DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Meglehetősen sajátságos a képviselő asszony napirend előtti hozzászólása abban a helyzetben, amely helyzetben a világ, Európa és Magyarország van.

Azért mondom meglehetősen sajátságosnak, mert a képviselő asszony egy olyan igényt fogalmaz meg, egy olyan követelést támaszt itt, amely követeléssel szemben egyetlenegy kormányzati intézkedés nem történt az elmúlt időszakban. 2007-ben a kormány a közszféra szakszervezeteivel kötött egy megállapodást, ezt a megállapodást mindeddig pontosan végrehajtotta, e megállapodás feltételeinek megfelelő kifizetések forrása szerepel a 2008. évi költségvetésben, meg is fog történni ez a kifizetés, és a 2009. évre benyújtott új változatú költségvetésben sem szerepel más, mint az, ami a 2007-es megállapodás tartalmát jelenti.

Ugyanakkor a képviselő asszony olyan létbizonytalanságról beszél, amely, őszintén szólva, elég távol van a valóságtól; éppen hogy a közszférában dolgozók létbiztonsága a legstabilabb. Éppen hogy a közszféra az, amelyiknél, úgy gondolom, teljesen megalapozatlan a képviselő asszony aggályoskodása, ami e tekintetben megfogalmazódott a mai hozzászólásában. Ha valahol lehet beszélni bizonytalanságról, akkor teljesen nyilvánvaló az, hogy a pénzügyi szektorban kialakult helyzet és az ennek hatására a reálszférában esetleg bekövetkező változás az, ami valóságos bizonytalanságot eredményezhet a következő időszakban mind a világ más országaiban, mind az Európai Unió más országaiban és ezzel együtt Magyarországon is.

(13.10)

Az pedig már számomra teljesen elképesztő, hogy képviselő asszony a családipótlék-emelés kapcsán használ olyan kifejezést, amilyet használt. Hiszen, képviselő asszony, az önök négyéves kormányzása alatt egyik évben egyetlenegy forinttal sem emelkedett a családi pótlék, a 2002 utáni időszakban valamennyi évben, noha erre törvényi kötelezettsége nem volt, inflációval növekedett a családi pótlék összege, mint ahogy a '98 előtti időszakban is. Éppen ezért öntől aggályoskodni ebben a kérdésben meglehetősen hiteltelenül hangzik. Ugyanakkor teljesen valóságos probléma az, hogy vajon ebben a helyzetben, ami kialakult Magyarországon, felelős viselkedés-e az, felelős politizálás-e az, ha további olyan követelésekkel jelenik meg az ellenzék képviseletében napirendi előtti hozzászólásban, amely meglehetősen komoly terhet jelent a költségvetésre, és nem biztos, hogy az adott időszakban, az adott helyzetben reálisan teljesíthető követelések csokorba szedéséről szól az ön hozzászólása.

Hangsúlyozom még egyszer: úgy gondolom, amikor arra van szükség, hogy a helyzetet reálisan értékelve olyan válaszokat adjunk a kihívásokra, amelyek megfelelőképpen értékelve a kialakult helyzetet, adják a megoldást mind rövid, mind közép- mind hosszú távon az ország érdekében, akkor nem az a helyes viselkedés, nem az a helyes logika, ha arról beszélünk, hogy hogyan lehet a közszférában további kiadásnöveléseket, költségeket az állam számára bevállalni, vagy bevállaltatni, ami a későbbiek során igen nagy feszültséget jelenthet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vissza kell adni, amit elloptatok.) Az imént egy olyan sajtótájékoztatón vettem részt, ahol a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, valamint a VOSZ elnöke volt jelen rajtam kívül. A gazdálkodó szervezetek képviseletében nagyon világosan és egyértelműen azt igénylik, azt várják, úgy is fogalmazhatok, azt követelik, hogy a közszférában az eddigiekhez képest lényegesen nagyobb kiadás-visszafogásra kerüljön sor, és nem azt, hogy a közszférában az eddigiekhez képest magasabb kiadások valósulhassanak meg a jövőben.

Azért szerettem volna ezt itt és most megemlíteni, mert azt gondolom, hogy figyelni kell azon társadalmi szereplők szavára, akik a reálgazdaság talaján nyugodva, a reálszféra tapasztalatait figyelembe véve gazdálkodói fejjel látják azt a valóságot, amelyben ma benne vagyunk. Nem gondolom azt, hogy szabad lenne ezektől a nézetektől elszakadva a véleményeket formálni, azaz a nagyobb kiadás irányába tolni az állammal szembeni elvárásokat. Meggyőződésem szerint a felelős viselkedés a politikusoktól is az, ha a helyzet realitását magukévá téve és értékelve csak és annyit akarnak követelni, amennyire Magyarországnak lehetősége van a stabil államháztartás fenntartása mellett. Szerintem ez a legfontosabb, a stabil államháztartás.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu