DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tizenöt éve vagyok országgyűlési képviselő - elég furcsa költségvetési vita ez. Furcsa, hiszen a legkevesebb szó a jövő évi költségvetésről és annak számairól esik, sokkal inkább a helyzetről, amiben vagyunk, és ennek előzményeiről. Ez természetesen tökéletesen érthető, hiszen furcsa a helyzet is, amiben vagyunk. Végigsöpört a világon egy pénzügyi válság, ez nem hagyott érintetlenül bennünket sem, és ennek a válságnak a reálgazdaságbeli következményei még kevésbé fognak bennünket érintetlenül hagyni.

Egész egyszerűen - ezt tegnap már egy félmondatban elmondtam - arról van szó, hogy az amerikai bankok a felelőtlen hitelezési gyakorlatuk következtében komoly költséget okoztak az Egyesült Államoknak, és az Egyesült Államoknak megvan a maga gazdasági ereje ahhoz, hogy az őt terhelő költség nagy részét a világ többi részével fizettesse meg. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne beszéljünk Amerikáról!) Ezt fizeti a világ, és ebben a válságban fizetünk mi is. Ennek a pénzügyi válságnak természetesen a következménye az, hogy a bankok közötti bizalom megszűnik, következménye az, hogy elapadnak a hitelforrások, ha elapadnak a hitelforrások, akkor a reálgazdaság két oldalról is harapófogóba kerül: egyrészt nincs hitel a termelés folytatásához, másrészt nincs hitel a vásárlók számára, vagy csak nagyon rossz feltételekkel van hitel a vásárlók számára, akik ezt megvásárolnák. Autót, házat, lakást, nagy értékű műszaki cikket az ember rendszerint hitelre vásárol, és ezeknek az ágazatoknak a termelése jól látható módon apad el. Ez történt és történik ezekben a pillanatokban.

Maga a benyújtott költségvetés természetesen igazodik ehhez a helyzethez. Az első, akkor még a válság igazi természetét és mélységét előre nem látható módon tervezett költségvetést a kormány visszavonta, és egy új költségvetést terjesztett be. Önök most azt kifogásolják, hogy a közben jelentősen megváltozott helyzethez ezt a kormány úgy látta jónak igazítani - most itt hivatkozom arra, amit önök is tudnak, és mi is tudunk, csak a televízió nézői nem tudják -, hogy ez minden évben előfordul, ha nem is ilyen mértékben, és olyankor az éppen illetékes kormány éppen illetékes Pénzügyminisztériuma ahhoz folyamodik, hogy megbeszéli a költségvetési bizottságban a saját többségével, hogy milyen módosító indítványokat nyújtsanak be, annak érdekében, hogy a költségvetés adott esetben a közben megváltozott helyzethez hozzá tudjon igazodni. Ez minden évben, minden költségvetésnél megtörtént, tisztelt képviselőtársaim.

Most, először megtörtént az is, hogy a kormány egy tájékoztató füzetben a képviselőket tájékoztatta arról, mi az, aminek a benyújtására meg fogja kérni a költségvetési bizottságot. Ezt önök mérhetetlen felháborodással nyugtázták, lelkük rajta. Két dolgot lehet csinálni: lehet a benyújtott költségvetésről beszélni, de akkor ne tessenek csökkenésről, ne tessenek megvonásról, ne tessenek normatívacsökkentésről beszélni, mert abban nem az van, és akkor nem veszik tudomásul azt, hogy a kormány erről ilyen módon tájékoztatta önöket; vagy beszéljenek megvonásról, csökkenésről, és így továbbról, csak akkor ismerjék el azt, hogy önök is tudják, a benyújtott füzet és a benyújtott költségvetés együttes hatása milyen költségvetést eredményez, ha azt a jelen állapotában, jelen pillanatban fogadnók el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, a tisztelt fideszes, KDNP-s képviselők nagy részének fő törekvése az, hogy lehetőség szerint ne legyen költségvetés. Nem az, hogy ők ne szavazzák meg - ez az ellenzéktől természetes magatartás -, lehetőség szerint ne legyen költségvetés, a kormány vonja vissza ezt is, nyújtson be új költségvetési tervezetet. A házszabályi rendelkezések okán nyilvánvaló, hogy akkor már decemberig nem lehetne elfogadni ezt a költségvetést. Nem baj, a cél az, hogy egy: lehetőség szerint a kormány presztízse csökkenjen; kettő: lehetőség szerint a gazdaságnak még egy mélyütést lehessen bevinni, hiszen ha egy országnak nincs elfogadott költségvetése, az bizony a nemzetközi pénzpiacon és a nemzetközi gazdaságban igen komoly hátrányt okoz a szóban forgó országnak.

Tisztelt Ház! Sokan sok mindennek minősítették ezt a benyújtott költségvetést. Azt gondolom, ez a védekezés, az önvédelem költségvetése. Megvéd a költségvetés, vagy legalábbis mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédjen sok mindent, és a megvédésnek bizony megvan a maga ára. Védi a munkahelyeket, különösen a közalkalmazotti munkahelyeket, védi a hazai vállalkozásokat, védi a valutát, védi az emberek megtakarított pénzét, védi a nagy nehezen kikínlódott költségvetési egyensúlyt vagy az ahhoz közeli helyzetet és a fenntartható nyugdíjrendszert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Védi azokat a szociális vívmányokat is, amelyeket önök itt kórusban tagadtak. Számtalanszor elmondtuk, de most ismét el fogom mondani: 2003 óta ennek a kormánynak a tevékenységének eredménye következtében az a mérőszám, amivel egy társadalom széthúzását, egy társadalom gazdasági megosztottságát szokták mérni, a legfelső és a legalsó 10 százalék jövedelmi réteg jövedelmének aránya folyamatosan csökken. Ez a tendencia 2003-ban fordult meg, akkor 8,2-szeres volt ez a szám, most 6,5-szeres, civilizált országokban egyébként 6-szoros körül szokott lenni. Ez egy olyan vívmány, amit bizony ez a költségvetés is megpróbál megvédeni akkor, amikor nem a legszegényebbekre és egyúttal a legvédtelenebbekre próbálja hárítani a válság terhét.

Másrészt sokat beszéltek önök rettenetes szegénységről, nyomorról, elszegényedésről ebben az országban, amit én nem kívánok vitatni. De azért mégis érdemes megnézni a legújabb OECD-kimutatást, amelyik világosan megmondja, hogy az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott közép-európai országok közül Magyarországon a legkisebb a szegénység aránya. Ezt jó volna tudomásul venni, és jó volna megőrizni, akkor is, sőt még inkább azért, mert komoly árat fizettünk ezért bizony gazdasági terhekben. Az, hogy a szegénység aránya Magyarországon még mindig nagyon nagy, de lényegesen kisebb, mint a környékünkön számtalanszor példaként hozott országokban, Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban vagy főként az oly sokszor példaként említett balti államokban, ezt a vívmányt, tisztelt képviselőtársaim, meg kellene őrizni.

És igen, megőrizzük a felsőoktatásban elért és elindított eredményeket is. Nem igaz, Pósán képviselő úr, hogy bármit kivonunk a felsőoktatásból. A felsőoktatás támogatása... (Babák Mihály: Nem csak pénzt vontak ki!) Bocsánat, nem igaz, hogy bármit is a felsőoktatásból vonunk ki. A felsőoktatás támogatása, ahogyan az a hároméves megállapodásban szerepel, az inflációval együtt emelkedik.

(14.00)

Az igaz, hogy mint mindenhonnan, innen is kivonjuk a 13. havi bért, amit jövőre nem kell kifizetni. Ez nem a felsőoktatásból, hanem a teljes közszférából történik meg, ez tehát nem a felsőoktatást sújtja.

És hasonló a helyzet, ugyanígy megvédjük - akármit mondott Pánczél képviselő úr, Révész képviselő úrról már nem is beszélve - az "Új tudás" programot. Az "Új tudás" programra ilyen körülmények között is további 29 milliárd forint áll rendelkezésre. Az "Új tudás" programnak egy nagyon fontos elemét, a pályakezdő, illetőleg a pályájuk első szakaszán lévő pedagógusok bérének emelését elhalasztani voltunk kénytelenek, de az összes többi, a halmozottan hátrányos helyzetű pedagógusok pótléka, az osztályfőnöki pótlék megemelése, a pedagógusok teljesítményösztönző alapjának emelése, az integrációs programok támogatása és így tovább, változatlanul megvan a programban.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Van még egy dolog, amit, úgy érzem, el kell mondani, ami főként a tegnapi vita során engem egy kicsit sokkolt. Természetesen ellenzéki felszólalótól nem várja el az ember, hogy dicsérje e kormányt, még kevésbé, hogy dicsérje a kormány által benyújtott költségvetési tervezetet. Az az emésztő indulat és düh, ami néhány fideszes képviselőtársunk felszólalásából, Tállai Andráséból, Pelczné Gáll Ildikóéból és elsősorban - ami nagy meglepetés volt számomra - Mádi László képviselőtársunkéből áradt, ez számomra azt üzeni, hogy önök rettenetesen dühösek. Rettenetesen dühösek azért, hogy azt az egy pontot, amiben a kormány eddig is elismerte a felelősségét, azt tudniillik, hogy a pénzügyi válság közepette természetesen felerősödő nemzetközi spekulációnak Magyarország inkább volt célpontja, mint más hozzánk hasonló országok, és ennek bizony az volt az oka, azért nézték ki a spekulánsok támadásra ezt az országot, mert a korábbi helytelen fiskális politika következtében a magyar valuta sebezhető volt, ezt sikerült elhárítani. Ezt sikerült elhárítani azzal az IMF-hitelkeret-megállapodással, amire egyetlen fideszes képviselőtársunk sem mulasztott el lőni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nagyon mérgesek azért, hogy elmaradt a pénzügyi összeomlás. (Dr. Pósán László és Babák Mihály folyamatosan közbeszól.) Önök szemmel láthatólag azt remélték, hogy amit önök nem tudtak a 2006. októberi utcai zavargásokkal, a 2008 tavaszi népszavazással elérni, azt majd elvégzi önök helyett a nemzetközi spekulációs tőke, mindegy, hogy milyen áron. Fiat iustitia et pereat mundus, vagyis legyen igazság akár a világ elpusztulása árán is - mondta Cato. (Dr. Pósán László: Mindenki magából indul ki.) Tehát, ha elpusztul az ország, ha elpusztul a magyar gazdaság, ha összeomlik a magyar pénzügyi rendszer, ez mind nem túl nagy ár azért, hogy végre az önök szerinti igazság bekövetkezzék, és Orbán Viktor kormányt alakíthasson. Na, ezt elhárítottuk. (Dr. Pósán László: Ne magadból indulj ki! - Babák Mihály: Beteg a lelke.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu