GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem mondok újat, amikor azt mondom, hogy ennek a költségvetésnek a tárgyalásakor muszáj szót ejteni arról, hogy ilyen módon, ilyen rendben nem tárgyaltunk még költségvetést. De nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy a helyzet okán alakult így, nem egy normális, nem egy kívánatos helyzetben tárgyaljuk ezt a költségvetést. Tulajdonképpen harmadik változatban kezdjük vagy folytatjuk a vitát egy olyan anyagról, ami igazán megfelelően előkészített formában, írott formában nem is áll a rendelkezésünkre.

(16.20)

De nem érdemes a formai részénél leragadni, mert mégiscsak azzal kell szembenéznünk, hogy egy szükséghelyzet okán, egy gazdasági krízis kellős közepén kényszerülünk tárgyalni a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését.

Nos, amikor ennek a költségvetésnek az előkészítése zajlott, még ideálisabb körülmények között, akkor már kibontakozott egy vita arról, hogy hogyan érdemes e költségvetés előkészítésének nekilátni. Bizony az azóta bekövetkezett idő sajnos bennünket igazol, a magyar gazdaság sokkal sebezhetőbb, kitettebb kríziseknek, mint a környező országok némelyike. Sokkal rosszabb helyzetben ért minket és talált el az a gazdasági, hitelpiaci válság, amelynek megrendítő ereje okán szükség volt arra, hogy egy jelentős hitelkeret-megállapodást kössön a Magyar Köztársaság kormánya. Hogy ezen hitelkeret-megállapodás megkötésének a közelében vagyunk, a részleteit sok tekintetben nem ismerhetik még a parlamenti döntéshozók, de a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, annak ellenére, hogy nem tartjuk egy ideális helyzetnek és eljárásnak, ahogy ezen hitelkeret-megállapodás előkészítési folyamatát kezeli a köztársaság kormánya, azt mégiscsak le kell szögeznünk, hogy ezen hitelkeret-megállapodás megkötése az SZDSZ szerint elkerülhetetlen volt, szükséges volt.

Hogy az egyik vezető közgazdászunkat idézzem, akinek volt, van tapasztalata arról, hogy hogyan is zajlanak ilyen előkészítő tárgyalások, megállapodások az IMF-fel vagy jelentősebb pénzintézetekkel, most Békesi Lászlóra utalok, és őt szeretném idézni, hogy ennek a gáláns hitelcsomagnak a hátterében nem Magyarország féltése, hanem annak a dominóeffektusnak az elkerülése áll, hogy nehogy véletlenül a fizetőképtelen magyar állam révén azok a nagy nyugat-európai bankok is csődbe kerüljenek, amelyek jelentős mértékben tartalmaznak magyar állampapírokat a portfóliójukban. Bizony közelében voltunk a fizetésképtelenségnek, az államcsődnek, ahogy ugyanebben az interjúban fogalmaz Békesi László, és ugyan a legkritikusabb ponton e tekintetben túl vagyunk, de hibát követnénk el, ha arról beszélnénk itt a parlamentben, vagy azzal próbálnánk megnyugtatni a közvéleményt, hogy a válságot megúsztuk, a válságon túl vagyunk. Nem vagyunk túl, és éppen ezért kényszerült rá a kormány arra, hogy egy teljesen új költségvetést nyújtson be, még akkor is, ha ennek a benyújtásnak a módja nagyon sajátos; én ott voltam a vasárnapi költségvetési bizottsági ülésen.

Nos, tudjuk, hogy a recessziós hatások nagyon komolyak lesznek. Ennek okán kellett áttervezni lényegében teljesen a költségvetés valamennyi makroszámát. Az Állami Számvevőszék elnöke maga is úgy fogalmazott, hogy bár az áttervezés megtörtént, itt gondolok a hiánycélokra, gondolok a növekedési adatokra, amely ebben a pillanatban nem növekedési adat, hanem mínusz eggyel számol a pénzügyminiszter, illetve a kisebbségi kormány. De arról is beszélni kell, hogy a visszaesés mértéke, kiterjedése és ennek okán a magyar gazdaságra eső, nehezedő hatása ma még nem pontosan bemérhető, hiszen miközben a kisebbségi kormány kalkulál egy több tízezres visszaeséssel a foglalkoztatottságban, a munkanélküliség növekedésében, az Állami Számvevőszék inkább 100 ezer körülire teszi ezt a számot, ami a munkanélküliség növekedésének a száma.

Nem tudjuk ma pontosan belőni és felmérni, hogy mik lesznek a konkrét következmények. Egy biztos, hogy szükség van egy olyan költségvetésre, amely a lehető legtöbb, ha tetszik, minden kiadást érdemben felülvizsgál. E tekintetben nem megnyugtató a költségvetés, mert úgy látjuk, hogy gyorsan kellett cselekedni. Igen, indokolt volt, a kormány megtalált néhány társadalmi csoportot, a közszférát, a nyugdíjasokat, ott lépett egy erőset. Nem tudjuk még, hogy ezt a lépést pontosan hogyan is gondolja, tehát hogy 2009-re, 2009 első felére, 2009 teljes évre vagy 2010-re is gondol, amikor bérstopról beszélünk vagy a 13. havi juttatásokról. Egy biztos, hogy nagyjából itt talált egy 300 milliárdnyi fognivalót, és ezen túlmenően, ha megnézzük a költségvetést és mindazt, amit a pénzügyminisztertől hallottunk az általános vitában vagy a szocialista képviselőtársainktól, akkor azt látjuk, hogy lényegében egy fűnyíróelv érvényesítésével történik a kiadások visszafogása, de nem látjuk a költségvetési tételek, fejezeti tételek komoly felülvizsgálatát, és végképp nem látjuk a szerkezeti reformokat. Amire lehet azt mondani, hogy egy ilyen szükséghelyzetben két hét alatt, három hét alatt nem lehet ilyen változásokat generáló döntéseket megalapozni, csak bizony ez arról is szól, ha ezt a választ adjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy még csak elő sem készítették ezeket a változásokat az elmúlt hónapokban a költségvetés tervezésekor, még csak érdemben nem is volt gondolkodás ilyen irányban vagy e tekintetben.

Az, amiről most kénytelenek vagyunk beszélni, hogy a krízis sokkal jobban eltalálta Magyarországot, mint mondjuk, Szlovákiát vagy Lengyelországot vagy akár Romániát, az bizony arról szól, hogy a magyar gazdaság versenyképessége rettenetesen megromlott a régió országai között. Sebezhetőbbek vagyunk sajnos, mint ezek az országok. S ez bizony arról is tanúskodik, hogy miközben 2006-ban úgy fogalmazott Kuncze Gábor a költségvetés általános vitájában, a 2007. évi költségvetés általános vitájában, hogy íme, itt van a kijózanodás költségvetése, nos, csak részben volt sajnos igazunk, mert egyfelől a költségvetés készítésekor a stabilizációs intézkedési csomag mentén és a kiadások visszafogása mentén egy irányba elindult a kormány, de tudjuk, az a költségvetés sem tartalmazott szerkezeti átalakításokat, reformokat, és nem tettünk sem akkor, sem azóta nem tett a kormány érdemi lépéseket a magyar gazdaság kitettségének felszámolása érdekében vagy a magyar gazdaság növekedésének megalapozása vagy a növekedés feltételeinek, a magyar gazdaság szereplői feltételrendszerének javítása érdekében.

Zajlott közöttünk egy vita a koalíción belül. Ennek a vitának a kimenetele vezetett tulajdonképpen a koalíció felbomlásához, és most is azt látjuk, hogy az ez év nyarának a végén, szeptemberében köztünk folyó vita az adócsökkentés szükségességéről és mértékéről bizony arról tanúskodik, hogy a kisebbségi kormány vagy a szocialisták nem voltak készek a gazdasági növekedés érdekében érdemben hozzányúlni a kiadásokhoz. Most egy más helyzetben rákényszerülnek, csak pont azt nem tudjuk megtenni, amit egyébként szerettünk volna, hogy a növekedési feltételrendszerrel, az adócsökkentéssel foglalkozzunk, mert nyilvánvalóan ebben a helyzetben egészen más a növekedés feltételeiről gondolkodni, mint korábban. Nyilvánvalóan nem lehet több száz milliárdos adócsökkentési igénnyel előállni, hiszen annak egyértelműen kihatása van a Magyar Köztársaság bevételeire is.

E tekintetben bizony azt gondolom, hogy a Fidesznek is újra kellene gondolnia az adócsökkentés programjához való viszonyát, mert nem lehet a mostani helyzetben olyan volumenű adócsökkentésről beszélni, ahogy ezt a Fidesz teszi. Ez ebben a pillanatban mindenképpen megalapozatlan. Szerintem sokkal inkább arra van szükség, hogy felelősséggel vegyük végig, gondoljuk végig a költségvetés valamennyi kiadási tételét, igenis, a kormánynak felül kell a kiadási tételeket vizsgálnia. E tekintetben látunk őszintébb és kevésbé őszinte megnyilatkozásokat az MSZP oldaláról. Szerintünk ez elkerülhetetlen lesz ezen költségvetési vita során, illetve a költségvetés alkotási folyamatában. Ahogy elkerülhetetlen lesz az is, hogy keressük a válaszokat arra, hogy hogyan tudunk mégiscsak tenni valamit annak érdekében, hogy a növekedést megalapozzuk, mert ebben a formájában ez a költségvetés érdemben nem oldja meg a problémáinkat, egy akut helyzetet kezel, de nem ad jó válaszokat a folytatásra, a hogyan továbbra.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu