DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) A magyar gazdaság a nemzetközi válság nélkül is gyengélkedik, a betegség neve: krónikus versenyképtelenség.

A krónikus versenyképtelenségünk okai elsősorban a regionális összehasonlításban - és általános európai összehasonlításban - is magas állami újraelosztás szintjére vezethetők vissza. Arra, hogy Magyarország mintegy 10 százalékponttal többet költ a nemzeti össztermékéből, mint amennyit fejlettsége indokolna. Magyarországon az utóbbi négy évben elmaradt azoknak a reformoknak a végrehajtása, amelyek megtörténtek például Szlovákiában, Romániában - nyilván néhány velünk versenyző országgal érdemes bennünket összehasonlítani -, ennek köszönhető talán az, hogy az újonnan csatlakozott országok közül Magyarország kitettsége, Magyarország kockázata talán a legmagasabbak között van, amikor egy ilyen világgazdasági válság elér bennünket.

Magyarországon annak érdekében, hogy a magas állami újraelosztást, az állami költekezést finanszírozni tudjuk, magas adókat kell az államnak szednie, és nemcsak az adórendszer vagy az adók általános szintje probléma, hanem az is, hogy azon belül rossz az adórendszer szerkezete. Rossz, mert elsősorban az élőmunkát, a termelést, a hozzáadott értéket bünteti, és rossz, mert olyan nyomás alatt tartja a gazdaság szereplőit, amely nem kedvez a foglalkoztatásnak, nem kedvez annak, hogy Magyarországon újabb beruházások jöhessenek létre, hogy a gazdaság növekedjen.

Tükrözi ezt a problémát valamennyi jelentős versenyképességi rangsor. Időről időre megjelennek ezek a rangsorok, és azt mutatják, hogy Magyarország bizony elsősorban az adórendszer problémái, a túlzott újraelosztás, a túlzott bürokrácia miatt versenyképességi hátrányban van a versenyző országokhoz képest. Emellett azt is láthatjuk, hogy Magyarország a régió legmagasabb államadósságát görgeti maga előtt, ennek a finanszírozási terheit is évente adóforintokból kell előteremteni, szintén csökkentve Magyarország versenyképességét. Világos, hogy demokráciánkat úgy tudjuk védeni, Magyarországot úgy tudjuk élhetőbbé tenni, hogyha a piacgazdaság viszonyai között több levegőt adunk a vállalkozásainknak, több levegőt adunk az adófizetőknek, kevesebb pénzből gazdálkodik az állam, és több pénzt hagyunk az adófizetőknél.

Nagyjából ezek voltak azok a szempontok, amelyek ahhoz vezettek, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége úgy döntött, hogy benyújtja a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényt. Hiszen az állam költekezési lehetőségeinek megnyirbálása, az állami költségek emelkedésének visszafogása vezethet el oda, hogy a folyamatosan, ha lassan is, de növekvő gazdaság és természetesen a minden évben megjelenő infláció mellett a költségvetés kiadásainak kontroll alá helyezésével, azzal, hogy nem engedjük nőni az előző évhez képest, vagy ha igen, akkor csak egészen alacsony mértékben, ezzel lehetőséget teremthetünk az újraelosztás csökkentésére, lehetőséget teremtünk az állam túlterjeszkedésének visszafogására, és ezáltal lehetőséget teremtünk a bevételi oldal csökkentésére is, másképp szólva: az adócsökkentésre.

Az elmúlt években az államháztartás, az állami költségvetés megrendült egyensúlyának romlását sikerült az eredményes gazdasági stabilizációt célzó beavatkozásokkal megállítani, és két év alatt közel 7 százalékponttal mérséklődött Magyarországon a hiány. A stabilizáció több intézkedésfajta kombinációjából adódott össze, egyszeri költségvetési kiadások megszűntek, bevételek emelkedtek, és a rendszeres, ismétlődő jellegű kiadások mérséklődtek.

A stabilizációs intézkedések jellemzője, hogy a kívánatosnál lényegesen magasabb volt ebben a csomagban a bevételemelkedés súlya, mint a kiadáscsökkentés súlya. Magyarország tehát egy ilyen stabilizációs program keretében is elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy a költségei csökkentésén keresztül adjon több levegőt a vállalkozásoknak, hagyjon több pénzt az adófizetőknél. A stabilizáció következményeként ezért ilyen szerkezetű stabilizáció mellett a gazdasági növekedés lelassul, a beruházások visszaesőben vannak, a magas adószint és a továbbra is magas állami újraelosztás miatt a gazdaság fenntartható növekedésének forrásai elapadtak.

2006 végén késve kezdődött el a stabilizációs műtét, de ezt ebben a helyzetben a külső hatások: a magyar árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatos erős külső kereslet, továbbá a szükséges pénzügyi források árának soha nem látott alacsony mértéke is támogatta. Annak idején, 2006-ban az elhíresült őszödi beszédben a miniszterelnök úr is utalt arra, hogy egyéb eszközök mellett a nemzetközi pénzpiac finanszírozási képessége is segített Magyarországnak abban, hogy 10 százalék körüli, vagy adott esetben intézkedések nélkül azt is meghaladó költségvetési hiányt uralhasson.

2007-ben kezdett kibontakozni egy, elsődlegesen az Egyesült Államokból induló finanszírozási probléma: a másodlagos hitelek, másodlagos jelzálogpiaci eszközök értékvesztése miatt kirobbant egy globális tőkepiaci és pénzügyi válság, amely a magyar gazdaság kedvező irányú fejlődésének mindkét nemzetközi előfeltételét megsemmisítette. Nem állnak már rendelkezésre korlátlanul vagy nagy mennyiségben tőkepiaci források, a magyar államháztartás finanszírozásának nehézségei most már mindennaposak, illetve látszik, hogy a külső kereslet is egyre inkább visszafogott, ahogyan hagyományos nyugat-európai és amerikai exportpiacunkon a gazdasági növekedés lelassult.

A globális pénzügyi és tőkepiaci válság hatásainak tompítása, a magyar gazdaság reakcióképességének növelése érdekében a magyar államháztartásnak levegőt kell adnia a gazdasági szereplőknek!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a két szempont, a magyar gazdaság tartós és krónikus versenyképtelensége, és azok a nemzetközi folyamatok, amelyek elodázhatatlanná teszik ma már az állami költségek csökkentését, vezette az SZDSZ képviselőcsoportját ahhoz, hogy megtervezze azt a törvényt, amely nagyon hasonló ahhoz, amit nagyon sok nyugat-európai ország ilyen körülmények között kezdeményezett. Finnország például 1990-t követően, amikor összeomlottak hagyományos oroszországi piacai, hasonló intézkedéssel, takarékos állami gazdálkodásról szóló törvénycsomaggal igyekezett úrrá lenni az exportpiacok gyengülésén, illetve az ország strukturális finanszírozási problémáin.

Ilyen esetekben egyébként nagyon sok ország Nyugat-Európában, illetve az Egyesült Államok legtöbb államában nagyon hasonló eszközhöz folyamodott. Úgy gondolta, hogy az az egyszerű szabály, hogy csökkentsd a költségeidet, akkor több pénzt tudsz otthagyni az adófizetőknél, az működik. És, tisztelt képviselőtársaim, működött is az országok legtöbbjénél. Azt tapasztaljuk, hogy ahol ezeket az intézkedéseket bevezették, ott gyorsabban nőtt a gazdaság, nagyobb lett a beruházási és foglalkoztatási kedv; összességében ezek a törvények, ahol kipróbálták őket, hozták azokat a hatásokat, amelyeket a Szabad Demokraták Szövetsége is szükségesnek tart Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében.

Ma Magyarországon világos, hogy egyszerre kell a konvergenciaprogramban tervezettnél gyorsabban csökkenteni a költségvetés hiányát évről évre, és kevesebb adóforintot elvéve több pénzt hagyni ott a vállalkozásoknál. A törvényjavaslatunk a globális pénzügyi és tőkepiaci válság hatásai tompításának eszközét az államháztartás nem kamatjellegű, úgynevezett elsődleges kiadásai növekedésének fékezésében, és a nem tervezett bevételek és a megtakarított kiadások célzott felhasználási módjának megteremtésében látja.

A törvényjavaslat a következő évre az államháztartás elsődleges kiadásait, az önkormányzati szektor és az európai uniós támogatások hazai önrésze kivételével nominális szinten be kívánja fagyasztani. A következő két évben, tehát 2011-ig pedig a GDP-növekedés felével engedi évente növekedni az állam elsődleges kiadásait. A törvényjavaslat a globális pénzügyi válság hatásainak tompítását az elsődleges kiadások növekedésének korlátozásán túl az adósságcsökkentési és adóreformalap elnevezésű elkülönített számla bevezetésével is segíteni kívánja.

A kormány a törvény szándéka szerint köteles az alapban kimutatni az Országgyűlés által megállapított elsődleges bevételekhez képest elért bevételi többleteket, illetve a megállapított elsődleges kiadásokhoz képest elért megtakarításokat. Az ebben az alapban kimutatott összeg felhasználása korlátozott, azt a tárgyévben kizárólag a hiány, vagyis az államadósság mérséklésére, a tárgyévet követő második évben pedig a tárgyévben kimutatott összeg felét kizárólag adócsökkentésre lehet felhasználni.

(19.20)

A törvényjavaslatban megfogalmazott cél a magyar gazdaság, a magyar háztartások és a magyar gazdasági szereplők kockázatviselő képességének és versenyképességének erősítése, amit az állam már nem helyettesít a gazdasági és társadalmi átalakulásban régiós vetélytársainknál eleve magasabb állami védelem, állami újraelosztás szintjének folyamatos növelésével. Összességében a törvényjavaslat következtében van esély arra, hogy az ország az előttünk álló többéves kedvezőtlen gazdasági környezetből fakadó kockázatokat mérsékelje. A törvény elfogadása az ország hitelezői számára is fontos üzenet lehet, így mérsékelheti az utóbbi időben megnövekedett kamatterheket is.

Fontos megjegyeznem, hogy az utóbbi napokban a nemzetközi válság kibontakozása során azt láttuk, hogy Magyarország, amikor állampapírokat kíván kibocsátani, akkor a nemzetközi piaci szereplők ezeket az állampapírokat nem jegyzik le ugyanazokkal a feltételekkel, mint korábban, Magyarország külső finanszírozási lehetőségei tehát bizonyos mértékben kiszáradtak. Számoljunk együtt, tisztelt képviselőtársaim! Ha nem sikerül lejjebb vinni az állam kiadásait, akkor nyilvánvalóan továbbra is állampapírok kibocsátásával tudjuk csak finanszírozni a túlzott kiadásokat. Miniszterelnök úr tegnap egy televíziós nyilatkozatában szintén erre utalt, amikor azt mondta, őt idézem: "Ha nem csinálunk semmit az idei kiadásokkal, akkor csak idén még a lejáró állampapírok újrakibocsátása mellett további egymilliárd eurónyi állampapírt kell kibocsátani." Magyarul, ha nem sikerül azonnal csökkenteni a költségeket már 2008-ban, akkor csak 2008-ban további egymilliárd eurónyi papír kibocsátásával kell kimennünk a piacra.

Gondoljuk el! Ha néhány napja azt láttuk, hogy néhány tíz millió eurónyi állampapír kibocsátása nehézségekbe ütközik, és jelentősen rosszabb feltételekkel vihető csak végbe, mint korábban, akkor mi történne akkor, ha Magyarország összességében a következő hetekben, néhány hónapban egymilliárd eurónyi állampapír kibocsátásának igényével jelenne meg a piacon? Nyilvánvaló, hogy a feladat elvégzése szinte lehetetlen, ha pedig lehetséges, akkor ez olyan költségekkel jár, ami szintén a magyar adófizetők zsebéből veszi ki a pénzt. Az látszott az elmúlt napokban, hogy a kormány nem ítélte olyan súlyosnak az előttünk álló évek gazdasági nehézségeit, mint a külföldi vagy akár a hazai szakértők. Ma már a kormány, úgy tűnik, módosított ezen az álláspontján, és különféle politikai kezdeményezésekkel igyekszik kezdeményező szerepben mutatkozni, ami a gazdasági válság lehetséges hatásainak kivédését illeti.

Arra szeretném azonban a parlamentben felhívni a figyelmet, hogy ezek a nyilatkozatok, azok a politikai akciók, amelyeket miniszterelnök úr és a kormány általában ezekben a napokban képvisel, nem elegendőek ahhoz, hogy a válság hatásait mérsékeljük. Egy olyan, nagyon konkrét, nagyon fontos lépéssorozatra van szükség, amit az SZDSZ által benyújtott takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényjavaslat képvisel. A liberális párt véleménye szerint amennyiben az állam kiadásait korlátozó törvény nem kerülne elfogadásra, az ország és az ország polgárainak kockázatai rendkívüli mértékben megnőnének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoljuk, hogy az asztalon fekvő, Fodor Gábor, Horn Gábor és jómagam által benyújtott törvényjavaslat alkalmas arra, hogy Magyarország kockázatait mérsékelje. Tízmillió magyar polgár és több százezer magyarországi vállalkozás gazdasági biztonságáért vagyunk felelősek. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen helyzetben különösen értékelnünk kell azokat a híreket, amelyek szerint Magyarországot Izland mellett a legkockázatosabb országok között tartják számon nemzetközi befektetők. Ha pedig így van, akkor éljünk azzal a biztonsági eszközzel, amit a liberális frakció kidolgozott. Tisztelettel kérem a képviselőket, hogy támogassák ezt a javaslatot, és a törvényt jobbító, pontosító, azt a kívánatos irányba kiegészítő javaslatokkal, módosító indítványokkal lássák el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiból; Varga Mihály tapsol.)

Forrás: parlament.hu