KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Képviselő Úr! A kormány kiemelten fontosnak tartja azt, hogy egy fenntartható és kiszámítható költségvetés-politika érvényesüljön. Ez a célkitűzés nem a mostani nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetben fogalmazódott meg a kormány részéről, hanem a koalíciós kormány fogalmazta meg azt a törvényjavaslatot, amelyet 2007 novemberében nyújtott be az akkori koalíciós kormány, amely egyidejűleg próbálta rendezni a költségvetési felelősség kérdését és az ehhez kapcsolódó garanciális szabályokat.

Úgy ítéljük meg, hogy ez a törvényjavaslat önmagában, amiről most képviselő úr beszélt, azt a célkitűzést, amit 2007 novemberében megfogalmaztunk közösen, nem képes kielégíteni. Hiszen csak a költségvetés kiadási oldalát korlátozva nem vagyunk képesek a fenntarthatóságot és a kiszámíthatóságot garantálni. Szükség van arra is, hogy az adósság növekedését próbáljuk megakadályozni, de nemcsak az adósság növekedését, hanem az adósság mértékének szűkítését. Szeretném egyből hozzátenni azt, hogy természetesen itt nemcsak a szabályozásban gondolkodott a kormány 2007-ben ezen a területen, hanem ha megnézzük azokat a költségvetési számokat, amelyek a 2007-es zárszámadásban, a 2008-as költségvetés végrehajtásában mutatkoznak, és ha megnézzük az egyébként visszavonásra ítélt 2009-es költségvetési törvényjavaslatot is, akkor azok a szempontok, ha nem is olyan mértékben, ahogy képviselő úr erre utalt, de már a 2007-es évtől folyamatosan érvényesülnek, legalábbis tendenciájában.

2007-ben úgy zártuk a költségvetési évet, hogy 333 milliárd forintos hiánnyal zárt az elsődleges egyenleg. 2008-ban úgy terveztük, nyilván ez most már másképpen fog alakulni, de mindenképpen úgy terveztük, hogy az a 333 milliárd forintos hiány 120-130 milliárd körül alakul, és a 2009-es évet már úgy terveztük, hogy nemhogy hiánnyal, hanem jelentős többlettel zárnánk az egyenleget - most feltételes módban kell hogy fogalmazzak, mert nyilván arról a költségvetési törvényjavaslatról már nem nagyon érdemes beszélni, amit visszavontunk. De az egyenleg szempontjából és a költségvetés-politika szempontjából szerintem az egy nagyon lényeges lépés volt, hogy 2009-re már egyébként is nagyjából 200 millárdos szufficittel számoltunk elsődleges egyenlegként.

Azt gondolom, hogy képviselő úrék javaslata és a kormány szándéka gyakorlatilag teljes mértékben egybevág. Csak mi azt mondjuk, hogy még további elemeket próbáljunk beépíteni abba, amit önök megfogalmaztak, és tegyük teljessé a szabályrendszert, ne hagyjunk lyukat a szabályozórendszeren.

Azt is mondjuk, hogy mindenképpen szükségesnek tartunk egy olyan független, úgymond pártsemleges és megfelelő információ birtokában lévő szervezetet, amelyik az elemzésekben segíti az Országgyűlés munkáját. Az eredeti törvényjavaslatunkban, amelynek tárgyalását nem fejeztük be, egy költségvetési hivatalban gondolkodtunk. A viták során a legnagyobb ellenzéki párt javaslata más irányba mutatott, de mindenképpen egy garanciális elemet szeretett volna megteremteni a költségvetési tanács formájában.

(19.30)

Az elmúlt napok egyeztetéseiből világosan látszik az, hogy ugyan kevésnek tartjuk azt - a kormány nevében mondom ezt -, kevésnek tartjuk azt az eszközrendszert, amit a törvényjavaslat a valóban fontos célok érdekében felvonultat, de úgy ítéljük meg, hogy ha megvan a kellő tolerancia mindenki részéről, akkor ez a javaslat formálható úgy, hogy még erősebb szabályrendszer alakuljon ki, meglegyenek azok az intézményi garanciák is teremtve a törvényen, az elfogadott törvényen belül, amelyekkel nemcsak hogy elérni tudjuk azt a célt, amit a törvényjavaslat megfogalmaz, hanem folyamatosan a megfelelő intézményes garanciái is meg tudnak teremtődni annak, hogy ez aztán működni tudjon.

Tehát szeretném rögzíteni, hogy ebben a formában, ahogy ez megjelent most itt a Ház előtt, nem tudjuk támogatni, de ahogy arra a képviselő úr is utalt, módosító indítványokkal, úgy látjuk, úgy ítéljük meg, hogy teljessé formálható az a benyújtott javaslat, amelyet most tárgyal az Országgyűlés, és nagyon remélem, hogy e tekintetben a legnagyobb ellenzéki párt elgondolását is sikerül applikálni a benyújtott törvényjavaslatba, és adott esetben ki tudjuk terjeszteni nemcsak a központi költségvetésre, hanem az önkormányzatokra is, az államháztartásnak egy nagyon fontos alrendszerére is ezt a szabályrendszert; mert hiszen úgy ítéljük meg, nemcsak egy meghatározott szeletében az államháztartásnak kell garanciákat kapni arra, hogy a kiadások nem haladnak túl egy meghatározott mértéket, hanem az önkormányzati rendszerben is. Ugye, tudjuk, hogy magának az önkormányzati rendszernek a kiadási-bevételi előirányzata majdnem 4000 milliárd, 3600 milliárd forint, tehát nem kis tételről van szó, és látjuk azt a folyamatot, amely a kötvénykibocsátások tekintetében nem abba az irányba mutat, ami egy feszes költségvetési gazdálkodást tesz lehetővé abban az esetben, hogyha működési kiadásokra fordítják a kötvénykibocsátások ellenértékét.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a feladatunk közösen, kormánypártnak és az ellenzéknek, hogy a képviselők által önálló törvényjavaslatként benyújtott javaslatát próbáljuk meg módosító indítványokkal olyanná tenni, hogy adott esetben akár több mint kétharmados többséggel is itt a Házban elfogadható legyen. Abban egyetértünk, hogy minél előbb, az lenne a kívánatos.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu