DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt még egyszer elnézést kérek, hogy valószínűleg eléggé el nem ítélhető módon túl sokat kétperceztem. Talán vehemensebb a természetem, és megpróbáltam gyorsan reagálni a felvetődő kérdésekre. Egy tizenöt perces felszólalás nyilván más lehetőségeket kínál.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Czerván György képviselő úrnak, kedves barátomnak, hogy egy nagyon világos elemzést adott arra vonatkozóan, hogy azok az érvek, amelyeket az FVM az új rendszer mellett fölhoz, mennyire nem állják meg a helyüket.

(18.10)

Egy, a gazdálkodásból érkezett valakiről van szó, aki pontosan látja, hogy milyen érvek szólhatnának e mellett a rendszer mellett, és látja azt is pontosan, hogy milyen érvek szólnak ez ellen a rendszer ellen.

Ha szabad, a normál felszólalás adta lehetőséget kihasználva, kicsit talán nyugodtabb körülmények között, és kicsit talán logikusabban megpróbálom összefoglalni azt a képet, ami bennünk kialakult ezzel a rendszerrel kapcsolatban.

Készséggel elfogadom, hogy valószínűleg ez is hordoz sokféle szubjektív elemet is, és nyilván ki-ki az értékrendjéből kiindulva próbálja ezt a rendszert értékelni. Ezt nem tartom főbenjáró bűnnek, különböző nézőpontból ránézve ugyanarra a dologra, a különböző értékrendek mentén egészen eltérő dolgok jutnak eszünkbe. Azért vagyunk itt, hogy ezeket az eltérő nézőpontokat egymással is ütköztessük, és próbáljunk valamiféle, a köz számára - a közjó, ahogy ezt Medgyasszay László képviselő úr mondta -, a közjó szempontjából elfogadható megoldásokat találni. Azt hiszem, mindannyiunkat ez vezet, és hogyha az eddigi hozzászólásaimból az derült volna ki, hogy én itt valamiféle indulati hozzászólási sort próbáltam a parlament elé hozni, akkor szíves elnézésüket kérem, nem ez volt a szándék.

De azt azért látnunk kell, hogy ez a váltás lényegesen nagyobb kihatással van nemcsak a gazdatársadalomra, hanem - ahogy Bagi Béla képviselőtársam jelezte - az egész vidék társadalmára, és arra a többmilliós tömegre, akit akár földtulajdonosként, akár földbérlőként ez a dolog érint. Tehát egyáltalán nem csak arról van szó, hogy egy szűk, belterjes agrárügyről lenne szó.

Egyetértek Czerván György képviselő úrral, hogy mindezek fényében botrány, hogy egy ilyen kérdéskör, ami ilyen mélyen érinti a magyar társadalmat, a vidék társadalmát, végül is utolsó napirendi pontként, szűk körben zajlik. Ennek a nyilvánosság előtt kellene történnie, hogy világos legyen a magyar társadalom előtt, mik a tétek, miről szól, kinek mi az álláspontja ebben, hogy eldönthessük, mi is az a nemzeti stratégia, milyen irányban is menjünk ebben a dologban, amiről Herbály Imre képviselő úr is volt szíves említést tenni, és amit én is nagyon hiányolok. Kellene valóban egy ilyen nemzeti stratégia.

Nos, egy olvasatot szeretnék elmondani, és néhány kételyt felvetni, részben már az elhangzottakhoz kiegészítésképpen, és örömmel mondom, még egyszer megállapítva, hogy Czerván képviselő úr egy logikus sorban már sorba szedte ezeket a problémákat. Mégis engedjék meg, hogy néhány dolgot elmondjak.

2004-ben vezettünk be egy új rendszert a csatlakozással, a SAPS- és a top up rendszert. Emlékszünk - és most ilyen gyakorlatias problémákat szeretnék idehozni -, milyen komoly problémákkal kellett szembenéznünk az új rendszer bevezetésénél. Nemcsak azt, hogy a gazdák nem tudták pontosan, hogyan is működik ez az új támogatási rendszer - fizikai blokk, térképek, bejelölés, igénylés és a többi, egy teljesen új rendszerről volt szó -, hanem maga a kormány sem állt a helyzet magaslatán. Nem készült el ugyanis az az információs rendszer, ami ehhez kellett, nem volt felkészülve a kormány arra, hogy ezt bevezesse. Emlékszünk, hogy másfél éven keresztül nem jutott el támogatás a gazdákhoz. Részben ennek a következménye volt az a 2005 tavaszi gazdademonstráció, ahol a forrásokhoz hozzá nem jutó és ezzel versenyhátrányba kerülő magyar gazdák kénytelenek voltak jelezni Budapesten, hogy valami nem stimmel ezzel a rendszerrel.

Kedves Képviselőtársaim! 2008-at írunk, és lassan kezdünk hozzászokni ehhez a rendszerhez. Nemcsak a gazdák kezdik érteni, hogyan is működik, hanem a kormány maga is látja, hol hibázott. Mindannyian hibázunk, ezt nem akarom felróni. Tudnánk korrigálni ezt a rendszert, tudnánk ezt továbbvinni.

Kedves Barátaim! Az égvilágon semmi nem sürget bennünket, hogy ezt a rendszert bevezessük. Az államtitkár úr is pontosan tudja, hogy ráadásul - vagy nem biztos, hogy ez mindenkinek világos - ebben a rendszerben ettől több pénz nem lesz. Egy fillérrel többet nem fogunk ebben a tervidőszakban kapni. Itt csak arról szól a történet, hogy milyen értékrend mentén, hova juttatjuk ezeket a forrásokat, hogyan csoportosítjuk át más érdekcsoportokhoz, illetve a másik kardinális pont: ez a bizonyos vagyoni értékű, forgalomképes jog kihez kerül.

Nem akármekkora vagyoni értékű jogról van itt szó a támogatások esetében, és azt hiszem, valahol e körül kell keresnünk a problémák lényegét. A becslések szerint háromévi bérleti díjnak megfelelő összeg a mai piaci forgalmi értéke ennek a vagyoni értékű jognak, és ha megnézzük a bérelt területek egészét, és összeszorozzuk ezzel a bizonyos földbérleti díjjal és ennek a vagyoni értékű jognak a piaci értékével, akkor kapunk egy 450 milliárd forintos vagyoni értékű jogtömeget, ami a mai piaci értékét jelenti ezeknek a jogosultságoknak.

Azt gondolom, miután több pénz nincs a rendszerben, és miután a korrekcióval bizonyos értelemben a növénytermesztési ágazatok persze hátrányba kerülnek, mert az Agrárgazdasági Kutató Intézet kimutatta, hogy minden ágazatban csökken - még a gofr-növényeknél is - a támogatottsági szint, de nem ez az alapvető probléma. Nem itt van a kérdés lényege. Hanem hogy ezt a bizonyos vagyoni értékű jogot, ami a piacon értékesíthető, ki fogja megszerezni. Kié lesz ez a 450 milliárd forint most, ebben az átmeneti időszakban? Senki nem kötelez ugyanis bennünket arra, hogy ezt a rendszert bevezessük, semmiféle indokot, észérvet nem tudok felhozni. Czerván képviselő úr nagyon szépen végigvette, hogy azok az érvek, amelyeket az FVM a törvény megalkotása és a rendszer bevezetése körül felhozott, mennyire nem tarthatók, egyszerűen magyarázhatatlanok.

A csatlakozó országok közül - mondom még egyszer, hogy még egy példát mondjak, hogy mennyire fel sem merül ez a kérdés -, ahol ugyanilyen átmeneti birtokszerkezet van, mert hiszen a szovjet érában éltünk, a szovjet birodalomhoz tartoztunk, ahol más volt a kolhozokkal kapcsolatos elképzelés, ezek az országok ugyanebben a cipőben járnak. Nem véletlen, hogy eszükbe nem jut a nagy agrárpotenciállal rendelkező országoknak, hogy ezt a rendszert vezessék be, amely konzerválja ezt a kolhozrendszerből megmaradt birtokstruktúrát. Nyugat-Európában persze, hogy konzerválni akarják, mert 200 éve működő családi gazdasági modell van, kialakult bérleti viszonyokkal is. Persze, hogy ott is vannak bérelt területek, de évtizedes, évszázados tapasztalataik vannak, és kialakult birtokszerkezet van.

Szóval, összességében nem tudok észérveket felhozni a mellett, hogy miért kellene bevezetni. Egy dolog az, ami mégiscsak indokolhatja - és ezt a sürgés-forgást különösen indokolhatja - ezt a sürgős bevezetést. Amikor tehát nem vagyunk felkészülve rá, sem a kormány nincs felkészülve rá, az informatikai rendszere nincs felkészülve rá, megoldatlanok az osztatlan közös tulajdonok, amire semmiféle javaslat nincs, hogy mi történik majd ezeken a területeken a jogosultságokkal, amikor tulajdonképpen nincs kész az informatikai és földnyilvántartási rendszere ennek az egész gazdálkodási rendszernek. Kedves Uraim! Nem érzik - és ezt tényleg barátilag mondom -, hogy ennek mindenféle politikai és egyéb kockázata is van, így belevágni? Ez egy kaland tulajdonképpen az önök részéről, így belevágni egy olyan rendszerbe, amire - mondom még egyszer - senki nem kötelez bennünket. Az Európai Közösség 2013-ig nem fogja kötelezővé tenni ennek a bevezetését, és ezt önök is pontosan tudják. Itt elmondták a képviselőtársaim is, hogy 2013 valószínűleg választóvíz lesz, és egész más irányba megy a közös agrárpolitika.

Négy éve vezettünk be egy új rendszert, most kezdjük már érezni, hogyan működik a dolog, elkészült ennek nagyjából a hibaleltára is, az információs rendszere is, a gazdák kezdik megszokni. Ráadásul több pénz az új rendszerben nincs. Előnyei nem nagyon vannak, már ésszel felfogható, a közjó szempontjából mérhető előnyei. Akkor miért is kell ezt bevezetni?

Itt jutunk el egy olyan ponthoz, ami - hát, legalábbis - gyanakvásra ad okot, hogy itt valami egészen más szempont működik, mint amit hivatalosan ez a törvénytervezet itt elénk tár, és amivel indokolja, hogy ezt a rendszert be kellene vezetnünk.

Mit is jelent ugyanis ez a magyar SPS-rendszer? Mert hangsúlyozni szeretném, ez nem azonos ám azzal, amit az Európai Közösség alkalmaz. (Gőgös Zoltán: Nincs egyforma, egy sem.) De mondjuk, az általános gyakorlattal sem azonos. Mert ahogyan, államtitkár úr, nagyon örülnék, ha megmutatná nekem azt az európai uniós ajánlást vagy tanácsi rendeletet, ami azt mondja, hogy kérem szépen, amikor lejárt a földbérlet, akkor a volt bérlő megtarthatja a támogatási jogosultságot két vagy három évig. Mert önök ezt mondják.

Az Európai Közösség azt mondja, hogy oda kell kerüljön a jogosultság, ahol a gazdálkodás folyik, aki a gazdálkodást folytatja. Ha az a tulajdonos, akkor a tulajdonosnál, ha bérbe adja a földjét, akkor a bérlettel együtt megy ez a támogatási jogosultság.

Barátaim, mi nem kérünk semmi mást, mint ezt az európai rendszert. Menjen mindig oda a támogatás, azokhoz, akik aktuálisan használják. De az nonszensz, hogy akkor is tartsa meg a támogatási jogosultságot valaki, amikor már nem műveli a földet!

(18.20)

Kap három évet! (Gőgös Zoltán: Kettőt.) Három évet kap arra, hogy aktiválja - így hívják önök, aktiválja - ezt a jogosultságot, mert földdel lehet aktiválni. De kedves barátaim, hogyan fogja aktiválni, hogy történik ez a gyakorlatban? Úgy, hogy vannak sokan - az állam is többek között, amikor visszakapja a földet jogosultság nélkül, és ne tessenek azt mondani, hogy csak állami földekről van szó, mert az is a miénk, az a nemzet vagyona, kedves barátaim, nem ebek harmincadjára szántuk azt a földterületet, hanem épp a birtokrendezéshez, a földalap megerősítéséhez a gazdaságoknál! Nem arra szántuk, hogy kótyavetyélhetjük, leértékelhetjük a nemzeti vagyonunkat, mert amikor visszakapjuk ezektől a társaságoktól az úgynevezett állami földeket, akkor már nincs hozzá támogatási jogosultság!

Kedves Uraim! Ezt a dolgot nyilván nem lehet ilyen módon megoldani. Itt arról szól ugyanis a történet, hogy valami egészen más rendszert kezdenek önök alkalmazni, mint Európában. Megtartja ugyanis a bérlő a támogatási jogosultságot akkor is, amikor már nem műveli a földet. Ez a lényeg. Három évig tarthatja, de legyen két év, igaza legyen az államtitkár úrnak, mert ha módosítják, akkor két év lesz (Gőgös Zoltán: Ez így van, de kettő lesz.), de még három év van egyelőre ebben a törvénytervezetben.

Kedves Államtitkár Úr! Legyen két év! Képzelje el annak a helyzetét, aki visszakapta a földjét, azzal szembesül, hogy nincsen támogatási jogosultság a földjén. (Gőgös Zoltán: Ez sem igaz, igényelhet.) De 3 százalék tartalékból igényelhet, államtitkár úr... (Font Sándor: 0,5 százalék lesz a tartalék.) Most már csak 0,5 százalék, korábban még 3 százalék volt, de most már akkor ezek szerint 0,5 százalékból majd igényelhet ilyen kézi vezérlésű kiegészítéseket.

De az alapeset az, államtitkár úr, hogy az állam, amikor visszakapja a földet, nem kapja vissza vele a támogatási jogosultságot, tehát ha újra bérbe adja, nem tud vele jogosultságot adni. Hova mehet a földbérlő, aki most megszerezte, vagy a tulajdonos, aki visszakapta a földjét? Honnan tud támogatási jogosultságot szerezni? Ne tessék nekem a 0,5 százalék nemzeti tartalékot meg a 3 százalékot mondani, mert az nem elég erre, mert ennél sokkal több a bérlő, ezt ön is tudja pontosan. (Gőgös Zoltán: Most mondtam el.)

Honnan tud szerezni jogosultságot? Kedves Barátaim! Onnan, hogy akik megtartották, a korábbi bérlők, azok várnak, ők a szófafarmerek, ezt szokta az államtitkár úr mondani, ők a szófafarmerek, malmoznak, és várnak, hogy mikor esik le a tantusz annál a szerencsétlennél, hogy ha nincs támogatásom, nem vagyok versenyképes, elpusztultam. Kell nekem támogatást szerezni. Két módon szerezhetek: megkeresem ezeket az urakat, akik malmoznak a tőkés társaságoknál, mert zömében ott van a bérelt föld, a 80 százaléka, mondom még egyszer, a bérelt földeknek 80 százaléka a 180 tőkés társaság kezében van... (Gőgös Zoltán: Az állami...) Az állam ugyanúgy a mi földünk, kedves államtitkár úr, ne tessék nekem azt mondani, hogy csak állami földről van szó. Az állami föld az a nemzet vagyona. Azt elkótyavetyélni bűn. Tehát ne tessék azt mondani, hogy csak állami földekről van szó, mert az a mi földünk, az a mi közös földalapunk.

Tehát mit tud tenni? Odamegy azokhoz, akiknél ott a jogosultság, és ki van szolgáltatva neki, fölajánlja neki, vidd, akármennyit fizetsz érte, csak vigyed ezt a földet, mert nekem nincs jogosultságom. Vagy vedd meg tőlem ezt a földet.

Kedves Barátaim! Nem érzik, hogy ez valahogy nem az az európai rendszer, ami azt mondja, hogy azé a támogatás, aki a földet megműveli?! Itt szó nincs erről! Tőkés spekulánsok kezében maradnak a támogatási jogosultságok, akik kivárják, hogy a tényleges gazdálkodók tönkremenjenek, és majd az ő földjüket megszerzik a jogosultsághoz, és így aktiválják a jogosultságukat. Önök bölcsen azt írták, hogy aktiválják majd a jogosultságukat, úgy, hogy a tönkremenőktől meg a nekik földet fölajánlóktól, meg esetleg az államtól, amelynek szintén nincs jogosultsága, bérbe veszik a földet, potom pénzért vagy ingyen, örülnek, ha elviszi valaki.

Kedves Barátaim! Ez erkölcstelen. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy itt jogelvekkel is ütközik, különösen a történelmi bázist illetően, amikor se a tulajdonosok, se a földet bérbe adók széles köre nem ismerte ezt a játékszabályt. Visszamenőlegesen szabályokat hoznak, ez önmagában alkotmányossági aggályokat vet föl. (Gőgös Zoltán: Azért történelmi bázis.) Önmagában a jogérzékünkkel ütköző, visszamenőleg szabályozni úgy, hogy a felek nem tudták, hogy milyen körülmények lesznek, amikor lejár a szerződésük.

De nemcsak jogi aggályokat vet föl, barátaim, hanem erkölcsi aggályokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ez még súlyosabb. És ennek lesz súlyos következménye a vidék társadalmára, a többmilliós tulajdonosi körre és bérlői körre. Ezért nem csak agrárkérdésről van szó, és ezért gondolom azt, hogy én már a politikai óvatosság elvén is sokkal óvatosabb lennék egy ilyen dolgot bevezetni ilyen körülmények között, mint ahogy erre önök most készülnek.

A leghatározottabban visszautasítom, hogy egy ilyen rendszert Magyarországon bevezessenek. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu