DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló képviselőtársaim hosszasan méltatták a magánjogi törvénynek vagy polgári törvénykönyvnek a magyar jogrendszerben való helyét, ezért én ennek részleteibe nem kívánok belemenni. Egyetértve velük, a magánjogi törvényjavaslatot a jogrendszer alapjának tekintem jómagam is.

Szóba kerültek különböző visszahivatkozások korábbi jogalkotási kísérletekről. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy-két adatot még fölmutatni a tisztelt Háznak. A polgári jogi kodifikációnak az első elrendelője egy tudományos cikk, amelyet Kecskés László professzor úr a polgári törvénykönyv vitájával kapcsolatban és a történetével kapcsolatban jelenített meg. Mátyás király személyéhez fűződik, aki 1486-ban rendelte el tulajdonképpen ezt a kodifikációs tevékenységet. Sajnos nem vezetett eredményre, az egész kezdeményezés vége az lett, hogy a perjogi anyag került tulajdonképpen kodifikálásra.

Nem hosszú szünet után II. Ulászló király adott Werbőczy Istvánnak megbízást a polgári jogi szabályok összegyűjtésére. Ez sem vezetett sikerre. Nagyon érdekes és nagyon magyaros a történet. Werbőczy elkészítette a Hármaskönyvét, amelyet benyújtott az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés erre egy külön bizottságot jelölt ki, a bizottság elfogadásra alkalmasnak tekintette, és javasolta a királynak, hogy erősítse meg ezt a törvényt, és adja ki a megyéknek, mert ezzel kerül a törvény kihirdetésre, és tulajdonképpen így válik hatályossá. A király rendkívül örült a hírnek, nagyon szép oklevélben a törvényjavaslatot meg is erősítette. És itt jött a magyaros húzás: először a kellő számú példány előállításával húzták el az urak az időt, majd a monda szerint odáig is eljutottak, hogy a király hitelesítő bélyegzőjét nem bocsátották a király rendelkezésére, és így tulajdonképpen a Hármaskönyv törvényerőre soha nem lépett, kizárólag szokásjogi alapon tudott továbbélni. De ennek is az volt a feltétele, hogy Werbőczy István saját maga adatta ki a szakértői munkáját, és így tulajdonképpen tudta terjeszteni azt a joganyagot, amit összegyűjtött.

A harmadik és nagyon lényeges lépés a polgári törvénykönyvek kodifikálása terén Deák Ferenc nevéhez fűződik, aki a XIX. század második felében igazságügy-miniszterként kapta azt a feladatot, hogy a polgári jogot kodifikáltassa. Erre akkor - rendkívül nagy előrelátással - hároméves határidőt kapott, ami természetesen nem volt elegendő, és ez a munkálat tartott egészen az 1928-as parlamenti vitáig. Közben persze bent járt a törvényjavaslat a Házban 1915-ben, de akkor az Országgyűlés úgy döntött, hogy majd a világháború befejezése után térnek vissza a kérdésre.

Salamon László képviselőtársam már elmondta az 1928-as el nem fogadás hiteles magyarázatát, azért most itt is elmondom még egyszer, hogy a trianoni országvesztés eredményeként a magyarlakta területeknek szomszédos országokba való csatolásánál az volt a helyzet, hogy ezeken az átcsatolt területeken a magyar szokásjog változatlanul hatályban volt. És úgy döntött a '928-as Országgyűlés, hogy ha ezt a magyar jogot törvényerőre emelik, akkor gyakorlatilag ennek a területi hatálya a trianoni szerződés által beszűkített ország területére terjedhet ki, és ezen megfontolás alapján nem került elfogadásra a törvény. Ez a törvényjavaslat is szokásjogi alapon egészen a polgári törvénykönyv 1959. évi elfogadásáig hatályban volt, és minden bíró rendkívüli körültekintéssel alkalmazta.

A ma hatályos polgári törvénykönyvünk megalkotásánál talán a leglényegesebb kérdés az az időpont, amikor a polgári törvénykönyv született 1959-ben. Ennek a legnagyobb hiányossága, hogy az akkori hivatalos politika a magántulajdont mint olyat igyekezett kiirtani, és a lehető legkisebb, legszűkebb területre szorítani, s ez tulajdonképpen magán viselte a bélyegét egészen a rendszerváltásig, ahol aztán számtalan esetben történt e téren módosítás, mígnem eljutottunk a ma hatályos törvényjavaslatig.

A polgári törvénykönyv alkotmányügyi bizottsági megtárgyalásánál felvetettem azt a kérdést, hogy alapvetően a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban két alkotmányossági problémánk van. Az egyik alkotmányossági probléma a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos rendelkezés változatlan beemelése a javaslatba. Elhangzott a miniszter úr részéről a bizottsági ülésen, hogy akkor, amikor a törvényjavaslat elkészült, még nem volt ismert az Alkotmánybíróság döntése, és ezért nem tudtak arra figyelemmel lenni.

(11.00)

Ezzel természetesen ellentétes a törvényjavaslat indokolása. A törvényjavaslat indokolása egyszerűen azt mondja ki, hogy a polgári törvénykönyv módosításával kapcsolatos, a köztársasági elnök úr által benyújtott alkotmányossági kifogást figyelembe vettük, és erre figyelemmel terjesztjük be ezt a törvényjavaslatot.

Nem szeretnék itt egy szakmai vitában ilyen politikai megjegyzést tenni, de kénytelen vagyok. Ez az a szokásos dolog, hogy figyelembe vesszük az ellenzék véleményét, de természetesen nem teszik meg, csak mondják. Itt is az van leírva az indokolásban, hogy a köztársasági elnök úr észrevételeit figyelembe vettük; természetesen nem tették meg; természetesen az Alkotmánybíróság által később elutasított szöveget írták be a javaslatba.

Ez egy olyan hiba, ami előrevetíti reményeim szerint az árnyékát a következő alkotmányos kifogásra, ez pedig a bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatos kérdés. A bejegyzett élettársi kapcsolatot a 2007. év végén a családjogi törvény módosításával fogadta el a tisztelt Ház - ahogyan ezt már hallottuk -, 2009. január 1-jei hatályba léptetéssel. Két képviselőtársammal, Salamon László és Lukács Tamás képviselő urakkal az Alkotmánybírósághoz fordultunk, és bízva abban, hogy a hatályba léptetés 2009. január 1-jével történne meg, reméljük, hogy ezt az alkotmányossági kérdést az Alkotmánybíróság még ezen az őszön meghozza.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

És akkor mi a teendő? Akkor az a teendő, hogy egy koncepcionális kérdéssel ismét át kell dolgozni a törvényjavaslatot. Én nem tartom szerencsésnek azt, hogy annyira gyorsítjuk a polgári törvénykönyv elfogadását, hogy október első napjaiban záródna le az általános vita, és december 15-ével zárószavazás legyen. Talán meg kellene várni ezeket a kérdéseket, hogy ezek az alkotmányossági problémák kitisztulhassanak.

A felvetett alkotmányossági kifogáson túlmenően nem fogadtuk el, és az általános vitára való alkalmasság ellen szavaztunk azért is, mert az egész kodifikációs tevékenység teljesen érthetetlen módon zajlott le, s természetesen nagyon komoly belső ellentmondásai vannak. Ismertetésre került az, hogy az 1998. évi kormányhatározat döntötte el a kodifikációs munka elkezdését, felállították a nagybizottságot, szerkesztőségeket, el is kezdődött a munka. A munka végig nagy nyilvánosság előtt folyt, majdnem minden hónapban lehetett a napisajtóban különböző tájékoztatásokat olvasni, amelyek nagyon sokszor nagy vihart is kavartak, kiszellőztettek bizonyos koncepcionális kérdéseket. Az 1998. évi kezdésből 2003-ig jutott el a kodifikációs munka odáig, hogy elfogadott a kormány egy koncepciót, és a koncepció elfogadását követően megnyílt a lehetősége a normatív szöveg elkészítésének. Ez a határidő és ez a kormányhatározat rendkívül fontos az egész tevékenységben.

A szerkesztőbizottság Vékás Lajos akadémikus professzor úr irányításával elkészítette a javaslatát, és 2007 őszén meglepetésszerűen szerzett tudomást arról, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kívánja befejezni a kodifikációs munkát; ígérték, az általuk elkészített anyag alapján fogják befejezni ezt a tevékenységet. Rendkívül méltányolandó, hogy a munkát irányító, majd az abban részt vevő személyek állami kitüntetésben részesültek tevékenységükért. Az is rendkívül helyes, hogy a miniszter úr úgy a bizottság előtt, mint a miniszteri expozéjában köszönetét fejezte ki ennek a bizottságnak a munkájáért, de azt hiszem, ezen formai elismerések mellett ennek a kilencéves munkának az lett volna az igazi elismerése, hogyha a munka eredményét a kormány tiszteletben tartja; tiszteletben tartja, és tulajdonképpen azt tekinti a vita alapjának, a vita anyagának, amit ez a szakértői bizottság elkészített.

Nem titok, itt már szó volt róla, 2008. március 31-én a Magyar Tudományos Akadémia előadótermében ez a bizottság az általa készült javaslatot - amit könyv formájában megjelenítettek tizenkilenc ember munkájaként - bemutatta és megvitatta a szakmával. Szóba került már a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője ebben a kérdésben, aki ebben a vitában szintén felszólalt, méltatta a munka eredményét, és azt a reményét fejtette ki, hogy ez az anyag nem fog elmenni a kormányjavaslat mellett. Mindenféleképpen mi is úgy érezzük, hogy Magyarország nem annyira gazdag, hogy egy ilyen szakembertömeg ilyen hihetetlen munkáját egy szerencsétlen megoldás miatt kidobja az ablakon, és az figyelmen kívül kerüljön.

Az általános vitára való alkalmasság feltétele, talán a legalapvetőbb feltétele az, hogy az előterjesztett törvényjavaslat módosító indítványokkal javítható vagy jóvátehető legyen. Mi úgy érezzük, hogy a kormány által becsatolt törvényjavaslat még módosító indítványokkal sem javítható ki olyan szintre, hogy egy polgári törvénykönyv szintű jogalkotási eredmény születhessék belőle. Ezt a megállapításomat arra alapítom, hogy ameddig a törvényjavaslat a kódexhez méltán a gazdasági társaságok alapvető kérdéseit, az egyesületekről szóló szabályozást magában foglalja, a kormány által ma előterjesztett törvényjavaslat szinte kizárólag szinte csak az alapítványok szabályait tartalmazza, ezért ez így teljesen féllábú.

Ismerjük azt a megoldást, mert maga a polgári törvénykönyv is ilyen lesz, hogy születik egy keretjogszabály, ahol a szinte megváltoztathatatlan vagy sokkal ritkábban változó kérdések kerülnek szabályozásra, és a törvény felhatalmazása alapján külön törvények rendelkeznek különböző részszabályokról, és ezek a részszabályok sokkal könnyebben tudják osztani a gazdasági élet fejlődés adta menetét, mintha magához a kódexhez kellene hozzányúlni. Ezért személy szerint én nagyon helyeslem azt, hogy a Vékás professzor úrék által elkészített javaslat tartalmazza a gazdasági társaságokról való jog szabályozását, kitérve az egyesületekre is.

Az egész kodifikációs munka során végig olyan hírek szivárogtak ki, hogy vissza fogják állítani a régi telekkönyvi jogot, és közvetlen bírói felügyelet alá kerül a telekkönyv.

(11.10)

Elhangzottak magyarázatok ezzel szemben, hogy lám-lám, milyen jól működik most a közigazgatásban lévő ingatlan-nyilvántartás, és hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete milyen tökéletes munkát eredményez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy rádióhírre szeretném felhívni a figyelmet. Ez a rádióhír egy vagy két nappal ezelőtt hangzott el, amikor is arról tudósítottak, hogy a 6-os autópálya M0-ssal való összekötő szakaszát most végre elkészítették, fel fogják avatni, vagy talán már meg is történt. Ami ebből idetartozik: elmondta a híradás, hogy több mint egy esztendőt késett a munka, ennek az volt az indoka, hogy az ingatlan-nyilvántartás nem a tényleges tulajdonosok nevét tartalmazta, ezért több mint egy évig tartott az előkészítő munka, ameddig az ingatlan-nyilvántartás hibáit korrigálva megtalálták a végleges tulajdonosokat, egyáltalán az egyeztetés lefolytatható volt, és elkezdődhettek az építési munkák. Nem hiszem, hogy mi erre az ingatlan-nyilvántartásra büszkék lehetünk.

Sajnos, koromnál fogva emlékszem arra, hogy amikor 1970. május 1-jén beléphettem az ügyvédi kamarába ügyvédjelöltnek, jelölti időm felét a Markó utcai telekkönyvi hivatalban töltöttem, mert a bíróság mint telekkönyvi hatóság a Markó utca 25.-ben volt, meg a Tavasz utcában, és a jelöltnek két komoly feladata volt: a telekkönyv meg a büntetőkirendelés. (Dr. Salamon László: Illetékhivatal.) És az illetékhivatal - segített ki ügyvéd kollégám. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! A '70-es években született az a törvényerejű rendelet, amely bírói hatáskörből közigazgatási hatáskörbe vagy akkori szóhasználattal államigazgatási hatáskörbe vitte a földhivatalokat. Nem akarok belemenni az elmúlt harminc év problémáiba. Tudjuk, hogy milyen cirkuszok voltak a földhivatalokkal. Egyszerűen én nem látok más kiutat, mint azt, hogyha a telekkönyvi jog közvetlenül bírói kontroll alá kerül.

Itt álljunk meg egy szóra, mert azért az a kormányoldali előadás, amely szerint az ingatlan-nyilvántartási határozat mint közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálat tárgya lehet, nem pótolja a közvetlen bírói felügyeletet. A ma hatályos bírói felügyelet kizárólag abban az esetben kerül az ingatlan-nyilvántartás fölé, ha az azt sérelmesnek tartó fél elindítja azt az eljárást, azt a pert, hogy egyáltalán a bíróság hozzájusson az adott ügy felülbírálatához. Tehát nem arról van szó, ami szerintem kívánatos, és az egész kodifikációs idő alatt ennek volt a híre, találgatások, hogy a cégbírósági rendszerhez hasonló telekkönyvi rendszer fog kialakulni az országban, és mindenfajta tervek, minden nyilvánosságra került, hozzáteszem, hogy a Vékás professzor úrék által beírt javaslat is tartalmazza a telekkönyvi jog egy jelentős részét, egyszerűen a kormány által beterjesztett javaslat ezt már nem tartalmazza. Ez is egy olyan hiányosság számomra, mint a következő, a szellemi alkotások joga, tehát a szerzőijog- és az iparjogvédelem, ami megítélésem szerint szintén olyan magánjogi jogviszonyok rendezése, amely nélkül a hatályos polgári törvénykönyv meglehetősen hiányos és elfogadhatatlan.

Az általános vitára való alkalmasságnál kifejtettem azt az álláspontomat, hogy csak akkor lehet ezt elfogadni, ha módosító javaslatokkal ez a kérdés javítható, jobbítható. Megítélésem szerint lehetetlen, és egy pótkodifikációt jelentene, ha arra vállalkoznánk, hogy ezt a három nagy szakterületet, tehát a gazdasági társaságok és egyesületek mint jogi személyek, akkor a telekkönyvi jogot és a szellemi alkotások jogát módosító indítványokkal kívánnánk bevinni ebbe a kódexbe. Bár magának a kódex szerkezetének a mostani változata erre alkalmas, tekintettel arra, hogy az egész rendelkezéssor könyvek szerinti fejezetekre törik, tehát gyakorlatilag a könyvek száma emelhető, és mindenféleképpen megoldható lenne, de azt hiszem, hogy ez nem módosító indítvánnyal való jobbítás lehetősége.

Tisztelt Országgyűlés! Mi nem látunk más lehetőséget, mint azt, hogy a szakértői javaslat, ami megjelent, könyv formájában bemutatásra került és hozzáférhető, annak és a kormány által elkészített törvényjavaslatnak az összedolgozása és felülbírálata érdekében megítélésünk szerint ezt a törvényjavaslati vitát folytatni nem lehet. Ezért mi azt kérnénk az igazságügyi kormányzattól, hogy átdolgozásra kérjék vissza ezt a törvényjavaslatot, és azoknak a szakértői munkáknak az eredményét figyelembe véve egy új törvényjavaslatot terjesszenek elő, ezzel időt biztosítanának abból a célból, hogy az alkotmánybírósági döntés is kellőképpen figyelembe vehető legyen. Abból a szempontból is jó lenne, hogy a törvényjavaslatot a kormány úgy terjesztené elő vagy úgy terjesztené a tisztelt Ház elé, hogy nem az Alkotmánybíróság által megsemmisített szöveg van bent a javaslatban, hanem úgy terjesztené elő, hogy az az alkotmányossági igénynek megfelelő szöveg legyen.

Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja részéről ennyit kívántam elmondani. Szeretném megnyugtatni önöket és a tisztelt hallgatókat, hogy képviselőcsoportunkból további négy képviselő fog még az általános vitában felszólalni, és az már a könyvek szerinti álláspontunkat is el fogja mondani. Én arra szorítkoztam, hogy az alkotmányügyi bizottság előtti nemleges szavazatunkat itt próbáljam a tisztelt Ház előtt megvilágítani és önöknek bemutatni, és azon kívül pedig azt szeretnénk elérni, hogy lehetőséghez mérten egy kiérlelt, jó és egy olyan polgári törvénykönyvet alkosson meg a Magyar Országgyűlés, hogy arra minden jelenlévő képviselője büszke lehessen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu