DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a mai vita és beszélgetés Magyarország megújításának lehetséges irányairól szól. Ezt a kérdést egyébként az elmúlt másfél évtizedben több ország föltette, mert föl kellett hogy tegye magának, földrajzilag nagyon különböző területen elhelyezkedő országok, nagyon különböző berendezkedésű országok, és egyébként nagyon különböző politikai vezetésű országok.

A '90-es évek elején, éppen a Szovjetunió összeomlása nyomán, Finnország került olyan helyzetbe, amikor nagyon izgalmas, érdekes, sok tekintetben késhegyre menő vitákat folytatott arról, hogy Finnország megújításának melyek a lehetséges irányai. Nyilván az egész vitáról itt most kár beszámolni, a döntés az volt finn pártok, finn civil szervezetek és a finn akkori politikai vezetés között, hogy ez az oktatás, a kutatás-fejlesztés, az innováció. Durván egy évtizeddel ez után a döntés után ma az egész világ a finn közoktatási rendszert tekinti a legjobbnak, összes problémájával együtt.

Később az Egyesült Államok a mai nap már idézett vitája nyomán került ilyen helyzetbe, és hozta meg a döntést, amelynek szakmai részleteibe most szintén nem mennék bele. Abban azonban több van, mint szimbólum, hogy amikor a programot az amerikai elnök meghirdette, aláírta, akkor republikánusok és demokraták, még pontosabban ezzel foglalkozó első számú szakértő politikusaik ott álltak az Egyesült Államok elnöke mellett, kifejezve, hogy bár nagyon sok tekintetben lehet, hogy az elnökkel és az akkori amerikai politikával nem értenek egyet, de van egy ügy, ez az oktatás kiemelt szerepe, amiben demokraták és republikánusok egyek.

(17.20)

Hozzánk földrajzilag sokkal közelebb eső ország Románia. A tavalyi évben a román parlament mindegyik, még pontosabban a mindenki által az egyetlen szélsőséges román pártnak tekintett párt kivételével mindegyik parlamenti párt aláírta az úgynevezett oktatási paktumot, amelyben az oktatásfejlesztés fő irányairól egyeznek meg. A tegnapi napon Olaszország kezdett olyan vitát az olasz törvényhozás mindkét házában, pedig van problémájuk nekik is épp elég, amelynek során az olasz oktatás, az olasz kutatás-fejlesztés, közoktatás és felsőoktatás kérdéseiről beszél és folytat vitát nyilván több hónapon keresztül. Az az elhatározás, az a miniszterelnöki vélemény és döntés, amely nagyon világosan és egyértelműen Magyarország megújításának lehetséges irányairól úgy beszél, hogy abban megkerülhetetlen konkrétsággal mondja azt, amit egyébként tíz évvel ezelőtt a finnek, más tekintetben az Egyesült Államok, más tekintetben Olaszország mond, hogy egyébként saját országunkra lefordítva, Magyarország megújításának iránya: oktatás, kultúra, innováció - azt gondolom, hogy ez a Magyar Országgyűlésben nemcsak megvitatható, hanem megvitatandó. Ha van valami, akkor ez olyan kérdés, ami megvitatandó különböző nézetű, különböző világnézetű, különböző politikai alapállású képviselők és politikusok között.

Nagyon sok pénzről és nagyon komoly szakmai tervekről beszélünk. Akkor, amikor az szerepel a Megegyezés című dokumentumban, hogy öt usque tíz év alatt a finn, a svéd, a norvég, tehát a skandináv modellnek megfelelően a GDP-arányos költésünket itt emeljük, akkor azt kell mondjam, hogy egyébként ma Magyarország átlagosnak megfelelő összeget fordít ezekre a területekre, 4-4,5 százalékot. A javaslat azt mondja, hogy ezt emeljük 6,2-6,5 százalékra. A két százalékos GDP-emelés, mondjuk ki, 5-600 milliárd forint plusz. Arról kell tehát beszélnünk és döntenünk, mert minden területre nem lesz, megfordítom: egy területre lesz annyi, hogy ekkora emelést, még egyszer mondom, plusz 500-600 milliárd forintot tegyünk.

Ez nem egy, és nem kizárólag egy politikai vitanapra, nem egyszerűen interpellációk és napirend előtti kérdések megvitatására, hanem együttesen, ahogy amerikaiak és románok, finnek és most olaszok teszik, érdemes. Mi azt javasoljuk, tisztelt ellenzéki pártok, minden színű tisztelt ellenzéki pártok: mi a döntésünket, a javaslatunkat meghoztuk, ebben teljesen világos, hogy mennyit és mit akarunk költeni. Az "Új tudás" program szakértők - és helyesen mondta a képviselő asszony -, az akkori koalíciós pártok szakemberei, szakpolitikusai, majd együttesen legfelsőbb politikai döntéshozói által javasolt irány, amely a korai fejlesztésre, az esélyegyenlőségre, a tehetséggondozásra, a közoktatási kollégiumfejlesztésre, a mérés-értékelésre, és ahogy Karsai képviselő úr az előbb ezt igényelte, a pedagóguspálya, a pedagógusmesterség tekintélyének emelésére vonatkozik, erről szól.

Itt, kérem, nem arról van szó, hogy általánosan azt mondjuk, költsünk többet az oktatásra. Amire önök mondhatják, hogy igen vagy nem. Hanem szakmailag, szakemberek által kidolgozott módon, politikusok által felvállalt dolgok tekintetében egyértelmű az álláspontunk. Őszintén szeretném, ha ma, holnap és a későbbiekben ennek részleteiről és ennek egészéről beszélnénk. Se ködösítés, se mellébeszélés nincs. Ha kell, nagyon szívesen megfogalmazom. Azt akarjuk, hogy Magyarország megújításának iránya az oktatás, kultúra, innováció legyen. Ez szakmai programot és több pénzt igényel. Választási ciklusokon áthúzódó módon, öt-tíz évről beszélünk, 500-600 milliárd forint pluszról beszélünk. És hogy a konkrétumokat mi kezdjük, a most beterjesztett és 2009-re vonatkozó tervben ennek a programnak a megvalósítása úgy kezdődik meg, hogy az "Új tudás" program első időszakában 37 milliárd, másfél-két éven belül pedig 50 milliárd forint plusz kerül az oktatásba.

Ha ezt egy évtized alatt ilyen ütemben fejlesztjük, akkor a szakmai program mellett azt tesszük, mint amit a skandinávok, mint amiről az Egyesült Államok, amiről Olaszország döntött vagy éppen beszél. Ez Magyarország megújításának biztos iránya. Kérem, hogy értsenek vele egyet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu