GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Paizs képviselőtársam és Tukacs képviselőtársam sok igazságot mondott, amikor arról beszélt, hogy a mostani helyzetben nem lehet egyszerre a kiadások csökkentésével szembemenni, és újabb kiadási tételek növelésére igényeket megfogalmazni, másfelől a radikális adócsökkentés igényével előállni. Ez ebben a helyzetben valóban tarthatatlan.

Ugyanakkor azzal is szembe kell nézni, hogy a mostani sebezhetőségünk vagy kitettségünk ebben a gazdaságpolitikai helyzetben milyen előzmények után állt elő. Igaza van Tukacs képviselőtársamnak abban, hogy Szlovákia, Románia és más országok a térségben szintén gondokkal kell hogy szembenézzenek, de sajnos egészen más problémákkal. Szeretném idézni a Reuters brit hírügynökség egyik mai cikkének a címét: "Magyarország végérvényesen lemaradt!" Majd utána: "Nincs esély a reformokra?" Ez a cikk arról értekezik, hogy ezzel a hitelkeret-megállapodási csomaggal Magyarország egy mentőövet kapott és az összeomlást ugyan elkerülte, de ezzel nem oldódott meg semmi, mert a gazdasági növekedés megalapozásához semmilyen érdemi csomag, semmilyen intézkedési terv, semmilyen reformszándék nem tapintható a kormány részéről. Aztán a tudósító ugyanebben a cikkben beszél arról is, hogy más országokban, például Szlovákiában is módosítani kellett a prognózist, ott is visszább kellett lépni a növekedés tervezésekor, de egészen más az a helyzet, amikor egy korábbi 8-9 százalékos növekedési ütemről 4,6 százalékra korrigál a szlovák kormány, mint az a szituáció, hogy mi 3 százalékos növekedésről mentünk le mínusz 1-re.

Szeretnék idézni egy korábbi, 2006 őszi Nemzetközi Valutaalap-dokumentumból. Ez úgy fogalmaz, hogy az adó- és járulékemelések nem hozzák meg majd a várt bevételt, lassítják a növekedést, és rontják a versenyképességet. S hiányolja azt, hogy nem gondolkodik a kormány 2006 őszén és az azt követő időszakban azon, hogy hogyan tudja a magyar gazdaság növekedését megalapozni, nincsenek adócsökkentési programok. Valóban, nem most van annak az ideje, hogy érdemben és radikálisan csökkentsünk adót, de mégiscsak szembe kell nézni azzal, hogy korábban mulasztottunk, és olyan elmaradt lépések következményeivel kell szembenézni, amiket korábban meg kellett volna hoznunk.

Amikor az adócsökkentés feltételeiről beszélünk, és azt mondjuk, hogy ezek nem állnak rendelkezésre, azt a kérdést mégiscsak ki kellene tenni az asztalra, hogy hogyan tudjuk a magyar gazdaság növekedését megalapozni, hogyan tudunk legalább a feles törvények keretei között valamit tenni a szerkezeti reformok érdekében.

Azt most nem kívánom kitenni az asztalra, hogy van-e esélye egy átfogó önkormányzati reformnak, mert egyik hétről a másikra, egyik évről a másikra nyilvánvalóan nem lehet ilyet megvalósítani, különösen nem úgy, hogy túl vagyunk egy olyan vitán az ellenzéki pártokkal, elsősorban a Fidesszel - 2006 nyarára gondolok -, amelyben nem voltak partnerek egy valódi indokolt reformban. Ez nem megléphető. Ugyanakkor megléphető lett volna az, hogy felülvizsgáljuk a normatívákat. Megléphető lett volna, hogy érdemben foglalkozunk a deregulációval. Megléphető lett volna és most is megléphető lenne az, amit az önkormányzati érdekszövetségek javasoltak. Konkrétan a KÖSZ, a Kistelepülési, Kistérségi Önkormányzatok Szövetsége javaslataira gondolok, de említhetném a TÖOSZ javaslatait is, amelyek konkrét törvényeket neveztek meg, ahol hozzá lehetne nyúlni az ágazati szabályozáshoz, és ezzel mintegy a feladatokat újragondolva, újrastrukturálva a finanszírozásban is új irányokat megfogalmazni, és elindulni egy más irányba, mert mindenki tudja, hogy ebben a formában az önkormányzati rendszer finanszírozhatatlan.

Szerintem azt a kérdést kellene kirakni az asztalra, hogy hogyan tudunk változtatni a mostani helyzeten, azon túl, hogy néhány területen persze lépünk, de ezek akut válságelhárító intézkedések, ahogy erre korábban is utaltam.

(19.00)

Elhangzott a vitában, hogy megvédjük a munkahelyeket. Kérdezem, hogy igazából milyen eszközökkel is védjük meg. Mert nyilvánvalóan az lenne a valódi munkahelyvédő program, ha olyan intézkedési csomaggal, feltételrendszerrel tudnánk előállni - vagy tudna előállni a kormány és a parlament -, ami a térségen belül javítja a magyar gazdaság versenyképességét, ami a működő tőke, a beruházások szempontjából eredményt hozna, ösztönözné a foglalkoztatottságot és a beruházásokat. Nem ilyen politikai, gazdaságpolitikai helyzetben vagyunk, de ezzel együtt ezeket a kérdéseket szerintem ki kellene rakni az asztalra.

Azt gondolom, az ágazati törvények felülvizsgálata érdekében mindenképpen egyeztetést kellene folytatni az önkormányzati érdekszövetségekkel, mert meggyőződésem, hogy ezen a területen van még mozgástér, és tudnánk talán közösen előrelépni.

Köszönöm szépen. (Pettkó András tapsol.)

Forrás: parlament.hu