HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi vitanap során már elmondtam, hogy a mostani adótörvénycsomagnak mi lenne az elsődleges szerepe és elsődleges funkciója. Az, hogy a gazdaság versenypozícióit, a szereplők versenyhelyzetét javítsa. Ezzel ellentétben a mostani előterjesztés egy másik problémát igyekszik megoldani, a problémát pedig abban tudom összefoglalni, hogy hogyan lehet a lázas cselekvés látszatát kelteni úgy, hogy közben gyakorlatilag nem csinálunk semmit.

Amikor ezt a törvényjavaslatot a miniszterelnök úr a Megegyezés című dolgozatban útjára indította és ellátta munícióval, akkor - ha nem tévedek - ennek az első esztendejét látjuk megfogalmazni ebben a törvénycsomagban. A Corvinus Egyetemen elmondottak szerint a következő négy év ezermilliárdos adócsökkentésének alapja az új csodafegyver, a gazdaság kifehérítése. Ez igen, ez aztán a gazdaságpolitikai kőszikla! Hol vagyunk már a nagy rendszerek reformjától, a gazdaság dinamizálásától, ha ezt kell alapnak venni? Igen, a kifehérítés valóban fontos dolog, de megjósolhatatlan, hogy mi lesz az eredménye, milyen reakciókat vált ki a gazdaság szereplőiből.

A törekvést egyértelműen támogatjuk, a Magyar Demokrata Fórum támogatja a kifehérítés iránti törekvést, de úgy gondoljuk, hogy aki kifehéredik, az el is fog fehéredni. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: a mostani törvénycsomag nagyjából azoknak a nadrágszíján fog szorítani, akik egyébként is benne vannak a rendszerben, akik eddig is fizettek adót és nem is keveset, akik pedig a rendszeren kívül maradtak, mert jobban megérte nekik, valószínűleg ezek után is körön kívül fognak maradni.

Megjegyzem, szerepelt már egy ezermilliárdos adócsökkentési program a 2005-ös csalfa választási adótörvényben is, és annak ugyanígy nem volt alapja. Annak idején szóvá is tette ezt a Magyar Demokrata Fórum, de szokás szerint az akkori kormánypártok ezt nem vették figyelembe, mint ahogy valószínűleg az itt elhangzott ellenzéki véleményeket sem fogják figyelembe venni. S ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a miniszterelnök úr 2007 februárjában, tehát másfél évvel ezelőtt azt mondta, hogy 2012-ig itt nem lesz adócsökkentés, és megnézzük a Megegyezés című programot, akkor úgy tűnik, hogy a másfél évvel ezelőtti kijelentés győzött, még mindig ez a meghatározó és uralkodó.

Bár a gazdaság fehéredésétől is jelentős költségvetési többletbevételeket vár a kormány, azokkal csak a 2010. évi költségvetésben lehet először számolni, hiszen tervezni csak biztos bevételekkel lehet. Most itt vagyunk az első évnél, de hol az ígért 300 milliárdos adócsökkentés? Fordul a tendencia, nem növelés, hanem csökkentés a jelszó, de hogy ez végül milyen kicsi lesz, azt nehéz követni. A tájékoztató 7. oldalán, ami az adó- és járulékemelések és -csökkenések nettó eredményét 167 milliárd forintban mutatja be, elfeledkezik például a Robin Hood-adóról, ami ugye önmagában 30 milliárd. Így ez a csökkenés maximum 137 milliárd lehet, mínusz 45 milliárd a lakosságnál és 92 milliárd a vállalkozói szektor számára, ha valóban minden a tervek szerint alakul. Ez mindkét relációt figyelembe véve elsősorban a bérterheket csökkenti, ami helyes. A mérleg másik oldalán 130 milliárd összegű adóátrendezés, emelés és további költségvetési kiadáscsökkentés szerepel, ami ezen belül további államháztartási hiánycsökkentést is eredményez.

(11.30)

Az osztozkodás a szerény nyereményen: egyharmad direkt a lakosságnak, kétharmad pedig címzetten a vállalkozásoknak. A törvényjavaslat lényege: kis járulékcsökkentés a vállalkozásoknak, társaságiadó-emelés és a különadó megszüntetése nullszaldó körüli teherváltozással, kis személyi jövedelemadótábla-módosítás a lakosságnak, szigorú büntetések a törvényszegőknek, túlzott hatalom az APEH-nek. A törvényjavaslat inkább adóátrendezésről szól, de ennek az iránya ugyan nem kifogásolható, a mértéke azonban igen. Mindez az MDF adófilozófiájától alapvetően eltér, illetve nem a középosztály megerősítése irányába mutatnak a változások, pedig ez nagy húzóerőt gyakorolna az egész nemzetgazdaságra.

Ami pozitívum, illetve negatívum, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, az ezen korlát mellett értendő, hiszen jó néhány olyan elem kerülhetett volna be ebbe a csomagba, amit a Magyar Demokrata Fórum adószabadság-programja tartalmaz. Makroszinten vizsgálva az adóintézkedések hatásában nem látunk adócsökkentésre utaló nyomokat. A benyújtott 2009. évi költségvetési törvényjavaslat szerint a centralizáció növekedni fog, ugyanis 2007-ben 45,7 százalék volt, 2008-ban 45,1 százalék volt, és jövőre visszaugrik 45,7-re, vagyis nő. A közterhek 2009-ben 7 százalékkal, 11 249 milliárd forintra nőnek. A tervezett adócentralizáció 38,6 százalékra nő, ezek szerint adócsökkentésről nem beszélhetünk, riasztó elvonási arányokról viszont igen. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a 2006. évi konvergenciaprogram sokkoló 2009. évi makroszámai móka, kacagás voltak a mostani számokhoz képest. Nyilvánvaló, hogy ez az adó- és járuléktörvény-javaslat nem pörgeti fel a gazdaságot. Ez egyébként, amint tudjuk, más okból is meglehetősen nehéz lesz.

Adóreformot utoljára 2007-ben ígért a miniszterelnök úr a 2009-es dátummal. A vajúdás nem egeret, hanem egérkét szült, a csökkenés napról napra fogyott. A számok: először 300 milliárd, aztán 260, aztán 205, 167 és most 137-nél tartunk. Ezek csak az elmúlt hónapok, napok változatai. Ezzel a propagandával a kormány annyit tudott elérni, hogy valóban az egész ország adócsökkentésről beszél, a közbeszéd tárgya lett, de a költségvetés számai és ennek az adótörvénynek az előterjesztett javaslatai nem ezt mutatják.

Az adóbürokrácia a jogalkotó számára biztosan egyszerűbb, az adóalanyok számára az egyszerűsítések ellenére az új szabályozás sok helyütt sokkal bonyolultabb lett. Mint tudjuk, Magyarországon a bürokrácia kétszer akkora nemzeti ráfordítással jár, mint az európai átlag, a szintek összehozása akár 700 milliárdnyi megtakarítást is jelenthetne az adóalanyok és a közigazgatás ráfordításait is figyelembe véve. A rendszer nagyon bonyolult, a változások követhetetlenek, de ez büntetéssel jár. Sehol a világon nem jár akkora arányú adómegállapítással az adóvizsgálat, mint nálunk, és ez nem feltétlenül az adóalanyok szándékosságára vezethető vissza. Az adóbürokrácia drága és elviselhetetlen, ez mindig így van, ha az ellenőrzés túlmegy egy normális határon.

Néhány szót az adókról. Vállalkozások. A társasági adó. A szolidaritási adónak becézett elhíresült 4 százalékos céges különadó a javaslatban eltöröltetik, miközben a társasági adókulcsot 16-ról 18 százalékra emeli az előterjesztő. Az adóalapot a mai társaságiadó-alapnál lényegesen szélesebben, a különadó alapjának közel megfelelő tartalommal állapítanák meg azzal, hogy egy sor korrekciós tényezőt kiirtanak. Kikerülnek az adóalap-módosító tételek köréből egyebek mellett a céltartalékképzés korrekciói, a kapott jogdíj felével nem lehet csökkenteni az adóalapot, nem lehet élni a munkanélküli foglalkoztatásakor érvényesíthető könnyítéssel és a szakképzéssel kapcsolatos kedvezménnyel. A mikrovállalkozások létszámnövelési kedvezménye sem lesz többé, ahogy a szabadalom költsége sem lesz érvényesíthető az adóalapnál.

Fájó pont lesz a cégek számára, hogy a helyi iparűzési adó 50 százalékát sem lesznek ezentúl képesek a társasági adó alapjából levonni. Márpedig ez azt jelenti számukra, hogy amíg eddig az árbevételük 2 százalékát kitevő adót ezzel a kedvezménnyel 1,68 százalékra redukálhatták, most már a teher felkúszik 2 százalékra. És búcsút mondhatunk a nem realizált árfolyamnyereség és a veszteség miatti korrekcióknak is.

Megmarad azért néhány mai módosító tétel. Így az elhatárolt veszteség, a kétéves értékcsökkenési leírás gép, berendezés, szellemi termék és kísérleti fejlesztés esetén, a kis- és középvállalkozások beruházási kedvezménye, a fejlesztési tartalék, kutatás-fejlesztés közvetlen költségéhez köthető kedvezmény, kapott osztalék kedvezménye. Néhány esetben ez még adminisztrációs könnyítést is jelent, és így is történik.

Idén az ígéret tehát teljesült, a különadót eltörölné a kormány, de a korábbi adóbevételekre azért számot tart a vállalkozásoktól, ezt adóalap-szélesítéssel éri el. Megjegyzem, az adóalap meghatározása teszi nemzetközileg nehezen összehasonlíthatóvá a társaságiadó-kulcsokat, mert lehet, hogy magasabb adókulcs mellett kevesebb adót kell fizetni vagy fordítva. Igaz, ez nálunk a most 20-ról 18-ról százalékra redukált kulcs esetében is így van, mert a változó adóalap miatt lehet, hogy egyes cégek többet fizetnek majd, mint a jelenlegi 20 százalékos kulcs mellett.

Az MDF hibának, felelőtlenségnek tartja, hogy a céltartalékot 2009-től nem lehet veszteségként elszámolni. A mai hitelválságos időkben nem biztos, hogy a céltartalékképzésen lazítani kell a bankoknál, ugyanis ez lesz ennek a következménye. De lehet több is. Javasoljuk tehát ennek továbbra is az adóalap-csökkentő tényezőként való kezelését.

Robin Hood-adó. A sarc jövőre azokra a cégekre vonatkozna, amelyek árbevételének több mint 50 százaléka energia előállításából származik. Élettartama a tervek szerint két esztendő. Aztán utána meg mi lesz? Ezt a megoldást az MDF nem támogatja, ugyanakkor természetes, hogy meg kell keresni a megoldást a 640 ezer távfűtéses lakás lakói gondjának rászorultsági alapon történő támogatására és ennek az egyre akutabbá váló problémának a megnyugtató rendezésére. De ennek az adónak semmi köze nincs sem az áram-, sem a gáz-, sem az olajcégek üzletmenetéhez. Rossz szerkezetű, tüneti kezelés, ötletszerű, a probléma lényegét nem érinti. És még egyszer mondom, mi lesz két év múlva?

Cégautó. A cégautóadó vagyoni típusú adó, az értékalapú adóteher kiszámítása úgy történik, hogy a gyártási évet követő első és második évben az autó értékét 10-10, az utána következő években 5-5 százalékkal lehet csökkenteni. Ezen bekerülési érték után kell leróni a 7 százalékos adót. Szokatlan eljárás ez más szempontból is. A személygépkocsi egyszer, sok más másik géphez és berendezéshez hasonlóan, mint a termeléshez szükséges eszköz szerepel a nyereségadó-számításban, másrészt ezt az új adót is fizetni kell. Ha a kormány ezen az úton megy tovább, hamarosan vagyonadót kell fizetni minden eszterga, daru, számítógép és egyéb szerkezetek után. Jó irány ez? Nyilvánvalóan nem.

Egy nagyon kemény és nagyon durva változás a rehabilitációs hozzájárulás. A rehabilitációs hozzájárulás 177 600 forintról 537 800 forintra történő emelése, ami közel háromszoros, durva, és felkészületlenül éri a munkáltatókat. Ezt a változtatást a sommás indoklás nem támasztja alá, és nem is azon vitatkozunk, hogy a megváltozott munkaképességű állampolgárokat foglalkoztatni kell, hanem azon, hogy egyik évről a másikra ekkora változtatásokat nem szabad megengedni. A dolog megítéléséhez egy rövid helyzetelemzés kellene, beleértve ebbe a közszféráról szóló kimutatásokat is.

Lakosságot érintő adók, és első helyen a személyi jövedelemadó. Ez az előterjesztés 6. §-ában szerepel. A személyi jövedelemadó továbbra is háromkulcsos marad. Igaz, hogy az 1,7 millió forintos sávhatár kitolódik 2 millió forintra, de az 1,7 millió megállapításánál az akkori és az azóta eltelt inflációt figyelembe véve ez a módosítás még az inflációt sem követi, minimum 2 millió 40 ezer forintra kellett volna emelni, illetve kitolni a sávhatárt. Akkor még mindig csak az inflációt követtük, de akkor ez még reálnövekedést nem jelent.

(11.40)

És ahogyan mondtam, háromkulcsos maradt, hiszen nem törli el a 4 százalékos különadót, holott erre volt ígéret.

A kedvezmények: lényegében csak technikai módosítást tervez a kormány a kedvezményeknél. Itt hét kedvezményt egységesítenek, mégpedig úgy, hogy minden jogcím után 30 százalékot engednek levonni a fizetendő adóból, de úgy, hogy összesen 100 ezer forintnyi adókedvezményt lehet érvényesíteni évi 3,4 millió forintig teljesen, azután évi 3,9 millió forintos jövedelemig pedig fokozatosan elfogyó mértékben.

Az adóbevallás: itt a kormány nagyon büszkén hivatkozott arra, hogy igen komoly egyszerűsítések történnek, és átláthatóbb, könnyebben teljesíthető feltételek jelennek meg a törvényben. Itt van egy olyan javaslat - ADAM, adóhatósági adómegállapítás, így nevezte el, így keresztelte el a kormány -, amiről nem tudjuk, hogyan fog működni, hiszen erre idáig is volt lehetőség. 2007-ben az 1 millió jelentkezőt vártak, ennek ellenére 14 ezren vették igénybe. Egyrészt meglehetősen komplikált, bonyolult ez a rendszer így, ahogy van, ezt másképp kellene megoldani, de talán az irány nem rossz.

A jövedéki adó 25 milliárdos tehernövekedést fog jelenteni, 30-40 forinttal lesz drágább egy doboz cigaretta, egy üveg sör 5 forinttal, egy üveg pálinka 60 forinttal. Ez nem olyan nagy baj, ráadásul ez valóban EU-követelmény, hiszen az EU ezt elvárja tőlünk.

A társadalombiztosítási és munkaadói járulék: üdvözöljük a munkaadói járulék radikális csökkenését. Ez 2009-ben a Munkaerő-piaci Alap bevételei között már csak 177,7 milliárddal szerepel az idei 212 milliárddal szemben. Az alap összes bevétele azonban 407 milliárdra várható, és ennek a hatalmas pénznek a felhasználása véleményünk szerint már nagyon régóta nem megnyugtató. Mint tudjuk, álláskeresési támogatásokra ebből csak 100 milliárdot költenek el, a többi, különösen a hatásában követhetetlen. Itt tehát további, legalább 100 milliárdos kiadáscsökkentésre látunk lehetőséget.

Ráadásul a Munkaerő-piaci Alap bevételeinek, a munkaadók terheinek 35 milliárdos csökkenése azonban talmi, mondhatnám úgy is, hogy átverés. A kormány az intézkedés 35 milliárd forintos teherkönnyítő hatását úgy veri le a munkáltatókon, hogy a most tárgyalt, illetve az előbb említett rehabilitációs hozzájárulást 25 milliárddal emeli, és ezt a többletet a dolgok rendje szerint a Munkaerő-piaci Alap kapja. Arra, hogy ezt mi indokolja, valójában semmiféle magyarázatot az indokolásban sem látunk.

A tb kétkulcsos lesz, adminisztrációja pedig kellően bonyolult. Azt, hogy mi ennek a következménye, milyen trükköket generál, ma még nem tudhatjuk. Ne feledjük azt sem, hogy a munkavállalói járulékok 2002 óta 32 százalékkal emelkedtek, a 2002. évi 11 százalékkal szemben 2006 szomorú ősze óta 14,5 százalékot fizetünk, ez is az adóék jelentős része.

A törvényjavaslat indokolása megemlíti, hogy az elkövetkezendő években, mivel az idő végtelen és elég tág a határ, a foglalkoztatói közterhek 10 százalékos csökkentésére kerül sor. Ilyenkor azonban mindig feltehetjük azt a kérdést, hogy akkor miből és hogyan lesz finanszírozva a nyugdíj- és az egészségügyi alap. Nem jó! Nem hiszem, hogy az adóalapú finanszírozás, bár ismertünk ilyent, igazán jó megoldás lenne.

Feketegazdaság: elöljáróban megjegyzem, hogy a munka törvénykönyve, a számvitelről, a szerencsejátékról, a könyvelői kamarákról szóló törvény és a többi nem az adó- és járuléktörvények része, ezek módosítása mégis itt történik, a törvényjavaslat tehát a bevett, szokásos gyakorlat szerint salátatörvénynek minősíthető. Ilyen például az újra felfedezett, lényegében a régit visszahozó 242. §, a házipénztáradó, amelyet az Alkotmánybíróság tavaly az alaptörvénybe ütközőnek ítélt.

A készpénzforgalom visszaszorítását célozza, hogy a cégek közötti fizetéseknél 250 ezer forint felett már csak bankátutalással lehet kiegyenlíteni a számlát, ha ugyanis van bankszámlájuk. Ha ezt az előírást megszegik, úgy jönne a 20 százalékos mulasztási bírság. Emlékszünk, 1998-ban az Ab hatálytalanította azt az előírást, amely közvetett módon a vállalkozások egymás közötti millión felüli kifizetéseit banki ágra terelte. Ez most 250 ezer forint. Kérdés, hogy ehhez mit fog szólni az Alkotmánybíróság.

Az időm lassan lejár, tehát abból, amit elmondtam, a Magyar Demokrata Fórum szerint ez a törvényjavaslat nyilván nem szolgálja azt a célt és azt a feladatot, amely ma a magyar gazdaság számára a legsürgősebb és a legégetőbb lenne, a versenyképesség növelését.

A költségvetési bizottság vitája során kormánypárti oldalról nagyon sokszor elhangzott a társadalmi igazságosság igénye, illetve ennél a törvénynél ennek a figyelembevétele. A Magyar Demokrata Fórum azt mondja (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), ma az ország olyan helyzetben van, hogy első a gazdaság versenyképessége, hiszen ez teremti meg az elosztható javak alapját, és mi ehhez ragaszkodunk, ezért ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu