KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma reggel fél tíz óta várok arra, hogy éppen a megegyezés jegyében halljam azt, hogy a Fidesz, a legnagyobb ellenzéki párt milyen javaslatokat fogalmaz meg az adórendszer változtatása témakörében.

Négy nagyon rövid mondat elhangzott Varga Mihály képviselő úr részéről, ezen túl semmi, csak és kizárólag az, hogy ebben az országban válság van, és adjuk át a kormányzást a Fidesznek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na végre! - Végre valami, amit ki mertek mondani!) Ez a stratégiájuk az adórendszer átalakításával kapcsolatban, semmi más. Éppen ezért ezt csak összefoglalóképpen mondtam arról, hogy mit tapasztalhatott az, aki folyamatosan figyelemmel kísérte a Fidesz megszólalásait.

Engedjék meg, hogy Horn Gábor megszólalására viszont érdemben reagáljak. Horn képviselő úr és mások is a szocialista frakcióból foglalkoztak a gazdasági növekedéssel, hogy vajon ez a 3 százalékos növekedés megalapozott-e, vagy sem.

Wiener képviselő úr már utalt itt az elmúlt évek gazdasági fejlődésének a trendjére.

(15.40)

Arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy érdemes azt a logikát követni, amit Wiener képviselő úr mondott, hogy ne egy-egy esztendő gazdasági növekedéséből vonjunk le messzemenő következtetéseket, hanem a trendből. És a 2007-es, valóban nagyon alacsony gazdasági növekedési érték mögött látni kell azt, hogy ez nem véletlenül alakult így. Az állami szférában, bár sajnálom, hogy Horn Gábor ezt egy kissé megkérdőjelezte, de nagyon jelentős átalakításokat hajtottunk végre, és ennek eredményeképpen az állami szféra GDP-hez való hozzájárulása rendkívüli módon lecsökkent. De önmagában a gazdasági mezőben, a vállalkozásoknál a gazdasági növekedés éves szinten több mint 3 százalék volt, és ha a készletváltozásokat is figyelembe vesszük, akkor pedig lényegesen több volt. (Varga Mihály: Nem igaz. Ez nem igaz.) Nézze meg a nemzeti bankos kimutatásokat, Varga képviselő úr, érdemes ezzel is foglalkozni. (Varga Mihály: Ez nem igaz. Meg kell nézni, ez nem igaz.) Tehát önmagában sokkal több van a gazdaságban Magyarországon, mint amilyen értéket az 1,1 vagy 1,3 százalékos GDP-növekedés mutat.

Tegnap volt gazdasági kabinetülés, ahol részt vett a Magyar Nemzeti Bank képviselője is. Annak kapcsán, hogy az Európai Bizottsághoz folyamatosan, évente kétszer be kell nyújtanunk egy jelentést, összegeztük azokat a makroelgondolásokat és folyamatokat, amit tapasztalunk az országban. Nagyjából a Nemzeti Bank is hasonlóan látta tegnap a gazdasági kabinet ülésén ezt a kérdést. A gazdasági növekedésben természetesen megjelennek a kockázatok, nemcsak a Nemzeti Bank, hanem a mi részünkről is, de a Nemzeti Bank sem jutott el odáig még, hogy újraszámolná a korábbi elgondolásait. És ha abból indulunk ki, hogy a 2007-es folyamatokat alaposan megnézzük, akkor ez, úgy érzem, ma még nem is indokolt. Nyilvánvaló, hogy azok a folyamatok, amelyek egyik napról a másikra erősödnek fel, elképzelhető, hogy a gazdasági növekedésben bennünket is egyfajta újragondolásra késztetnek. De ma semmi okunk nincs arra, hogy olyan mértékű újragondolásra szánjuk el magunkat, mint amit itt a Fidesz egyébként követelt.

Horn Gábor megszólalása azért is volt üdítő az ellenzéki megszólalások közepette, mert világos képletet mondott az SZDSZ elképzelésére. Ezzel persze lehet vitatkozni, mint ahogy ezzel kapcsolatban néhány megjegyzést szeretnék is tenni, nem a vita okán, hanem hogy próbáljuk azokat az elgondolásokat valóban megvitatni a hátralévő időben, amiket az SZDSZ szónoka itt szóba hozott.

Azt látni kell, hogy ha a 18 százalékos adósávot felvisszük 3 millió forintra, annak költségvetési kihatása nagyjából 160 milliárd forint. Nyilvánvaló, hogy az már vetekszik azzal a benyújtott javaslattal, amit itt a kormány most tárgyalásra bocsátott a Házban.

Voltak javaslatai Horn Gábornak azzal kapcsolatban, hogy itt mit lehet lépni az államigazgatásban, és ahogy arra már utaltam, azt mondta, hogy lényegét tekintve itt nem volt semmiféle megtakarítás, pedig volt, tisztelt képviselő úr. Tizennyolc érintett fejezetnél két év alatt 17 914 fővel csökkent a létszám. Voltak olyan területek persze, ahol ez visszaalakult, mert növekedés következett be. Összességében, államháztartási szinten 13 600 fős létszámcsökkenés következett be. Természetes, hogy ennek költségvetési hatása még 2007-ben, mert 2006-ban hoztuk meg a döntést, nem volt oly mértékben érzékelhető. A tartós megtakarítás összege 75 milliárd forint. Ennyit szedtünk ki a rendszerből. És természetesen voltak egyszeri többletkiadások, és van tartós többletkiadás is. Ha mindezeket számba vesszük, akkor a több mint 13 ezer fővel csökkentett központi költségvetési szerveknél meglévő létszámhoz kapcsolódó tartós megtakarítás közel 47 milliárd forint. Ezeket a pénzeket gyakorlatilag tehát már kiszedtük a rendszerből. Akkor, amikor forráskeresésről gondolkodunk, ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

A másik jelentős javaslata volt Horn képviselő úrnak a Munkaerő-piaci Alap, és Szabó Zoltán képviselő úr is foglalkozott ezzel. Ez azt jelenti, hogy most 407 milliárd forint a Munkaerő-piaci Alap kiadása, bevétele, a tervezet 2009-re, és azt javasolta Horn Gábor, hogy legalább ennek egynegyedét el lehetne venni a Munkaerő-piaci Alapból. Lássunk tisztán! 2009-ben azt tervezzük, hogy a foglalkoztatási és képzési támogatásokra, valamint szakképzési és felnőttképzési célú támogatásokra 94,8 milliárd forint jut. Ennek a döntő része, 40 százaléka már kötelezettségvállalással terhelt. Gyakorlatilag tehát, ha a 100 milliárdot elvesszük az alaptól, akkor ezeket a célkitűzéseket nem tudjuk megvalósítani.

A passzív ellátások, ami körülbelül 100 milliárd forint, alanyi jogon járó támogatásokat tartalmaznak. A 2008. december 31-ig megállapított ellátásokat még az ellátórendszer teljes felszámolása esetén is ki kellene fizetni, ez nagyjából 40 milliárd forint, tehát ez olyan kötött pálya a munkaerőpiac számára, aminek a kifizetésétől megint nem lehet eltekinteni. A Munkaerő-piaci Alap 118,8 milliárd forintot fizet be a központi költségvetésbe. Ennek célja a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása, ez 53 milliárd forint - gondolom, ezt senki nem akarja elvenni -, a rendszeres szociális segélyben részesülők ellátása, valamint a közcélú foglalkoztatás. E célok felszámolása esetén körülbelül 40-50 ezer fő megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatása szűnne meg, illetve a 200 ezer fő rendszeres szociális segélyezett mintegy 60 százaléka ellátatlan maradna. Tehát ez a 100 milliárdos stock sem nagyon bolygatható.

További mintegy 35 milliárd forint az európai uniós programok finanszírozására szolgál, valamint 30 milliárd forint a munkaügyi igazgatás költségeit fedezi. További kisebb kiadási tételek együttesen még 30 milliárd forintot tesznek ki, ez a közmunka-támogatás, társadalmi párbeszéd, rehabilitációs célú munkahelyteremtés, pályakezdők Start-programja. Ez az a 400 milliárd forint, aminek az egynegyedét fel kellene szabadítani, és aminek az egynegyede meglehetősen nehezen felszabadítható.

Azért mondtam el mindezt, mert a vita hátralévő részében, úgy gondolom, érdemes további forráskereséseken gondolkodni, illetve javaslatokat tenni, mert úgy tűnik, hogy az eddigiek további radikális adócsökkentésre nem felhasználhatók. Annak pedig nagyon örülök, hogy az SZDSZ határozottan kiáll a konvergenciaprogram teljesítése mellett.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu