BENCSIK JÁNOS (Fidesz), a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Először is elnézést kérek azért, hogy a bizottsági álláspontok ismertetésére nem érkeztem meg, de a személyes hozzászólási keretem terhére mintegy penitenciaként, ha hozzájárulnak, akkor először a gazdasági bizottság álláspontját ismertetném.

A törvénytervezetben szereplő közösségi szintű elektronikus térinformációs rendszer létrehozása elősegítheti a közösségi környezetpolitika, valamint azon politikák és tevékenységek megvalósítását, amelyek hatást gyakorolhatnak a környezetre. Az egységes térinformációs rendszer biztosítani fogja a különféle téradatokat kezelő, eltérő információs rendszerek összekapcsolódását, és ezáltal a felhasználók számára hozzáférhetővé válnak az irányelv által meghatározott téradat-szolgáltatások. Az összekapcsolódó térinformatikai rendszerek segítséget nyújthatnak a nemzeti éghajlat-változási stratégia sikeres megvalósításához is.

A javaslat új, kötelezően készítendő környezetvédelmi terveket nem ír elő. Célja az országos, regionális, kistérségi és helyi környezeti tervezés közötti kapcsolat szabályozása, valamint az említett hierarchiaszintekhez kapcsolódó környezeti programok tartalmi elemeinek kiegészítése és pontosítása.

Ezzel együtt a javaslat meghatározza a területi környezetvédelmi programok tervezésére, egyeztetésére és végrehajtására vonatkozó főbb szabályokat. A törvénybe új elemként kerül be a kistérségi környezetvédelmi program kidolgozásának lehetősége, melynek célja a kistérségi szinten hatékonyabban megvalósítható feladatok megalapozása. Mindezen változások elősegíthetik a regionális gazdaságfejlesztés környezetvédelmi hatásainak átláthatóságát és a gazdasági tevékenységet végző telephelyek optimális térbeli szerkezetének kialakítását is, természetesen akkor, ha a gazdasági bizottság álláspontját is megszívlelik a törvényhozók, és a szükséges személyi és finanszírozási feltételeket is biztosítják hozzá.

A javaslat zárórendelkezéseiben módosítja a vízgazdálkodásról szóló törvény egyes rendelkezéseit is. Ezzel kapcsolatosan a bizottsági ülés során megfogalmazódott az, hogy szerencsésebb lett volna a vízgazdálkodási törvény tervezett teljes körű felülvizsgálatával együtt az Országgyűlés elé terjeszteni. A javaslat ezzel együtt jogharmonizációs rendelkezést is tartalmaz, mely az Európai Parlament által az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről elfogadott irányelvnek magyarországi viszonyokra történő átültetését is biztosítja. A nemzetközi kutatások megállapításai alapján hazánk és az egész Kárpát-medence az éghajlatváltozás következtében a kiemelt árvízkockázattal bíró térségek közé tartozik. Ennek ismeretében az irányelvben foglaltaknak megfelelően a vizek kártételei elleni biztonság fokozása érdekében veszély- és kockázati térképet, valamint kockázatkezelési tervet kell készíteni. A törvénytervezet bizottsági tárgyalása során ezzel összefüggésben kritikai észrevételként megfogalmazódott, hogy az utóbbi évek költségvetéseiben nem kapott kellő figyelmet a Vásárhelyi-terv mihamarabbi megvalósításának szükségszerűsége.

Ezzel együtt is, tisztelt Országgyűlés, a fenti észrevételek megtétele mellett a gazdasági és informatikai bizottság a törvénytervezetet egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak minősítette.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ha lehetséges, és úgy látom, az időkeret még lehetővé teszi, hogy személyes kiegészítésemet is hozzáfűzzem a törvénytervezet vitájához. Kétségtelen az, hogy szükséges változtatásokra és módosításokra kerül sor, és ezekben a kérdésekben egyet is értünk. Ugyanakkor ellenzéki képviselőként arra is föl kell hívni a figyelmet, hogy mi az, ami kimaradt ebből a salátatörvényből.

Ha hozzányúltunk a vízgazdálkodásról szóló törvényhez, akkor valóban kellett volna foglalkozni annak a teljes spektrumával, ahogy azt képviselőtársaim megemlítették. Kellett volna foglalkozni a környezetvédelmi, népegészségügyi és nemzetbiztonsági szempontból is igen fontos vízi közművek jövőbeni sorsával, amellyel egyáltalán nem foglalkozik a tisztelt Ház. Holott korábban, még korábbi környezetvédelmi miniszterek idejében folyamatosan ebben a kormányzati ciklusban többször is elhangzott az, hogy hamarosan, hol a tavaszi, hol az őszi ülésszakra beterjesztésre kerül ez a fontos törvénytervezet, illetve arra vonatkozóan is volt utalás, hogy majd a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása során vissza fogunk térni erre a kérdésre.

Itt van a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása, igaz, hogy csak egy pontban, az árvízkockázati felmérések elrendelése kérdésében, ugyanakkor fájlaljuk azt, hogy ugyanebben az időszakban a Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörű Részvénytársaság - amely a nemzet vagyonát kezeli a kormánytöbbség által megalkotott vagyontörvény következtében - ezekben a hetekben, ezekben a napokban nagyon erőteljes lépéseket tesz a még állami tulajdonban lévő regionális vízművek társasági, gazdasági társasági szerkezetének átalakítására. A kezdeti időszakban még - hogy mondjam ezt? - elfedő, eltagadó megnyilatkozások is elhangzottak a kormányzat és a Nemzeti Vagyonkezelő részéről. Nemrégiben egy világos kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, hogy akkor nézzük meg, mi a tényleges valóság a vízi közművekkel kapcsolatosan: lesz új tulajdonosi program, összevonják őket, tőzsdére viszik, privatizálják? Erre a miniszter úr úgy válaszolt, hogy az új tulajdonosi program nem aktuális, oda nem kerül be, de az optimálisabb üzemméret érdekében vizsgálják a regionális vízművek mint gazdasági társaságok összevonásának a lehetőségét. Arra vonatkozóan, hogy 2010 végéig tőzsdére viszik-e, illetve privatizálni kívánják-e a vízműveket, szemérmesen nem válaszolt a pénzügyminiszter úr.

Csökönyös vagyok ebben a kérdésben, újabb írásbeli kérdést nyújtottam be, világosan ezt a kérdést kiemelve, hogy egy igen, illetve nem válasszal legyen szíves segíteni a mi közös munkánkat és a közös felelősségvállalást az egészséges ivóvíz biztosíthatósága szempontjából. Annál is inkább, mert a törvény szerint önkormányzati felelősség, közösségi felelősség az egészséges ivóvíz biztosítása.

Na már most ezzel a kérdés- és válaszadási folyamattal párhuzamosan a Nemzeti Vagyonkezelő megkezdte a regionális vízművek tényleges összevonásának az előkészítését is. Két alkalommal szeretett volna az Észak-dunántúli Regionális Vízmű esetében rendkívüli közgyűlést összehívni, nem szabályszerű módon, annak érdekében, hogy az Észak-dunántúli Regionális Vízmű leányvállalatosításra kerüljön, és a Dunántúli Regionális Vízmű leánytársasága legyen. Ugyanezt a másik három regionális vízműnél is elindították. Az igazgatóság nem értett egyet ezzel szakmailag.

Szeretném kiemelni, hogy miről is van szó, és miért kellett volna a vízgazdálkodási törvény módosításakor ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az öttagú igazgatóság úgy áll össze, hogy a kormány delegálja az igazgatósági tagokat. Az önkormányzatnak mint kisebbségi tulajdonosnak nincs az igazgatóságban képviselője. Van viszont a Környezetvédelmi Minisztériumnak, van az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak, illetve volt delegáltja, szakemberek, köztisztviselők, akik hosszú-hosszú évtizedeken keresztül ezzel a szakterülettel foglalkoztak, jól ismerik annak a kockázatát, hogy ha kikerül közvetlen állami felügyelet alól a regionális vízközművek irányítása, akkor az veszélyeztetheti az egészséges ivóvízhez való hozzáférést a lakosság részéről.

(13.30)

Erre az MNV-nek az volt a válasza az elmúlt hét hétfőjén összehívott rendkívüli közgyűlésen, hogy leváltotta a kormány által delegált igazgatóságot, amelyben szaktárcák szakember képviselői is ültek. De hogy a későbbiekben se jelentsen problémát a kormányzati döntés keresztülvitele, egyszerűen megszüntette, az alapszabályból kihúzta az igazgatóság létezését, és innentől kezdve csak egy vezérigazgató jegyzi az adott regionális vízműtársaságot, egy vezérigazgató, akit közvetlenül a kinevező Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kézi vezérléssel tud irányítani, és így minden bizonnyal hatékonnyá tudja tenni az MNV Zrt.-nek mint vagyonkezelőnek az akaratérvényesítését, ami nem jelenti azt, hogy közösségi célokat fog majd szolgálni.

Innentől kezdve olyan regionális vízművek egymáshoz való kapcsolására, gazdasági társasági összekapcsolására van lehetőség - a pénzügyminiszter úr szándéka ezt magában foglalja -, amelyek több száz kilométerre helyezkednek el egymástól, közvetlen műszaki kapcsolatban nincsenek, tehát sem szolgáltatási-vízellátási szempontból, sem vízbázis-, sem működtetői vagyon szempontjából semmilyen kapcsolatban nincsenek, ezeket kívánják egy társaságba szervezni, hogy hatékonyabb legyen a működésük. Milyen szempontból? És itt van a nagy kérdés, hogy készültek-e erre vonatkozóan valamiféle tanulmányok, elemzések, amik lehetővé tették volna a közvélemény számára, a szakemberek számára, az érdekképviseletek számára, az önkormányzatok számára, a kisebbségi tulajdonos számára, hogy ebben a kérdésben ki tudja alakítani a véleményét, álláspontját, hogy esetleg meggyőződhessen arra vonatkozóan, hogy a vízi közművek ilyen formában történő összevonása valóban az ellátásbiztonságot kívánja-e szolgálni. De sajnos, ilyen jellegű tanulmányokhoz nem lehetett hozzáférni, az említett gazdasági társaságok közgyűléseire még írásos előterjesztést sem tett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok, amelyek aggasztanak bennünket. Abban egyetértünk kormánypártiak, ellenzékiek, hogy az ivóvíz nagyon fontos mindannyiunk számára, az egész nemzet számára. Fontosnak tartottuk a lex MOL-ban rögzíteni azokat a feltételeket, paramétereket, amelyek még az állami tulajdonban lévő vízi közműveknél is biztosítják az állam befolyását közösen.

Abban már nem értettünk egyet, hogy a regionális vízközműtársaságok kikerüljenek a tartósan állami tulajdonban maradó közműtársaságok közül. Voltak szívesek a vagyontörvény elfogadásakor a mellékletből ezeket kivenni. Most egy ilyen folyamat zajlik, összevonások, nem cáfolják a privatizációs szándékokat. Mindannyian látjuk azt, hogy az olaj mellett már manapság is a víz az egyik legfontosabb geopolitikai és gazdasági tényező, és majd együtt fogjuk látni, hogy néhány évtized elteltével fontosabbá válik globális szinten, mint ma az olaj, és létre fog jönni majd a globális víztőzsde, és vásárolni, jegyezni fogják a vizet mint vagyonértéket, és meg kell majd küzdeni érte a piacon, hogy hozzáférhessünk.

Ha a vízgazdálkodásról szóló törvény megnyitásra került ebben az egyetlenegy pontjában, ami az árvízkockázatokkal foglalkozik, akkor módot kellett volna teremteni egy ilyen minősített helyzetben arra is, hogy a vízközművek, a regionális vízközművek jövőbeni sorsát is megnyugtatóan lehessen rendezni, leginkább talán úgy, hogy a törvény szellemiségének megfelelően a feladat ellátásáért törvényi kötelezettséggel rendelkező önkormányzatok számára kerüljön átadásra, ha az állam nem akarja vállalni a vízközművek működtetését. Teszem hozzá, hogy az önkormányzatok számára az is megnyugtató, ha a regionális vízközművek állami tulajdonban vannak, de a leányvállalatosítással az fog történni, ami történt a Magyar Államvasutak esetében: a közvetlen állami felügyelet és tulajdonosi jogok gyakorlásából kikerülnek bizonyos társaságok, leányvállalatosítják őket, és onnantól kezdve ezeknek a hasznosítása vagy értékesítése már nem az állami vagyon keretében történik, hanem tágabb mozgásteret tud biztosítani a menedzsment, láthatjuk, az egyre szűkebb és kézi vezérléssel működő menedzsment számára.

Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényről vitázunk most, amely szükségszerű. Azt gondolom, hogy támogatni fogjuk mindannyian ennek az elfogadását, ugyanakkor a nyitott helyzetekre is rá kell mutatni. Fogadják el az ellenzéki képviselőktől, hogy ezekre a nyitott kérdésekre próbálnak rámutatni, amelyeket szabályozni kellett volna, egységesen kellett volna szabályozni, de erre nem került sor. Ráadásul én azt vettem ki képviselőtársam szavaiból, hogy olyan jobbító megfogalmazások történtek, amik az eredeti, most módosítandó törvénytervezetnek a hatékony végrehajtását tennék lehetővé, tették ezt azért, mert a mélyről, a mindennapi életből, a gyakorlati életből érkeztek, önkormányzati tapasztalatokkal is rendelkeznek, és tudják azt, hogy a helyi közösségek csak személyi és pénzügyi feltételek biztosítása mellett tudnak eleget tenni a törvényes kötelezettségeiknek.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu