GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Válság, kényszerek, recesszió, különleges viszonyok, védelem, az ország megmentése, munkahelyek, vállalkozások, az emberek pénzének, a forintnak a megvédése, a védelem ára, együttműködés a válság hatásainak elhárításában, közös felelősség. A tegnapi parlamenti vitát követve ezek voltak azok a leggyakrabban elhangzó kijelentések, amelyek a legtöbbször elhangzottak itt, a Parlament falain belül. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vitát végigkövetve azt vettem észre, hogy az egyes képviselőknek az üléspontja határozta meg az álláspontját ezekhez a kérdésekhez.

Magam is a közös felelősséggel kezdeném, hiszen azt gondolom, hogy közös a felelősségünk a kialakult helyzetben, de mégis arra biztatnék mindenkit, hogy mielőtt a másikra keni ezt a válságot, próbáljon meg egy kis önvizsgálattal kezdeni mindenki. Én is ezzel kezdeném.

2006-ban a Szabad Demokraták Szövetsége arra szerződött a Szocialista Párttal a koalícióban, hogy átfogó reformokat hajtunk végre a rendszerváltás után 16 évvel.

(14.50)

Ezek a reformok a nagy ellátórendszerek reformjára, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a szociális támogatások rendszere, az oktatás és még sorolhatnám, ezeknek a nagy rendszereknek az átfogó reformjára vonatkoztak volna. Tulajdonképpen a kilépésünk oka is erre vezethető vissza. Az idei év tavaszán azért hagytuk el a kormányt, mert az a 6 százalék, amivel a Szabad Demokraták Szövetsége itt a parlamentben rendelkezik, kevés volt ahhoz, hogy ezeket a reformokat meg tudjuk valósítani, és ezen reformok elmaradása miatt nem tudtuk tovább vállalni a kormányzati felelősséget. Az idő azóta azonban minket igazolt, mert ma minden elemző egyetért abban, hogy Magyarországon a válság elmélyülésének az elsődleges oka a strukturális reformok hiánya.

Az ellenzék legnagyobb pártjának a felelősségéről is szót ejtenék, hiszen a Fidesz a kádári retorikával, illetve a szocializmus iránti nosztalgia felmelegítésével akadályozta meg, hogy ezek a reformok végbemenjenek, úgymond megvédték az embereket a szociálliberális kormánytól.

Sokan a mostani válságot a kapitalizmus csődjeként emlegetik. Emlékeztetem önöket, tegnap Kóka János szabad demokrata frakcióvezető hozzászólásában azt mondta, hogy a kapitalizmus, köszöni szépen, jól van, kicsit beteg, köhög, lázas, de meg fog gyógyulni. Én magam is ezzel értek egyet. Történelmi példák során láthattuk, hogy azokban az országokban, ahol a kapitalizmus meggyengült vagy eltűnt, ott eltűntek a szabadságjogok, eltűnt a demokrácia is, és diktatúrák alakultak ki. Azt gondolom, hogy aki ma a szabadpiacok versenyét megkérdőjelezi, az a rendszerváltás fundamentumait tagadja meg. Válság van Magyarországon, ebben egyetérthetünk, de ezek a bajok nem most kezdődtek, legfeljebb abban érthetünk egyet, hogy Magyarországot a reformok elmaradása miatt sokkal érzékenyebben érinti ez a válság, mint európai versenytársainkat.

Én most néhány foglalkoztatáspolitikai szempontot szeretnék elemezni a kormány által benyújtott költségvetésben, és mivel az SZDSZ a kormányból való kilépése után a konstruktív ellenzékiség szerepét vállalta, mindjárt a megoldási javaslatainkat, a liberális megoldási javaslatainkat is melléteszem, mert azt gondolom, hogy így fair.

Abban egyetérthetünk, hogy Magyarországon a foglalkoztatási adatok nagyon rosszak. Az Európai Unió 27 tagállama közül a 25. helyen áll Magyarország a foglalkoztatás szintjében, sőt egyes legújabb adatok szerint már a 26. helyen vagyunk, és kizárólag Málta az, akit magunk mögé tudtunk utasítani ebben a nagyon rossz versenyben. A munkanélküliség 2006 óta folyamatosan nőtt, ma több mint 400 ezer ember van munka nélkül, és ezekből is aki tartósan munkanélküli, tehát több mint egy éve keres munkát, az 120 ezer ember.

A Fidesz szerint a kormány legnagyobb bűne, hogy nem teremt munkahelyeket. Mi, liberálisok ezzel szemben azt mondjuk, hogy nem az állam feladata a munkahelyek teremtése, ezt rá kell bízni a piacra. Igaz, ehhez olyan vállalkozásbarát környezet kialakítása szükséges, ahol a kis- és középvállalkozásoknak megéri az embereket legálisan foglalkoztatni, és itt a legális szóra tenném a hangsúlyt. Hadd mondjak el egy példát önöknek, tisztelt képviselőtársaim. Tegnap felhívott egy vállalkozó barátom, aki elmesélte a következő történetet. Egy viszonylag jól menő kisvállalkozása van, 5-6 embert foglalkoztat. Szeretett volna a vállalkozásából a legális jövedelme szerint 2 millió forintot kivenni, és a könyvelőjétől azzal a ténnyel szembesült, hogy ha ezt a 2 millió forintot ő kiveszi a vállalkozásából, akkor adó és különböző közterhek címén ennek több mint 60 százalékát be kell fizetni az államkasszába. Önök szerint normális dolog ez? Én azt gondolom, hogy nem. A liberális javaslat ezeknek a problémáknak az orvoslására, hogy az adó- és járulékterheket csökkentsük, érje meg, még egyszer mondom, legálisan foglalkoztatni a vállalkozásoknak.

Az elmúlt években számos kormányzati intézkedésnek lehettünk tanúi, amelyek megpróbálták a munkanélküliséget csökkenteni, azt kell hogy mondjam, sajnos vajmi kevés eredménnyel. Itt a különféle Start-programokra gondolok, amelyek nem hozták meg a hozzájuk fűzött reményt és az eredményt, amit szerettünk volna elérni vele.

A 2009-es költségvetés 45-50 ezer plusz munkanélkülivel számol a következő évben. Ez a költségvetés, hangsúlyoznom kell, már a harmadik változat, tehát ez a válság okainak és felismerésének bekövetkezte után került az Országgyűlés elé. Az Állami Számvevőszék és az egyes elemzők ennél nagyságrendekkel nagyobb munkanélküliséggel számolnak, és azt gondolom, hogy itt az a veszély áll fenn, hogy ezek az emberek, akik el fogják veszíteni a munkájukat, a szociális ellátórendszerben is meg fognak jelenni kliensként, erre sem ad választ a költségvetés tervezete.

Mi, liberálisok azt mondjuk, hogy nem az állam feladata közvetlenül a munkahelyek teremtése, még egyszer említem, a vállalkozásbarát környezet megteremtése lehet az állam feladata, kevesebb elvonás, egyszerűsített cégalapítás. Erre hadd mondjam példaként, hogy a liberális vezetésű gazdasági tárca regnálása alatt Európában egyedülálló módon egy órára csökkent a cégalapítás lehetősége Magyarországon. Ösztönözni kellene ezentúl az atipikus foglalkoztatási formák elterjedését Magyarországon, például a részmunkaidős foglalkoztatást.

A másik elem, amiről említést szeretnék tenni, a munkaerőpiacról kiszorult emberek visszavezetése a munka világába. Erre több kormányzati törekvést láttunk az elmúlt időben. Hamarosan a tisztelt Ház elé fog kerülni az a szociális törvénymódosítási csomag, amely az "Út a munkához" program részleteit önti törvényi formába.

Azt gondolom, hogy ezek a kormányzati törekvések dicséretesek és jók lehetnek, csak azt gondolom, hogy a közfoglalkoztatás ösztönzése nem elegendő. Kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogyan lesznek képesek, mondjuk, az önkormányzatok ennyi közfoglalkoztatást szervezni, hiszen a kormányzat azzal számol, hogy a segélyezetti körből több mint 100 ezer embert tud a munka világába a közfoglalkoztatás révén visszavezetni.

Az sem egy jó dolog, hogy ma a segélyek, a szociális segélyek 90 százalékát a központi költségvetés finanszírozza, az önkormányzatoknak csak 10 százalékot kell hozzátenniük. Itt is azt mondjuk mi, liberálisok, hogy a piacra kellene bízni, hogy az elsődleges munkaerőpiacról kiszoruló, a munkát vállalni képes embereket visszavezesse a munka világába.

El kell különíteni a foglalkoztatáspolitika három elemét és azok céljait. A segélyezetti létből a közfoglalkoztatásba vezető utat támogató intézkedéseknek nagyobb teret kell adni. Ezt üdvözöltem az előző mondataimban, ugyanakkor a közfoglalkoztatás rendszerét csak átmeneti megoldásnak lehet tekinteni, ennek bővítését a liberális foglalkoztatáspolitika nem tudja támogatni. A közfoglalkoztatásból a versenypiaci munkahelyekre vezető intézkedéseket tudjuk támogatni, ezek ma alig vannak jelen a kormány politikájában. Véleményünk szerint erre kellene leginkább koncentrálni. A foglalkoztatás bővítése elválaszthatatlan a vállalkozások növekedésétől és új vállalkozások indításától, ez a mai világgazdasági, pénzügyi válság, illetve az elkövetkezendő várható recesszió árnyékában még inkább fel fog értékelődni, és ehhez néhány olyan dologra van szükség, amelyek a következőket jelentik. A vállalkozások indításának megkönnyítése, erre láttunk már törekvést, ezt üdvözöljük. Tovább kellene csökkenteni a vállalkozások adminisztrációs terheit, az állami elvonásokat csökkenteni, és ösztönözni kellene a rugalmas foglalkoztatást elősegítendő a munkaügyi jogi korlátok enyhítését.

Véleményünk szerint a rendszeres szociális segély szabályait úgy kellene megváltoztatni, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás esetén is járjon degresszíven, így biztosítva motivációt a munkavállaláshoz. A foglalkoztatáspolitikai támogatások esetén egy kimeneti érdekeltséget kellene teremteni.

Hadd szóljak itt néhány szót a Munkaerő-piaci Alapról, amely az elkülönített pénzügyi alapok közül talán az egyik legfajsúlyosabb a költségvetésben. Ez a Munkaerő-piaci Alap ma 400 milliárd forinttal gazdálkodik. Megkérdezem önöktől: van ennek valami látszatja? A vállalkozásoktól elvont adóterhek töltik fel ezt a kasszát. Elmondhatjuk-e vajon, hogy jól hasznosulnak ezek a forintok? Nem tartozna-e az állam elszámolással azoknak az adót befizető vállalkozásoknak, hogy hogyan hasznosultak ezek a befizetett forintok?

(15.00)

Azt gondolom, hogy a munkaerőpiac programjainak és támogatásainak a felülvizsgálata szükségszerűen elodázhatatlan feladat. Csak azokat a programokat szabad a továbbiakban megtartani, amelyek javítják a foglalkoztatás esélyét, de a piaci szférában.

Átfogó megreformálásra van szükség, a szakképzési támogatásokat a későbbi foglalkoztatói piacnak kellene megrendelnie, és akkor valószínűsíthetjük, hogy kevesebb lenne a még mindig állást kereső, de munkaerő-piaci támogatással szakképzésen, átképzésen részt vett számítógép-kezelő, műkörmös, virágkötő, pizzafutár, és még sorolhatnám azokat az elsajátított szakmákat, amelyekkel továbbra sem tudnak munkába állni a munkanélküliek.

Összefoglalva tehát, a költségvetés tervezetében a foglalkoztatáspolitikát sem kerülte el a fűnyíróelv szerinti elvonás. Véleményem szerint, nem ad választ a gazdasági recesszió miatt növekvő munkanélküliség kezelésére. Aggályosnak tartjuk, hogy a kormány és az Állami Számvevőszék számai között nagyságrendi különbség van a következő évre prognosztizált munkanélküliek számában.

Az állam eddig a foglalkoztatás problémáját kevéssé hatékony és nagy központi programokkal próbálta meg jelentős állami apparátussal, jelentős állami támogatással kezelni. A foglalkoztatottság azonban mindezek ellenére az elmúlt években nem nőtt, sőt.

Az SZDSZ javaslata, a liberális foglalkoztatáspolitika célja tehát, hogy kisebb költséggel, kisebb apparátussal, az állami intézményrendszer helyett a piaci szereplők bevonásával, az adóterhek csökkentésével a versenypiacon működő cégeknél szerezzenek állást a munkanélküliek vagy alapítsanak saját vállalkozást.

Ennyit szerettem volna elmondani itt az általános vitában. Azt gondolom, hogy konstruktív ellenzékként nemcsak a kritikáinkat fogalmaztuk meg ebben a néhány percben, hanem javaslatokat is tettünk, és ezek a javaslatok a módosító indítványokban, illetve a részletes vitában további kifejtésre fognak kerülni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu