KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, jól látta a készülődésből.

Képviselő Úr! Egyetértünk abban, hogy a privatizáció a rendszerváltást követően egy nagyon fontos gazdaságpolitikai cselekménynek is minősíthető, amit a közös kormányzással 1995-ben mi alapoztunk meg, hogy az megfelelő törvényes keretek között folyjon. Jól emlékszik, képviselő úr, hogy 1995-ben fogadtuk el az ÁPV Rt.-ről szóló törvényt, illetve a privatizációs törvény törvényi rendelkezését.

Ami a Bábolnát illeti, ez sem új keletű probléma. Nyilvánvaló, hogy az Állami Számvevőszék megállapításai nem 2005-2006-ot érintik, hanem a rendszerváltást követően rendre, folyamatosan a Bábolna gazdálkodása évről évre meglehetősen kedvezőtlen képet mutatott. Lehet persze a felelősöket megnevezni, ezt rendre, időben meg kellett volna tenni. Abba most nem szeretnék belemenni, hogy ez miért maradt el, és miért nem került sor az eredménytelen gazdálkodással párhuzamosan a felelősség megállapítására is. Ez nyilvánvalóan túlvezet egy ilyen ötperces hozzászóláson.

Ami a kerteskői gazdaságot illeti, képviselő úr: itt, a parlamentben Medgyasszay képviselő úr interpellációs kérdésére már egyértelműen választ adtunk ezzel kapcsolatban, most sem tudok mást mondani. 2006-ban a kormány úgy döntött, hogy más lehetőség nincs a Bábolna esetében, mint az, hogy a társaság privatizálására a lehető leggyorsabban sor kerüljön. Ezzel kapcsolatban a Bábolna vagyontárgyainak az értékesítése is meg kellett hogy történjen, olyan vagyontárgyaké, amelyek nem szükségesek a Bábolna Zrt. további működéséhez. Ebbe a körbe tartozott bele a szendrői és a kerteskői gazdaság is. Ezzel kapcsolatban két eleme volt az értékesítésnek. Az egyik a termőföld értékesítése, a másik pedig az eszközállomány értékesítése. Az egyiket az NFA-nak kellett elvégeznie, a másikat pedig a Bábolna Zrt.-nek. Nyilvánvaló, hogy az lehetett a nyertes, aki mind a két vagyonelemre megfelelő pályázatot adott be, és összességében a legelőnyösebb ajánlattevő az, aki megnyerhette ezt a pályázatot.

Három értékesítési pályázat eredménytelenül zárult le, nem volt érvényes ajánlat, a negyedik pályázatra többen beadtak pályázatot. Egy vagyonértékelés, úgy, ahogyan azt a privatizációs törvény előírja, meghatározta mind a termőföld értékét, mind pedig az eszközvagyon értékét. Az építmények, gépek, berendezések értékét 200 millió forint plusz áfa összegben határozta meg a vagyonértékelés, a 460 hektár termőföld értékét pedig 192,7 millió forintban.

Benyújtásra kerültek a negyedik fordulóban is a pályázatok. Mind a két vagyonelemtípusban érvényesnek kellett lennie az ajánlatnak. Összesen két olyan ajánlat volt, amelyik mind a kettőre, a földre is és az eszközre is érvényes pályázatot nyújtott be. Mind az NFA, mind már az újonnan megalakult Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács - időközben az ő feladata lett ennek az értékelése - elvégezte az értékelést. Itt nemcsak a pályázat értéke számított az eszközre, illetve a földre, hanem figyelembe kellett venni a földtörvény előírásait is, ahol bizonyos elővásárlási jogoknak érvényre kell jutniuk. Éppen ezért az új vevő összességében 219 millió forintos vételáron jutott a kerteskői gazdasághoz. A két pályázó közül az egyik a földért kínált jelentősebb összeget, az eszközért kevesebbet, a másik pedig éppen fordítva.

Most összességében, aki ezt a pályázatot megnyerte, az a termőföldért 192,7 millió forintot ajánlott, míg valóban 27,3 millió forintot az eszközvagyonért, összességében 219 millió forint volt a vételár. Azt gondolom, ez korrekt eljárása volt mind az NFA-nak, mind pedig a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak.

Kérem a képviselő urat, mint ahogyan a parlament egyszer már elfogadta a miniszter úr válaszát (Dr. Medgyasszay László: Én nem fogadtam el!), ön is fogadja el a válaszomat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu