IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ön úgy fogalmazott, hogy nem volt olyan, hogy a kormány előre közölte volna a szándékát. (Keller László: Módosítási szándékát!) Tisztelt Államtitkár Úr! A parlamenti menetrendet én úgy ismerem, hogy a kormány közli a szándékát, beterjeszt egy javaslatot, amiről vitatkozni lehet. Sőt a költségvetést úgy terjeszti be a parlament elé, hogy arra legyen ideje az ellenzéknek, hogy átnézze, feldolgozza, mert nyilván kisebb apparátus áll a rendelkezésére.

Tehát amit ön mond, azt ne érdemként adják elő! Azt kellene csinálni a kormánynak, hogy beterjeszt egy koherens javaslatot, és nem úgy kezdődik maga a módosítás, hogy maga a pénzügyminiszter kezdi módosítani a saját javaslatát. Mi jön még ezután? Holnapután megint módosítanak, és megint örülhetünk, hogy a kormány elárult valamit a szándékából? Hát hol van itt a tisztességes kormányzás? Hol van itt az a lehetőség, amit olyan sokszor elmondanak? Vagy megint az történik, hogy nem fedik fel teljesen az igazságot? Majd decemberben? (Tatai-Tóth András: Világválság...!)

A költségvetés tárgyalása egy ilyen helyzetben egyértelmű helyzetet követel, olyan helyzetet, amikor egy kormány elmondja világosan a szándékát. Itt pedig nem ez történik, hanem még az ellenzéknek kell örülnie, hogy a kormány megosztja a véleményét. A parlament az a hely, ahol meg kell osztani ezt a véleményt, úgyhogy ezt nem tudjuk elfogadni.

Hogy a költségvetés hogyan alakul, az meg nyilván majd a kormányzati szándékok kiderülésekor lesz majd végleges.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Babák Mihály: Skandalum! Megmondaná, hogy mit beszéljünk! Ide jutott a demokrácia!)

Forrás: parlament.hu