VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztői expozéhoz kapcsolódva szeretnék én is néhány mondatot hozzáfűzni ehhez a törvényjavaslathoz. Először is azt gondolom, hogy bár a beterjesztők nem gondolták talán ilyen mélyen végig, mégis ilyen aktuális törvényjavaslatot nem tárgyalt a parlament, vagy ritkán tárgyal, mint a mostani javaslat, hiszen egy olyan pénzügyi válság kellős közepén vagyunk, amikor minden olyan lépés, amely erősíti a bizalmat, amely megpróbál a befektetői világ számára egyértelmű üzenetet küldeni, helyes, jó és aktuális. Tehát én azt hiszem, helyesen döntött a parlament akkor, amikor ennek a tárgyalását elkezdte.

Ha ez a javaslat összefügg a jelenlegi helyzettel, akkor tegyük föl a kérdést, hogy hogyan is függ igazából össze, hiszen ahogy Kóka Jánostól elhangzott, itt valóban az ország sebezhetősége az, ami felértékeli ennek a javaslatnak az aktualitását. Nyugodtan ismételhetem én is, hogy egy olyan ország, amely rendkívüli módon eladósodott, ahol ilyen mértékű állampapír-piaci kibocsátás van, az egy sebezhető ország. És amikor arról beszélünk, hogy Magyarország miért van rosszabb helyzetben, mint a szomszéd országok, miért van rosszabb helyzetben, mint az Európai Unió más országai, akkor a sebezhetőségre kell visszatérni.

Az elmúlt években olyan gazdaságpolitika folyt, amely az országot sebezhetővé tette, amely az országot eladósította, amely jelentős mértékben növelte azt a kockázati prémiumot, amit az országnak fizetnie kell az állampapírjai után. Tehát ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy ha felelősebb költségvetési politikára akarunk áttérni, vagy felelősebb gazdaságpolitikát szeretnénk látni, akkor igen, szükség van erre a javaslatra, szükség van ehhez hasonló javaslatokra, mert ezek megakadályozhatják, hogy az ország abba a helyzetbe kerüljön, mint amibe ma került vagy most került.

Érdeklődéssel hallottuk reggel miniszterelnök úrnak a sajtótájékoztatóját, ahol arról beszélt, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy az IMF és az Európai Unió Bizottsága deklarálta azt, hogy azonnal kész Magyarországnak segítséget nyújtani. Az ember elborzad, amikor egy miniszterelnöktől ilyeneket hall, mert úgy gondoltuk húsz év után, hogy az IMF-korszakán Magyarország már túl van. Az IMF-fel általában olyan országok szerződnek és olyan országok partnerek, amelyeket fejletlennek vagy harmadik világbeli országoknak szoktunk nevezni, most meg a miniszterelnök ünnepi bejelentéssel közli azt, hogy amennyiben Magyarországnak mégis, ne adj' isten, szüksége lesz rá, akkor íme, itt van a hátunk mögött az IMF, itt van a hátunk mögött az Európai Unió Bizottsága. Sőt, még az is elhangzik, hogy igen, Izland után mi vagyunk a célpont, de szövetségeseink vannak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, adja át a miniszterelnök úrnak, hogy ha valóban válságot akar gerjeszteni, hogyha valóban pánikot akar ebben az országban gerjeszteni, meg a befektetőink között, akkor csak folytassa azt, amit ma reggel csinált, mert akkor aztán lesz pánik előbb-utóbb. De ha esetleg mégiscsak fontos az, ami ebben az országban történik, mégiscsak fontos a vállalkozók biztonsága, a magánszemélyek betéteinek a biztonsága, akkor szerintem sürgősen hagyja abba azt, amit ma reggel csinált. Én abban bízom, hogy ez a javaslat vagy ennek tárgyalása is mégiscsak abba az irányba viszi majd el a kormányt, hogy egy felelősségteljesebb államháztartási, költségvetési politikára álljon át.

Tehát, amit szeretnék itt elmondani: igen, sebezhető országgá váltunk. Sebezhető országgá váltunk, nézzük meg a számainkat! 2001-ben 3,5 százalékos államháztartási hiánya volt az országnak, 2002-ben 4,5 százalékot terveztünk egy kétéves költségvetés kapcsán, és a 2002. májusi kormányváltáskor úgy tudtuk átadni a költségvetést, hogy abban állapodtunk meg az akkori új Medgyessy-kormány pénzügyminiszterével, László Csabával, hogy év végére várhatóan 1 százalékkal magasabb, azaz 5,5 százalékos hiány fog kialakulni. Hol vagyunk ma ettől? Hol vagyunk ma a 3,5 százaléktól, hol vagyunk ma az 5,5 százaléktól? Emlékszünk rá, hogy akkor is, 2002-ben aztán végül is sikerült 9 százalék fölé tornázni a hiányt.

Ez a folyamat sajnos 2002-2006 között tartós volt. Tartós volt, emlékezzünk vissza, hogy annak a gazdaságpolitikának mik voltak az elemei: privatizáció, adóterhek növelése, eladósodás. Mind olyan folyamat volt, aminek a végeredménye ma a sebezhetőség. Azon, hogy a munkanélküliség nőtt közben, vagy a foglalkoztatás alacsony szinten maradt, vagy az infláció magasabb volt a környező országok átlagánál, ezen most nem kell csodálkozni, mert ez már mind okozata volt annak, ami akkor történt. Most ha ezt megvizsgálnánk részelemenként, hogy a hitelfelvétel mellett a privatizáció milyen szerepet töltött be a Medgyessy-Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájában, akkor valószínűleg elborzadnánk, mert az, hogy egy Postabankból 105 milliárd forint beérkezett, és nem tudjuk, hogy azzal mi történt, igazából mire fordították; azzal, hogy a Budapest Airportból 464 milliárd forint folyt be az államkasszába; azzal, hogy a MÁV Cargóból valamennyi még be fog folyni, ezek a privatizációs lépések szépen követték egymást, a MOL-részvények állami csomagjának eladása, és emellett nőtt a bruttó hazai termék 53-54 százalékáról 60 százalék fölé az államadósság mértéke.

(19.40)

Csodálkozunk, hogy sebezhetőek vagyunk? Mitől lennénk nem sebezhetőek? Úgyhogy ebből a szempontból mi szeretnénk üdvözölni ezt a javaslatot, mert azt gondoljuk, hogy talán ennek a korszaknak ezzel véget lehet szakítani. Még egy mondat ide, hogy az államháztartási hiány nagyságával kapcsolatban 2006-ban még a kormánytagok egy része is sajnos a sajtóból értesült arról, hogy amit korábban mondtak államháztartási hiány nagyságának, az nem igaz, vagy nem úgy igaz, és hogy egyébként intézkedések nélkül 11 százalék fölé került volna ennek a hiánynak a nagysága. Sokszor elmondjuk: a világon, nemhogy Európában, a világon egyetlenegy ország előzött meg bennünket 2006-ban az államháztartási hiány nagyságát tekintve. Ez Libanon volt, 14 százalék fölött volt az államháztartás hiánya, csakhogy éppen egy háborúban voltak az egyik szomszéd országgal, Izraellel. Nekünk békés körülmények között sikerült ezt a kolosszális mértékű államháztartási hiányt előállítani.

Nos, ebből a szempontból tehát azt gondolom, hogy a javaslat helyén van, hiszen nem lesz még egyszer olyan szerencsénk, mint ahogy annak az ominózus miniszterelnöki mondatnak a klasszikus, most már klasszikussá vált, és akár mobiltelefon-csengőhangként is letölthető kijelentései elhangzottak: az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége és trükkök százai. Ez a három dolog volt az, ami Magyarországot 2006-ban megmentette. A világgazdaság pénzbősége eltűnt. Hogy trükkök százai vannak-e vagy nincsenek, ezt nem tudom ma pontosan. Amikor államtitkár úrral vitatkozunk arról, hogy vajon az elszámolás, mondjuk, a 2007-es zárszámadásban korrekt módon történt-e meg vagy sem... (Keller László közbeszólása.) A módszertan, tudom, ismerem az államtitkár úr véleményét, de nagyon bízom benne, hogy már nincsenek trükkök százai, vagy legalábbis nem száz trükk van, hanem ennél kevesebb, és mondjuk, csak két számjegyű ezeknek a trükköknek a száma.

Az isteni gondviselés meg, most ebbe hadd ne menjek bele, nyilván vagy van, vagy nincs. Bár tudjuk, hogy a miniszterelnök úr egy időben bérmálkozott is, tehát hátha a kormányát ez a... (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Többször.) Többször is bérmálkozott. Egy ideig bérmálkozott, tehát ez egy ilyen elhúzódó folyamat volt nála. De nem tudjuk, hogy ez most vajon a magyar kormányt segíti-e vagy sem. (Dr. Katona Béla: És te? Te is bérmálkoztál?) Reformátusoknál nincs bérmálkozás, kedves Katona képviselő úr. Majd egy kis vallásoktatást itt megszervezünk napirend után. (Zaj. - Közbeszólások mindkét oldalról. - Tatai-Tóth András közbeszólása.) Tatai-Tóth képviselő úr is kiabál, nem hallom sajnos, mert itt elnyomja más zaj, de majd ezt is megbeszéljük a napirend után.

Mire törekedett a Fidesz az elmúlt években, az elmúlt hónapokban? Amiről az államtitkár úr beszélt, közpénzügyi törvénycsomag, ahhoz mi elég világosan nyújtottunk be javaslatokat. Miniszterek felelőssége, államtitkár úr. Igenis, anyagi felelősséggel is tartozzon a kormánytag azért a költségvetésért, amit a parlament többségével elfogadtat. Sajnos leszavazták, nem fogadták el.

Költségvetési tanács. Bocsánat, de pénteken még úgy tudtuk, hogy a 12 pontba belefér egy költségvetési tanács javaslata is. Ehhez képest most a miniszterelnök úr szavazatával is a parlament többsége mégsem vette napirendre a Fidesznek ezt a javaslatát. Meg is jegyezhetném, hogy a költségvetési plafont napirendre sikerült segíteni, ellentétben a költségvetési tanács javaslatával, ami szerintünk helyes módon egészítené ki egymást. (Dr. Katona Béla közbeszólása.) Úgyhogy szép dolog pénteken összefogásról beszélni, csak péntek után jön a hétfői parlamenti nap, ahol szintén támogatni kellene az ilyen javaslatokat.

Javasoltuk, hogy az önkormányzati kiadásoknál a működési, felhalmozási és beruházási jellegű kiadásokat válasszuk szét egymástól a jövőben, mert ekkor lehet az önkormányzati rendszert szigorúbban szabályozni. Ezt a javaslatunkat sem támogatták. És javasoltuk a kiadási plafont, amivel örömmel találkozunk most az SZDSZ javaslatában is. Nyilván azért is támogattuk ennek a napirendre kerülését.

Egyetértünk azzal, hogy a felelőtlen túlköltekezést meg kell akadályozni. Nyilván vannak fenntartásaink, és lesznek módosító javaslataink, hiszen úgy ítéljük meg, hogy keveredik a javaslatban időnként a központi költségvetés és az államháztartás keretei. Ezeket majd nyilván pontosítani fogjuk. Vitánk van azzal is, hogy a gazdasági növekedés száma vajon alkalmas-e arra, hogy egy ilyen plafonnak a mértékegységét vagy számát képezze. Nyilván ehhez is lesz módosító javaslatunk.

Úgyhogy ezekkel a módosításokkal vagy több beadott módosítással mi a javaslat szellemiségét, irányát támogatni fogjuk, és arra kérjük majd a Ház többi tagját is, többek között Katona Béla frakcióvezető-helyettes urat is, hogy szintén támogassák, hogy elkerüljük azt az időszakot, amit reményeink szerint a magyar gazdaságpolitika maga mögött fog hagyni.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu