VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nem terveztem volna, hogy ígérjek; mielőtt belefognék a tartalomba, röviden csak egy-két elemre szeretnék kitérni, ami itt elhangzott az elmúlt időszakban.

Azzal szeretném kezdeni, hogy én sem értek egyet azzal az immár lassan évtizedes gyakorlattal, hogy az állam folyamatosan egyértelműen állami hatáskörbe tartozó feladatokat delegál át az önkormányzatoknak, úgy, hogy a költségvetési támogatást nem adja mellé.

(20.10)

Ez egy rossz gyakorlat, nem új keletű gyakorlat, nemcsak az agrár-közigazgatásban jellemző, hanem nagyon sok területen és évtizedek óta. Azt is mondhatom, hogy e tekintetben nem voltak eltérőek a tartalomban a különböző színű kormányok. Valóban megálljt kéne parancsolni ennek a gyakorlatnak, főleg akkor, amikor az önkormányzatok valóban kifosztottak, és az önkormányzatok költségvetési forrásai nem elegendők arra, hogy a saját kötelező feladataikat ellássák. De nem erről szól a mai tartalmi vita.

Nem szeretnék azokra az indulatos felszólalásokra sem reagálni, amelyek elhangzottak, mert úgy gondolom, hogy nem jó irányba visznek. Egy elemet nem tudok kihagyni, és sajnálom, hogy nincs itt Ángyán József. Ő azt mondta, hogy értékrendbeli eltérés van. Nos, ha valaki értékrendbeli eltérésre hivatkozik, és utána minden nagy mezőgazdasági üzemet kolhoz típusú szervezetnek nevez, és tőkés spekulánsokról beszél, akkor ez nem értékrend, hanem politikai indulat. A kettőt nem illik és nem kéne összekeverni. Nem szeretnék a politikai indulat irányába elmozdulni, a tartalomról szeretnék beszélni, mert úgy gondolom, hogy sok mindent kell megbeszélnünk józanul és relatíve nyugodtan.

Nos, többen szóba hozták már és a vezérszónoki felszólalásomban én is említettem, hogy a törvényjavaslat előkészítése nem problémamentes. Reméltem, hogy a nyári időszak javítani fog ezen a helyzeten. Úgy gondolom, hogy részben javított is, de nem eleget. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, és nekem is ez a tapasztalatom a vidéket járva, hogy nagyon sok érintett nincs tisztában ennek az átállásnak a következményeivel, és nem tudja, hogy mivel számolhat. Ez egy óriási feladat ma is, ezzel foglalkoznia kell az agrárkormányzatnak, foglalkoznia kell a területen lévő szervezeteknek. Már azért is, mert jó döntést csak akkor lehet hozni, ha valaki információk birtokában van, és ha valaki nincs információk birtokában, akkor kiszolgáltatott a direkt, tudatos, szándékos politikai manipulációknak. Nos, bocsánat, de ezen a mai, eddig nem tudom, hány órás vitán is sorozatban tapasztaltam direkt, egyértelmű, tudatos manipulációkat, félrevezetéseket és félretájékoztatásokat. Ezt csak azért mondom, mert egyszerűen nagyon rossz véleményem van erről. És - ezt olvastam az elmúlt időszakban nagyon sokszor a sajtóban - ez nem tárgyszerű vitára ösztönöz.

De azért, hogy ne menjünk félre, és az időt se raboljam, a tartalomról szeretnék beszélni; kevesebbet a közös agrárpolitika átalakulásáról, kevesebbet a 2013 utáni Európában várható folyamatokról, és arról sem, ami már itt megint süketek párbeszédévé vált, hogy miért érdemes bevezetni. Sokszor elhangzott érvként, és azt gondolom, hogy ez egy más által sem cáfolt érv, hogy a bevezetés legegyértelműbb indoka a top up támogatások ügye, amelyet a rendszerben így lehet egyértelműen érvényesíteni, és ebben a bevezetési dátumban lehet egyértelműen érvényesíteni. A másik javaslat, hogy a 10 százalék terhére történjen meg, azért is problematikus vagy megkérdőjelezhető, mert ebből a 10 százalékból egyéb feladatokra, és itt ezen az ülésen legalább 8 kérdéskörben fogalmazódott meg javaslat. Nos, az a keret nem elegendő erre. Én azt gondolom tehát, azt, hogy ezeket az érveket van, akik nem fogadják el, megértem, de hogy nem hangzottak volna el az érvek, az meg azt gondolom, hogy cáfolható.

És most a konkrét tartalmi szabályozásra szeretnék áttérni. A megfogalmazott javaslatot tekintve három kérdésben merül fel érdemi, markáns vita. Az egyik vita a történelmi bázisjogosultság időpontja, ez a 2006-os dátum. Most szeretném azt mondani, egyértelműen nekünk is az az álláspontunk, hogy ennek egy konkrét évhez való rögzítése nem helyes, problematikus, ezt tágítani kell, időben kitolni, ezzel a spekuláció veszélyét lehet csökkenteni, és ezzel megítélésünk szerint a rendszert lehet javítani. Abban, hogy ezt technikailag hogyan oldjuk meg, nyitottak vagyunk, de több év átlaga a rendszert javítja, nem pedig rontja. Egyértelműen ez az álláspontunk, erre vonatkozóan lesz módosító javaslatunk, és remélem, hogy a tartalmi megegyezés irányába fog minden frakció viszonyulni vagy lépni.

A másik ilyen kérdés, ami többször felmerült itt a vitában, és alapvető kérdés, az a 3 éves időtartam, tehát abban az esetben, ha valakinek támogatási jogosultsága van, és nem rendelkezik elegendő földterülettel vagy nem rendelkezik földterülettel. A 3 éves időszak megítélésünk szerint hosszú, ezt rövidíteni kell, a rövidítés mértéke kérdéses vagy vitakérdés. Font Sándor javaslata arról szólt, hogy egy éven belül történjen meg azoknak a támogatási jogosultságoknak a visszacsoportosítása a nemzeti tartalékba ingyen. (Dr. Ángyán József visszatér az ülésterembe.) Ez a termelésbiztonságot megítélésem szerint korlátozhatja, mégis azt gondolom, hogy ez egy érdekes vita lenne, ha erről kezdenénk konkrétan beszélni, hogy a 3 helyett 2 vagy 1, vagy 1 éven belül. Erről már talán érdemes lenne vitatkozni, mert vannak érvek az 1 mellett, és vannak érvek a 2 mellett.

Azzal a javaslatiránnyal, amelyik azt kéri, hogy a nemzeti tartalék rugalmasabban töltődjön fel, és a nemzeti tartalékból elégítsük ki azokat a mezőgazdasági termelői igényeket, amelyek mögött nincs támogatási jogosultság, alapvetően egyetértünk. A rendszer valóban merev, többen elmondták. Minél hosszabb az időintervallum, annál merevebb. Ezt rugalmasítani kell, ezzel a technikával lehet, és azzal a másik technikával, amelyik a nemzeti tartalékból való igények kielégítésében a szabályokat lazítja. Hozzáteszem, a szabályok lazítása a spekulációt is erősítheti, tehát nagyon pontosan kell meghatározni, hogy mi az a lista, aki a nemzeti tartalékból igényelheti a támogatási jogosultságot.

Ha jól tudom, van olyan EU-s szabály, amely azt mondja, hogy ha valaki a nemzeti tartalékból kapott támogatási jogosultságot, azt meghatározott időn belül nem értékesítheti tovább. Vagyis itt van egy korlát, talán 5 éves ez az intervallum, egy EU-szabályban ez benne van. Ez azt jelenti, hogy ebben az értelemben korlátozza a spekulációt, ugyanakkor a rugalmasság a rendszernek egy nagyon kívánatos eleme lenne, a merev szabályokat oldani kéne, ezt a nemzeti tartalék feltöltésével és a nemzeti tartalékban lévő támogatási jogosultságok kiosztásával lehet javítani. Erre vonatkozóan is lesz javaslatunk, és azt gondolom, hogy ezek a javaslatok értelmezhetők, és ezekről kellene majd beszélnünk.

A következő elem, ami ezt az egész kérdéskört kezelheti, az, hogy amikor a támogatási jogosultságát földbérlet vagy földértékesítés nélkül értékesíti valaki mint vagyoni értékű jogot, akkor a meghatározott időintervallumig való értékesítésből mekkora hányad kerül a nemzeti tartalékba automatikusan. A törvény itt 50 százalékot és 30 százalékot javasol. Úgy gondolom, ezt is végig lehetne gondolni, hogy lehet-e emelni ezeket az arányokat. Lényegében mind a három elem, amiről én beszéltem, abba az irányba hat, hogy toljuk a rendszert olyan irányba, hogy a föld és a támogatási jogosultság vagy a birtok és a támogatás és a bérlet együtt mozogjon. Ez egy jó irány. Az, hogy ezt teljesen összekössük, én sem gondolom, mert mi kezdettől fogva, a rendszerváltás óta azt mondjuk, hogy nem a tulajdonost, hanem a termelőt kell támogatni.

A vitákban a nagybirtok, kolhoz, tőkés spekulánsok, nem akarok belemenni, mert idétlennek tartom és félrevivőnek meg politikai indulatokkal átjártnak, de azért szeretném rögzíteni, hogy ezek a rendszerek azért jöttek létre, és azért alakultak ki, és azért van nagyon eltérő birtokstruktúra Magyarországon és az EU-országokban, azért van nagyon eltérő struktúra az üzemméretben is Magyarországon és az Európai Unióban, mert a kilencvenes évek elején úgy csináltuk meg a kárpótlást, hogy elvált egymástól a termelés és a földbirtok tulajdonjoga. Ez egy súlyos probléma volt, és ennek a következményei az akkumulációban és egyéb más területeken megjelentek, és ennek a negatív következményeit visszük és próbáljuk azóta is kezelgetni, és nem nagyon tudjuk. Mindenféle politikai indulat nélkül gondolom ezt.

(20.20)

És még egy elemet, mert többször elhangzott itt az, mintha a törvényjavaslatnak, ami előttünk van, minden paragrafusa kőbe vésett lenne. Elmondták, az MSZP oldaláról az államtitkár úr is, hogy ezek a javaslatok nem kőbe vésettek. Azt gondolom, minimum az a feladatunk, hogy megpróbáljunk változtatni, és tegyük le a módosító javaslatokat. Miután itt már többen mondták, hogy a három év lehet rövidebb, arról érdemes beszélni, hogy egy éven belül vagy kettő év legyen, és itt a tartalom, akkor ne emlegessük már ötvennyolcszor, hogy de a három év az három év, és innentől kezdve semmi rugalmasság sincs.

Szerintem tehát a nemzeti tartalék feltöltése és kiosztása, a referencia-időszak meghatározása és a támogatási jogosultság föld nélkül való mozgása esetén a nemzeti tartalékba való átkerülés, ez a három elem, amivel a rendszer érdemben javítható, és ha jól hallottam a fideszes hozzászólásokat, akkor úgy látom, hogy ebbe az irányba lehetne keresni kompromisszumot. Nem tudom, hogy lesz-e a végén kompromisszum, de ebben az irányban lehetne, mert meggyőződésem, hogy ezzel az iránnyal tudjuk javítani a törvényt, és meggyőződésem, hogy ezzel az iránnyal azokat a politikai indulatokat és tudatos, szándékos félremagyarázásokat és félreértéseket is kezelni tudnánk, ami itt sok-sok hozzászólásban megjelent.

Csak még egy elemet szeretnék mondani; meggyőződésem, hogy félrevisznek azok az indulatos hozzászólások, amelyek arról beszélnek, hogy ebben a rendszerben a tulajdonos érdemben szenved hátrányt, különösen akkor, ha a rendszer rugalmasan működik, mert minél rugalmasabban működik, annál kevésbé szenved hátrányt szerintem. Egyéb szinten sem jellemző ez a probléma. Én fantáziálni nem szeretnék arról, hogy kik és milyen spekulációkat fognak elkövetni, mert az a dolgunk, hogy ezeket kizárjuk.

Magával a javaslattal, tehát hogy lépjünk egyet, és hogy az SPS irányába lépjünk, az elején elmondottak értelmében egyet tudok érteni, de csak abban az esetben, ha a szabályozás úgy fogalmaz, hogy az evidens spekulációs irányokat lezárja, és ez azokban az irányokban lehet, amelyeket korábban elmondtam.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu