DR. SZANYI TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, jó sokat kellett várnunk arra, hogy megmozduljunk - ezt picit önkritikusan mondom az egész Országgyűlés számára -, tekintettel arra, hogy akkor, amikor a 2006-os konvergenciaprogram idején megváltoztattuk a fűtéstámogatási rendszert, gyakorlatilag már akkor sokkolta a távfűtésben élőket az a tény, hogy egyik óráról a másikra körülbelül duplájára emelkedett a távfűtési számlájuk. Ezt a helyzetet és jelenséget súlyosbította az, hogy a világ energiapiacain bekövetkezett az az árrobbanás, ami tényleg soha nem látott csillagászati mértékig növelte a különböző energiahordozók, köztük a kőolaj és abból származtatottan a földgáz árát. Ez pillanatok alatt magyar családok élethelyzetét írta át, hiszen olyan kiadási tétel jelentkezett a távfűtés következtében és olyan sebességgel érte őket ez az ársokk, amihez normális körülmények között nem lehet alkalmazkodni. Ezért biztos vagyok abban, hogy nagyon sok mindenkinek van teendője ezen a téren. A felelősség nyilvánvalóan nem kizárólag az Országgyűlésé, amelyik így vagy úgy, jól vagy rosszul elrendezve bizonyos törvényeket, döntéseket hoz, hanem az Országgyűlésen kívül még nagyon-nagyon sok mindenkinek, mondhatnám, mindenekelőtt a távhőlánc szereplőinek van dolga, és nem utolsósorban a távfűtésben élőknek is még rengeteg a dolguk.

Belátom, hogy ez a törvény nem feltétlenül fogja kivívni a szépségdíjas megoldásoknak járó elismerést. Ezt abszolút kényszerűségből hozzuk, de azért, mert gyakorlatilag a piacon ez ügyben szereplők nem kis mértékben számos elemében monopolhelyzeteket élveznek - ezeket jól ki is használják -, és több hónapon keresztül való tárgyalásokat, konzultációkat követően sem nagyon látszik, hogy ők maguktól, úgymond, a törvény erejének noszogatása nélkül mozdulnának. De azért ezekből a sorokból szeretném felhívni - és budapesti képviselőként hadd tegyek egy zárójeles megjegyzést - a távhőlánc valamennyi részvevőjét, nem utolsósorban a Budapesti Erőművet, a Főgázt, amelyik ráadásul fővárosi tulajdonban van, és a Főtávot, amelyik a szolgáltató, hogy ebben a kialakult helyzetben, úgy is mondhatnám, hogy eme törvénytől függetlenül, de ennek a törvénynek a tárgyalása idején legyenek olyan kedvesek, és ki-ki normális kereskedelmi mértékben elfogadott, becsléseim szerint 2-5 százaléknyi árengedményt haladéktalanul tegyenek meg a lakosság javára. Ezt azért mondom, mert vizsgálataim során ekkora árengedmény valamennyi cég profiljába simán elfér, és ne a törvényhozatal által megajánlott, pontosabban a törvénytervezetben leírt mértékeket nézzék csak, hanem azt, hogy mi az, amit ők a saját gazdálkodásuk területén, normál kereskedelmi szemlélettel ehhez az ügyhöz hozzátehetnek. Azért mondom ezt, mert az említett három cégen kívül sok mindenkire kiterjed ez a törvény.

Lényegében ez egy pántlikázott törvény, ami azt jelenti, hogy egy adott szektorban keletkezett extraprofitot egy adott probléma megoldására szeretnénk fordítani, amely egyébként oda-vissza ezer szállal összefügg. Magyarul: körön belül akarjuk tartani a megoldást. Ez azért van - és itt utalnék a fideszes képviselő felszólalására -, az áfacsökkentés ebben a szituációban azért értelmetlen, mert értelemszerűen szűkíti az állami bevételeket, miközben mi most éppen növelni szeretnénk azokat, hogy ezt a problémát kezelni tudjuk. Hát kevesebb pénzzel pont a megoldás alól rúgjuk ki a sámlit!

A Szocialista Párton belül mi is nagyon sokat foglalkoztunk a megoldással. De tisztelt képviselőtársaim, szeretném elmondani, hogy átgondolt ez a törvényjavaslat, és úgy gondolom, hogy méltán megérdemli valamennyiünk támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu