SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk lévő adótörvények lényegében Gyurcsány Ferenc Megegyezés című programjának a leképződései törvényi szinten.

Az alapkérdést szerintem ott kell feltenni, ha a magyar vállalkozások szempontjából közelítünk a törvényhez, hogy kivel is akar a miniszterelnök megegyezni. Itt nem tekinthetünk el attól, hogy visszatekintsünk az elmúlt két évre, és megnézzük, melyek azok a vállalkozások, amelyek az elmúlt évek hibás kormánydöntéseinek szenvedő alanyai voltak.

Amikor 2006 őszén kiderült, most már a nyilvánosság számára is, hogy súlyos helyzetben van az államháztartás, akkor a hiány leszorítása érdekében a kormány azonnali intézkedéseket vezetett be, amelyek alapvetően adó- és járulékemelésekből álltak. Ezzel az államháztartást ugyan kivezették a csőd közeli állapotból, de csak rövid távon tudták a problémát kezelni, mivel a kormány nem saját magán kezdte a szigorítást, így a probléma nem oldódott meg, hanem áttolódott a reálgazdaság felé, aminek a hatásait itt most nem akarom külön elemezni, mert mindenki pontosan tudja.

(14.50)

Hogyan is reagáltak erre a járulékemelésre a magyar vállalkozások? Beruházásaikat visszafogták, foglalkoztatottjaikat elküldték, vagy nem vették föl azokat, akiket fölvenni terveztek. A gazdaság teljesítőképessége jelentősen visszaesett, ez tükröződik a gazdasági adatokból. Emellett az egész ciklusra jellemző probléma volt, hogy a kormány jelentős hitelességi deficitben szenvedett, amelyet az ország úgymond kamatfelárral fizetett meg, mondhatnánk úgy is, hogy a hazugság felárával.

A közel háromnegyed részben bevételközpontú kiigazítás azonban nem teremtette meg a forrásfedezetét az utolsó két évre beharangozott adómérsékléseknek, mivel Magyarország makrogazdasági mutatói 2007 végére drámaian leromlottak. Most 2008 őszén a versenyképesség javítása és a gazdaság gyorsítása lenne az adótörvények fő célja, és erről próbál kvázi megegyezni a vállalkozókkal a kormányprogram.

Véleményem szerint és a vállalkozók véleménye szerint ez a megegyezés nem lesz könnyű, már csak azért sem, mert a most benyújtott csomag jól látható módon nem lesz képes a magyar gazdaságot erről a holtpontról kivezetni, és akkor most még nem beszéltünk a világgazdasági folyamatokról. Ki kell mondanunk, hogy ez a csomag nem fog érzékelhető adócsökkentést eredményezni a vállalkozások között, ez sokkal inkább egy adóátcsoportosításnak értékelhető.

Menjünk sorba egy kicsit a javaslaton! Először is, a benyújtott adócsomagban nincsenek a hazai kis- és középvállalkozói szektorra közvetlenül vonatkozó, rájuk szabott adóelemek. Ezt tekinthetjük egyrészről jó hírnek az elmúlt évek alapján, mert legalább azt mondhatjuk, hogy nem romlott a helyzetük. Ugyanakkor tulajdonképpen rossz hírnek számít, mert a kormány, úgy látszik, sok tekintetben még mindig nem érti, milyen fontos szerepet is töltenek be Magyarországon a hazai kis- és középvállalkozások. És itt egy pontnál megállnék, épp a napokban jelentették be egy kisvállalkozói csomag - nem is tudom pontosan a nevét - elindítását. Ez ma a bizottsági ülésen szóba is került, és ott el is mondtuk, hogy szép, szép a kezdeményezés, főleg két és fél év után, de az a fő probléma ezzel a csomaggal, hogy ha ez nem párosul egy jelentős adókedvezménnyel, adócsökkentéssel, akkor ennek a csomagnak a hatásai is elenyésznek abban a világgazdasági recesszióban, ami felé Európa és Európában Magyarország is megy.

Jó néhány olyan eleme van ennek a csomagnak, ami kifejezetten hátrányosan érinti a vállalkozásokat. A csomag számol a 4 százalékos szolidaritási adónak becézett különadó eltörlésével, ami alapvetően eddig főként a hazai nagyvállalkozói és adókedvezményben részesülő kört érintette, ugyanakkor ezzel a 4 százalékos csökkenéssel párhuzamosan a korábbi 16-ról 18 százalékra emelkedik a fizetendő adó, ami viszont körülbelül fele-fele arányban érinti a hazai kisvállalkozásokat. Ennél súlyosabb probléma az anyagban, hogy jelentős adóteher-növekedést jelent az adóalap-csökkentő kedvezmények megkurtítása. Ennek során ugyanis jó néhány kkv-szektorban jelentős kedvezmény szűnik meg.

Az adóalap-csökkentő tételek visszavágásánál a legnagyobb jelentőségű és a vállalkozások számára legbotrányosabb az iparűzési adó kikerülése az adóalap-kedvezmények köréből. Fájó pont ez a cégek számára, mert az, hogy ezután a helyi iparűzési adót nem lesznek képesek a társasági adó alapjából levonni, ez azt jelenti, hogy amíg eddig az árbevételük 2 százalékát kitevő adót ezzel a kedvezménnyel 1,86 százalékra tudták csökkenteni, most már a terhük fölcsúszik a valós 2 százalékra, és ez ahhoz képest elkeserítő, hogy itt pár évvel ezelőtt még az az ígéret volt, hogy az iparűzési adót alapjaiban megszüntetik.

A kormány által nagy tb-járulékcsökkentés vívmányaként beharangozott tb- és munkaadói járulékcsökkentés az adócsomagban egyre jelentéktelenebbé zsugorodott. Először is, a minimálbér kétszeresénél meghúzott bérhatár diszkriminatív, és az alacsony bérek fizetésére ösztönöz, ami nem feltétlenül a gazdaság kormány által hangoztatott kifehérítése felé mutat.

Másodszor: a beígért 5 százalékos csökkenésből az idők folyamán 4 százalékos lett; ennek a történetét nem részletezném.

Összességében a járulékcsökkentésről elmondható, hogy ugyan szavakban a kormány már eljutott odáig, hogy a legfőbb cél a foglalkoztatás növelése, az adócsomagban szereplő módosításokkal egyértelmű, hogy nem lesz érezhető hatása a magyarországi foglalkoztatás bővítésére, nem lesz ösztönző a hazai kis- és középvállalkozások számára a tekintetben, hogy növeljék a foglalkoztatottak számát.

Külön téma, itt már elhangzott a rehabilitációs járulék háromszorosára emelése. Nem akarnék belemenni foglalkoztatáspolitikai vitába, ezt megtették itt előttem. Egy biztos, hogy ahány cégvezetővel beszéltem eddig, mind azt mondta, hogy ez lényegében egy visszalopakodó szocializmust jelent több iparágban, ugyanis ezzel semmi mást nem fog elérni a kormány, mint kapun belüli munkanélküliséget; vagyis sok vállalkozás azért fog fölvenni megváltozott képességű munkavállalókat, hogy ezzel a rehabilitációs járulékát csökkentse, de ugyanakkor ezeknek nem fog tudni munkát adni, hogyan is tudna, amikor itt elhangzott, hogy azoknak sem tud, akik dolgozni szeretnének.

Nagyon nagy probléma, és erre én külön kérném kormánypárti képviselőimet, hogy kétszer is gondolják meg, a gazdaság kifehérítése kapcsán a készpénzfizetés visszaszorítására tesznek javaslatot. Ma Magyarországon a gazdaság egyik legnagyobb problémája a körbetartozás. Vannak szektorok, amelyeket azért nem ért el ma még a körbetartozás vagy a lánctartozás kilátástalan helyzete, mert készpénzfizetésre szakosodtak. A szolgáltatások tekintetében, a kiskereskedelemben - pontosan azért, hogy ne legyen függő helyzetben a vevő az eladótól - ragaszkodnak a készpénzben történő fizetéshez. Ha a kormány ezzel a lépéssel lényegében a 250 ezer forintos szintnél húzza meg a határt, ez a mai gazdasági helyzetben szinte egyértelmű, hogy azokban a szektorokban is a körbetartozások elindulását fogja eredményezni, amely szektorok még ezt ma megúszták.

Több javaslat is van egyébként, ami elég problematikus, nem beszélek itt arról, hogy a kormány előterjesztésében van néhány olyan, az APEH-nak adni kívánt jogosítvány - itt főleg a becslésre és egyéb tételekre gondolok -, amelyek finoman fogalmazva sem váltanak ki túl nagy bizodalmat a vállalkozások között, és nem arrafelé terelik a vállalkozásokat, hogy optimistán tekintsenek a következő évre.

(Pettkó András elfoglalja a jegyzői széket.)

Összességében a 2009. évi adóváltozásokról elmondható, hogy nem akadályozza meg az ország további leszakadását, mert nem tudja fölpörgetni a gazdaságot, nem javítja a versenyképességet, és nem csökkenti a vállalkozások terheit. Magunk között szólva, az egész csomagban a három évre tervezett ezermilliárdos csökkentés önmagában sem igaz, hiszen az ezermilliárdot egyrészt adóemelésekből fedezi. Az adóváltozás alkalmatlan arra is, hogy csökkentse a munkanélküliséget és növelje a foglalkoztatást. Nem csökkenti érdemben a munka terheit, valamint a versenyszféra munkahelyeinek kétharmadát adó hazai kis- és középvállalkozások körülményeit sem javítja érdemben. Alkalmatlan a gazdaság kifehérítésére, mert a járulékcsökkentés tervezett mértéke nem készteti a vállalkozásokat arra, hogy a feketén foglalkoztatott dolgozókat - ha van ilyen - bejelentsék. Végül arra is alkalmatlan, hogy csökkentse a bürokráciát, mivel az adójogszabályok egyszerűsítése elmaradt az adócsomag benyújtása mellett, sőt az adócsomag egy része bonyolítja ezt.

Összességében a hazai vállalkozások nevében azt kell mondani, hogy ez kevés és nem elfogadható. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu