MOLNÁR BÉLA, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A távhőszolgáltatás problémái az energiaszektor problémáiból erednek. Az energiaszektorban a mai problémák gyökere 1995-96-ra vezethető vissza. Az egész úgy kezdődött, hogy a Horn-kormány az államcsődöt elkerülendő áron alul kiárusított mindent, amit lehetett, köztük az energiaszektort is. Az energialiberalizáció a másik előzmény, amely egész Európában súlyos következményekkel járt, a fogyasztói energiaárak az indokoltnál sokkal nagyobb mértékben emelkedtek és emelkednek. Ennek alapvető oka, hogy a piaci árakat ma már nem az önköltség, hanem a tőzsde, a kereslet-kínálat határozza meg. Az eredmény, hogy még nálunk lényegesen gazdagabb országokban is új jelenséget hozott felszínre, amelynek összefoglaló uniós neve: energiaszegénység.

Az energiaszolgáltatások egyre szélesebb rétegeknek váltak megfizethetetlenné. A kormány most vette észre, hogy közeledik a tél, és ebben az energiaszegény világban a távhőszolgáltatás megfizethetetlen árakkal szalad neki a télnek. De a kormány nem a 2 millió távhőt felhasználó érdekeit próbálja meg képviselni, hanem csak egy újabb adót vet ki. Ezt az adót meg kell fizetni még az önkormányzati tulajdonban lévő cégeknek is, továbbá olyan termelőknek, akiktől támogatott áron veszik át a villamos energiát. Tehát a kormány az egyik kezével ad, a másik kezével elvesz.

Azért azon el kéne gondolkodni, hogy egyetlen szakmai szervezet sem tudja elfogadni ezt a törvénytervezetet. Azért azon el kéne gondolkodni, hogy az érintettek adóelkerülő lehetséges reakcióit is figyelembe kéne venni. Szanyi Tibor képviselőtársam azt mondta, hogy ekkora árengedmény ezen cégek profiljába simán belefér. Azt kérem tőle, gondolkodjon el azon is, hogy ekkora áremelés is simán belefér a profiljukba.

Azt gondoljuk, hogy ez a törvény nem jó, mert csorbítja az ágazatsemlegességet, mert diszkriminatív, hiszen csak az energiaszektort érinti, mert torzítja a versenyt, duplán adóztatja az energiaár-növekedést, bünteti a hatékonyságnövelést, permanens áremelésbe viszi a távhőszolgáltatókat, egyáltalán nem ösztönzi a fogyasztót, hogy kevesebbet fogyasszon, és egyáltalán, a Miniszterelnöki Hivatal erre teljesen felkészületlen, hiszen nincsenek emberek, akikkel ezt végrehajtsa, majd csak a törvény megszavazása után tudja fölvenni ezeket.

A javaslat pénzügyileg sem lett előkészítve, hiszen a kormány 30 milliárdos bevételről beszél, és amikor az államtitkár úr levezeti, hogy ez miből jön ki, kiderül, hogy a MOL 400 milliárd fölötti nyereségével még csak nem is számolt. Ha ezt hozzáadjuk, 60-80 milliárdról van szó. Miért probléma ez? Abból a szempontból nézve nem probléma a kormánynak, hogy nagyobb lesz a bevétele. De abból a szempontból viszont meglehetősen probléma, hogy ha 8 százalék adót kivetünk, akkor a vállalkozások ezt áremeléssel visszaterhelik a lakosságra, és ebben az esetben mi fogjuk megfizetni, és nem a 30 milliárdot, hanem esetlegesen sokkal többet is.

A valódi megoldást mi egészen máshol látjuk. A liberalizációval szemben az önköltségen alapuló hatósági ármegállapítást szeretnénk elérni. Az energiatermelés externális költségeinek figyelembevételével kialakított energiaadónak komoly szerepet kellene betöltenie az energiatermelés struktúrájában, a társadalmi érdekek és értékek szerinti befolyásolásában, például a távfűtés környezeti előnyeinek elismerésében. Vagyis az adó komoly dolog, de csak kiérlelt, integrált stabil adórendszer oldhatja meg a közösség említett érdekeit. Nem lenne szabad aktuálpolitikai ötletek mentén adókat módosítgatni, időszakos, majd állandósuló adókat kivetni.

(19.00)

Egy adómódosítás is csak akkor lehet indokolt, ha társadalmilag hasznos, találkozik a közösség igazságérzetével. Ez az adó viszont nem felel meg ennek a követelménynek.

Az az érv viszont, hogy a 20 százalékos adó 5 százalékosra csökkentésre kevesebb állami bevételt hoz, egyrészről igaz, másrészről viszont ez valóban csökkentené a távfűtéssel élőknek a terheit. Egy 8 százalékos adó viszont nem csökkenti, hanem emeli. Így viszont a deklarált célját a törvény nem fogja elérni, és ismét csak újabb terheket rak a lakosságra. Ezért elutasítjuk ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu