutnak forrásokhoz, ha racionális a döntéshozatal. A gyakorlat ezzel szemben az volt, hogy miután az állam hozta létre az intézményeket, ezeket meg kellett töltenie feladatokkal, így ebben a versenyben előjogokat élveztek ezek az intézmények. Azt is ki kell mondanunk, hogy miután az intézményeknek működniük kellett, nagyon sok olyan képzési program indult, amelynek elsődleges célja nem a munkaerő-piaci oldalról jövő megrendelés volt, hanem az intézmények feladatokkal való megtöltése.

Közben alakult a szakképzés intézményrendszere is. Ebben a legjelentősebb érdemi változás az utóbbi pár évben zajlott a nemzeti fejlesztési terv I. programjában létrejövő térségi integrált szakképző központok létrehozásával. Ez a folyamat, ez az irány teljesen összhangban van az európai trendekkel, teljesen összhangban van azzal a folyamattal, ami Európában is jellemző, konkrétan nagy, térségi feladatokat ellátó centralizált intézményeket hozunk létre, amely centralizált intézmények a költségek hatékony felhasználását jelentik, a szétaprózott intézményrendszert összerendezik, a tevékenységet összehangolják, a fejlesztéseket racionálisan használják fel. Ezeket az intézményeket azonban fenn kell tartani, működőképessé kell tenni a támogatási projektek lezárása után is, ebből következően az intézmények célja a fenntarthatóság érdekében az egyéb piaci szegmens megnyerése, vagyis konkrétan a felnőttképzési piacon érdemi szolgáltatás nyújtása. Megjelennek tehát ezek az intézmények is a munkanélküliek átképzési programjait tekintve, megjelennek a felnőttképzés piaci megrendelői oldalának igénykielégítésében, és megjelennek a mestervizsgákban.

Látható, hogy két párhuzamosan működő intézményrendszer alakult ki Magyarországon, amely két párhuzamosan működő intézményrendszer összekapcsolható. Jeleit sem látjuk annak, hogy ennek az összekapcsolásnak reális esélye lenne. Úgy gondoljuk azonban, hogy most, amikor az NFT II-ben újabb tiszkek létrehozása történik Magyarországon, fontos lenne ennek a kérdésnek az áttekintése. Fontos lenne, hogy az állam letegye az asztalra ezt a kérdést, és végiggondolja: lehetséges-e a fejlesztési források racionálisabb felhasználása akkor, hogyha a tiszkek és a regionális képzőközpontok fejlesztése összehangoltan történik, ha nem egymás versenytársai a felnőttképzési piacon, hanem egymás kiegészítői, és ha a felnőttképzési intézmények fölösleges kapacitásait a szakképzés feladataival töltjük meg, amelyre ma korlátozottan van lehetőség, de érdemi, igazi lehetőség nincs.

Úgy gondolom, hogy ez egy olyan irány, amely napjaink felnőttképzési, képzési problémáinak kezelésére jó lépéseket rejt magában. Tisztelettel kérem, remélem, hogy ezek a feladatok is átgondolásra kerülnek.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu