DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Amikor kedves ellenzéki képviselőtársunk elköszönt tőlünk, akkor azt a kérdést tette föl, vajon van-e nyertese ennek a Megegyezés című írásnak. Hát nézzük meg!

(21.10)

Ennek az írásnak egyik fontos üzenete, hogy a választott modellt kell a társadalmi kultúrához illeszteni, és nem fordítva. És ez igaz a reformokra, az adórendszerre, a költségvetésre. Hiszen tudjuk, hogy ezek a kulturális tényezők szabják meg a polgárok adózási morálját, vállalkozási hajlandóságát, munkavállalási szokásait, s végső soron ezek együtt határozzák meg az állam hatékonyságát, és így az ország versenyképességét.

Ezért ahhoz, hogy versenyképesebb, sikeresebb és erősebb legyen az ország és polgárai, ezekre együttesen kell figyelni. Ugyanakkor nem lehet a versenyképességet egyedül üdvözítőnek tartani, mert ott van mellette egy fontos alapértékünk, a szolidaritás. Ezt sosem szabad elfelejteni, és főként nem szabad ezeket egymással szembeállítani. E kettőt együtt kell erősíteni, még akkor is, ha néha egymás ellen is hatnak.

A gyorsabb gazdasági növekedés a mi megítélésünk szerint soha nem mehet a szociális biztonság rovására. A versenyképesség nem áll mindenek felett, mert túl nagy ár lenne az adócsökkentésért például a nyugdíjak befagyasztásával fizetni, ahogyan erre az ellenzék vezérétől hallva bizony meglenne az esély; vagy drasztikusan megnyirbálni a családi támogatásokat és a szociális juttatásokat, gondoljunk az Oriens javaslatára.

Azt gondoljuk, hogy van más út. Mi ezek helyett azt mondjuk, hogy tudjuk, csökkenteni kell az adókat, de akkor elvárjuk, hogy azok is fizessék be, ami a köznek jár, akik eddig inkább a szürke-fekete gazdaságban a tisztességes adófizetők kárára gazdagodtak.

A Megegyezés az ország sorsáról szól, mindannyiunkról szól, amikor arról vitatkozunk, hogy hogyan tovább az adópolitikában és a költségvetésben. És ez persze befolyásolja a nagy elosztórendszereinket. Az egyik ilyen, a legnagyobb elosztórendszerünk a nyugdíjrendszer. A nyugdíjrendszer egyik meghatározó eleme az, hogy milyen módon emelkedik évről évre az összeg. Ez a mai szabályok szerint az úgynevezett svájci indexálás alapján történik. Ennek a lényege, hogy a nyugdíjak nemcsak az infláció mértékével nőnek - mert az lenne az igazi befagyasztás -, hanem benne van a nettó bérkiáramlás vagy más szóval a reálkereset-növekedés értéke is, ettől lesz vegyes indexálás.

A várható bérek és a várható infláció 50-50 százalékos figyelembevételével emelkednek a nyugdíjak minden év januárjában, kiszámíthatóan. Ezek tervezett adatok, s ha az év közben eltérés mutatkozik, akkor novemberben az év elejére visszamenőleges emelés történik, kiszámíthatóan. Ráadásul nemcsak általában számítva az infláció mértékét, hanem az úgynevezett nyugdíjas fogyasztói kosár figyelembevételével, azaz súlyozva a gyógyszer-, élelmiszer- és energiaárakat.

A nyugdíjasok és az aktív dolgozók keresete között így szoros az összefüggés, ami szerintünk a helyes út. Mi elfogadhatatlannak tartjuk a nyugdíjaknak a jövedelmekkel és az inflációval együtt változó éves emelésének megváltoztatását. Elutasítjuk, hogy az értékállóság félrevezető jelszava mögött megfosszák a nyugdíjasokat attól, hogy ők is részesedjenek a gazdaság növekedésének hasznából. Ez a reménytelenség nyugdíjrendszere, amit nem szabad támogatni. Mi azt az utat kívánjuk járni, amelyet a 13. havi nyugdíj, a méltányossági nyugdíj vagy az utazási kedvezmények jelentenek.

Mit is tettünk eddig? Az elmúlt években a baloldal mindent megtett azért, hogy az idősek iránti megbecsülésünk ne csak a szavak szintjén, hanem a tettekben is megragadható legyen. Minden költségvetési kiigazítás ellenére folytatjuk az ötéves nyugdíjkorrekciós programot. Ennek keretében idén, január 1-jétől emelkedett az 1991-96 között megállapított saját jogú nyugdíjak összege, méghozzá a szolgálati idő hossza szerint differenciáltan. Az intézkedés 520 ezer öregségi és mintegy 240 ezer rokkantsági nyugdíjasnak biztosított 37 milliárd forint többletnyugdíjat.

Egy hónap múlva, novemberben kerül sor arra a visszamenőleges korrekcióra, amiről az imént beszéltem. A januári 5 százalékos, a májusi 1,1 százalékos és a novemberi újabb 0,1 (Sic!) százalékos nyugdíjemelés eredményeképpen, nem összeadva ezeket az emelési számokat, 2008-ban a nyugdíjak éves szinten 7,3 százalékkal emelkedtek.

A nyugdíjasok így a szokásos novemberi nyugdíjfizetés napján egyszerre kapnak meg több járandóságot is, kiszámíthatóan. És ezzel hadd válaszoljak arra a délutáni felvetésre, amely azt boncolgatta, hogy vajon mennyire stabil a nyugdíjrendszerünk - stabil és kiszámítható. Példaként egy 78 600 forintos átlagnyugdíjjal számolva novemberben több mint 130 ezer forintot kap kézhez a nyugdíjas.

De mit teszünk jövőre, hogy néz ki a 2009-es költségvetés fényében? A nyugdíjasok jövedelmének vásárlóértéke már az idén eléri a 2006. évi szintet, a tavalyi kismértékű csökkenés után a nyugdíjak reálértéke 2008-ban 1,5 százalékkal emelkedik. Jövőre a nyugdíjak vásárlóértékének növekedése tovább gyorsul, a bérekhez hasonlóan éves szinten közel 2,5 százalékkal emelkedik. És 2009-ben a nyugdíjak vásárlóértéke már nem csupán ismét eléri, hanem meg is haladja a 2006. évi kiugró szintet.

A jövőre tervezett 6,8 százalékos nettó keresetnövekedés és a 4,3 százalékos fogyasztói áremelkedés alapján 2009 januárjában előreláthatólag 5,6 százalékkal emelkedik valamennyi nyugdíj és nyugdíjszerű ellátás, ami ekkor biztosítja majd a nyugdíjak vásárlóértékének 1,2 százalékos növekedését, és még nem szóltam a novemberi korrekcióról.

További több mint 1 százalékos növekedést jelent, hogy 2009-ben is folytatódik a nyugdíjkorrekciós program. Ennek keretében jövő év január 1-jétől az évi rendes nyugdíjemelésen felül közel 1 millió nyugdíjas kap 2-4 százalék közötti többletemelést. Egységesen 2 százalékkal emelkedik a '88-90 között megállapított saját jogú nyugdíjak összege, ami mintegy 300 ezer öregségi és rokkantsági nyugdíjast érint. Az idei differenciált emelést követően újabb, most már egységesen 4 százalékos emelést kapnak a '92-95 között megállapított nyugdíjjal rendelkezők, mivel ebben az évben volt a legrosszabb a nyugdíjba vonulási feltétel.

Szeretnék szót ejteni még a szépkorúak jubileumi köszöntéséről, ami nagy vitát váltott ki. Én ebben azt látom, hogy a társadalom idős tagjainak megbecsülése és tisztelete jeleként a kormány lehetővé teszi annak a hivatalos kifejezését, hogy a legidősebbek, az úgynevezett szépkorúak a család és a szűkebb közösség mellett a Magyar Köztársaság megkülönböztetett tiszteletét és megbecsülését élvezik, és ennek jeleként hivatalos köszöntésben részesülnek a magas kort megért polgárok, és kapják az úgynevezett szépkorúak jubileumi pénzét.

Azt gondolom, hogy mindannyian tudjuk vagy tudnunk kell, hogy az idősek nyugalomra, biztonságra és kiszámíthatóságra vágynak, és ezt minden kormánynak kötelessége megteremteni számukra. Ezért olyan adócsökkentést akarunk végrehajtani, amely nem veszélyezteti ezt. A baloldal és az általa vezetett kormány ezért az egyik legfontosabb feladatának tekinti az idősek biztonságának megőrzését, a juttatásaik növelését, és azt gondolom, hogy ebben partnerre találunk a Ház valamennyi oldalán ülő képviselőtársunkban.

És akkor hadd válaszoljam meg a feltett kérdést, hogy ha van nyertese ennek a Megegyezés programnak, akkor az idős korosztály biztosan az.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu