DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben egy válság kellős közepén itt állunk, és az volna a közös felelősségünk, hogy hogyan vezethetjük ki ebből Magyarországot, eközben azt hallhatjuk, hogy talán több időt töltünk el, vagy több időt tölt el a két nagy párt egymásra mutogatással, a felelősség egymásra kenésével, mint amennyit a megoldási javaslatokkal. Hogy miért tartunk itt, azt hiszem, azt világosan meg lehet ítélni. Fel kell hozzá csapni bármelyik nagy nemzetközi hírügynökség Magyarországgal kapcsolatos hírét, amelyek leírják, hogy azért tartunk itt, mert eladósodva, egy nagy túlterjeszkedő állammal, alacsony növekedéssel, reformok nélkül, euró nélkül, egy kicsi és sérülékeny fizetőeszközzel állunk a válság viharában. És azt is leírják, hogy '95 óta Magyarországon lényegében nem volt semmiféle komoly reform, amely átrendezte volna Magyarország nagy rendszereit, ami racionálisabbá, ésszerűbbé tette volna a költségeket, és ebben bizony, azt gondolom, hogy mindkét oldalnak megvan a felelőssége. Azt javaslom tehát, hogy lassan zárjuk le azt a vitát, ami az elmúlt öt-tíz-tizenöt vagy akár húsz év felelőseinek megkereséséről szól, és beszéljünk arról, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni.

Ezen a ponton szeretném megköszönni a parlament összes pártjának azt a megállapodást, amely tegnap délután köttetett itt a parlamentben egy ötpárti tanácskozáson, ahol az SZDSZ által kezdeményezett plafontörvény leglényegesebb pontjaiban sikerült megállapodnunk. Ez a megállapodás azért jelentős, mert azt üzeni a világnak, hogy Magyarország képes felelősen bánni a közpénzekkel, képes kordában tartani az állam költségeit, és nemcsak egyszer tudjuk lenyomni az állam költségeit elfogadható szintre, de ott is tudjuk tartani. Ez a megállapodás - és majd a plafontörvény megszavazása - azt üzeni a közvéleménynek, hogy Magyarország képes felelősen gazdálkodni ebben a helyzetben.

Nem tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, ezzel együtt, hogy mennyire voltunk hatékonyak a válság kezelésében. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi válság első nagy hullámát Magyarország tudta kezelni, és úgy tűnik, hogy az első lépések adekvátak, megfelelőek voltak. A bankbetétek biztonságáról beszélek, illetve azokról a lépésekről, amelyek az államháztartás finanszírozhatóságát rövid távon lehetővé tették. Azt azonban nem látjuk, hogy sikerült-e bármilyen mértékben kivédeni vagy akár csak megfékezni a ránk váró recessziót. Az új költségvetési javaslat már 1 százalékos gazdasági visszaeséssel számol, de vannak olyan közgazdászok Magyarországon, akik ennél lényegesen nagyobb visszaesést sem látnak lehetetlennek.

Az IMF-szerződés szükségességéről ebben a helyzetben nagyon nehéz vitatkozni, hiszen láttuk, hogy a nyilvánosan meghirdetett állampapír-aukciók sikertelenek voltak, a magyar állampapírkötvényeket nem jegyeztették le a nemzetközi befektetők. Ezért tehát Magyarországnak - valljuk be, lássuk be itt a parlamentben - igazából nem volt más lehetősége, mint hogy a szokásos piaci környezeten kívül odaforduljon egy olyan szervezethez, amely kész megfelelő feltételekkel finanszírozni a magyar államadósságot.

Az IMF-szerződés tehát minden bizonnyal szükséges, azonban, tisztelt miniszterelnök úr, hadd kérjem önt arra, hogy ha már biztosított bennünket a nyitottságáról azzal kapcsolatban, hogy az IMF-szerződés részleteit megismerhetjük, ezeket hadd ismerjük meg az IMF-levél - amely egyoldalú kinyilvánítása a hitelfelvételi szándékoknak - aláírása előtt, hiszen nagyon sokféle információ látott nyilvánosságot az elmúlt napokban azzal kapcsolatban, hogy az IMF vajon milyen feltételekhez is köti ezt a hitelfelvételt, hogy ha vannak benne valóban ilyen feltételek. Hadd ismerhessük ezt meg!

Miniszterelnök úr javaslatát szeretném az SZDSZ-frakció oldaláról üdvözölni, miszerint egy gazdasági csúcs összehívására kerül sor, azonban javasolnék az összetételében és a szerkezetében egy kis módosítást. Tudjuk, hogy az Országgyűlés gazdasági bizottsága kormánypárti elnökség alatt működik, míg van egy másik, a gazdaságpolitikát fajsúlyosan alakító bizottság, a költségvetési bizottság ellenzéki vezetéssel.

Azt javaslom, hogy ez a gazdasági csúcs a két bizottság összevont ülésével tanácskozzon, természetesen azoknak a meghatározó szereplőknek a bevonásával, akikre miniszterelnök úr is utalt. Minél előbb kerüljön sor ennek a gazdasági csúcsnak az összehívására. Érdemben vitassuk meg az ország előtt álló kihívásokat, és kezdjünk el beszélni arról, hogy melyek azok a szerkezeti változások, melyek azok a reformok, melyek azok az átalakító intézkedések, amelyek Magyarországot nemcsak vissza tudják zökkenteni a stabilitás útjára, de tartósan ott is tudják tartani. Nagy a kísértés ebben a helyzetben ugyanis, hogy hamis diagnózist állítsunk fel, és a piac, a kapitalizmus hibájának tartsuk mindazt, ami a világpiacon történt.

(11.50)

Miközben az a meggyőződésünk, hogy nem a piacból volt sok, hanem annak állami korlátozásából, az államból, az adóemelésekből, az osztogatásból és az eladósodásból. Nem a piacból, hanem a szocializmusból volt tehát a kelleténél több, a bal- és jobboldalon pedig manapság sokan vannak, akik egy erős, gondoskodó államot akarnak, de amit kapnak, az valójában nem más, mint a szocializmus újjáéledése.

Ma az állam több pénz fölött rendelkezik, mint a teljes magánszektor együtt. Szerintem ilyenkor nekünk aggódnunk kell. Amikor akkora a kiadás, hogy több mint 50 százalékát viszi el a nemzeti összterméknek, akkor a szocializmust kezdjük visszacsempészni Magyarországra. Mert mivel jár az állami túlsúly? Túl sok adóval, beavatkozással, túl sok hivatallal, túl sok igazságtalansággal, túl sok korrupcióval, ez pedig törvényszerűen háttérbe szorítja a gazdaságot, ez pedig nemcsak teória, tisztelt képviselőtársaim, hanem ez van ma Magyarországon.

Éppen ezért azt javasoljuk a költségvetéshez és a szocialisták által javasolt gazdasági csúcshoz kapcsolódóan, hogy tekintsük át, hogy mit kell tennünk kiadáscsökkentésben, de a kiadáscsökkentésen és a megszorításon túl milyen szerkezeti változásokat tudunk javasolni; hogyan tudjuk átnézni Magyarországon az állam közfeladatait - mind a kilencezret -, hogy melyek azok, amelyek elhagyhatók; hogyan tudunk pénzt megtakarítani az állam működésének oldalán, hogy ne mindig az emberektől kelljen elvenni, hanem próbáljunk meg magunkon, az államon, illetve az állami döntéseken valamit takarékoskodni. Ezenkívül tervezzük meg közösen a költségvetést úgy, hogy az megfelelő választ adjon ezekre, és tegye lehetővé Magyarországon az euró mielőbbi bevezetését.

Szeretnék egy mondatban reagálni a miniszterelnök úr dunaszerdahelyi rendőri fellépésre vonatkozó megjegyzésére. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a fellépés a legsötétebb tisói éveket idézte, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az itteni szlovák kisebbség védelmében nekünk ugyanilyen karakteresen kell fellépnünk. És fel kell lépnünk a magyar nacionalisták határon túli provokációival szemben is. Akik Pilisszentkereszten "Nácik!" feliratot rajzolnak fel a házakra, azok semmivel sem jobbak, mint akik Szlovákiában teszik ugyanezt a magyarokkal szemben.

Azt is szeretném elmondani, hogy minden olyan jelkép, szimbólum, amely Szlovákia területi integritását vonja kétségbe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), így például a Nagy-Magyarország-matricák és különféle molinók...

Forrás: parlament.hu