PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A makrogazdasági adatok a jövő évi gazdaságról ismertek. Tudjuk, hogy a GDP körülbelül 1 százalékkal csökken, és remélem, hogy év közben a recesszió nem érinti tovább a GDP-csökkenést. Az infláció 4,5 százalékra van prognosztizálva, a lakossági fogyasztás, figyelembe véve ezt a nehéz helyzetet, mínusz 3,7 százalék, az exportnövekedés, ami nagyon fontos az egyensúlyi állapot miatt, 3,9 százalék. Ehhez egy 2,3 százalékos import párosul. A beruházások sajnos ilyen időszakban csökkennek, mint mindig, amikor recesszió van, 0,9, és a költségvetési hiány, ami sajnálatos módon a választásokat követően nagyon magas volt, 11 százalék körüli volt GDP-arányosan, 2,6 százalékra csökken. Ez már egyfajta olyan kritérium, amely megfelel az eurózónás csatlakozásnak, de reméljük, hogy a többi feltétel is teljesülni fog.

A világon végigsöprő pénzügyi és gazdasági válság természetesen nem kerüli el országunkat sem. Lehet itt ezen polemizálni meg visszamutogatni, de teljesen felesleges. Magyarország nem egy sziget, mint Izland, de bármennyire is sziget Izland, Izlandot is elérte ez a válság. Nem lehet elvonatkoztatni a gazdasági válságoktól. Ez egy tanulsága az elmúlt időszaknak. Ráadásul Magyarország köztudomásúan egy nagyon kicsi belső piaccal rendelkező ország és egy nyitott gazdaság. Emiatt nagy a sebezhetősége is Magyarországnak. Ezért kell azon fáradozni, hogy a lehető legnagyobb védelmet adjuk meg azért, hogy enyhítsük azokat a fájdalmakat és sebeket, amelyek nyilvánvalóan be fognak következni.

A védelemnek van ára. Ezt az árat természetesen közösen fizetjük meg. Nem akarok vitatkozni a velem szemben lévő padsorok képviselőivel, de természetes és sajnálatos, hogy a kisember, a háztartások mindig is a teher hordozói voltak, és a nagy terheket sajnálatos módon természetesen viselni kell, mint ahogy a piac többi szereplőjének is. Tudom, hogy ez fájdalmas. De sokkal nagyobb árat fizetnénk, nekem ez meggyőződésem, ha nem léptük volna meg azokat az intézkedéseket, vagy a költségvetés nem tükrözné azoknak az intézkedéseknek a megtételét, amelyek fájdalmakat fognak okozni.

Nem lehet azt mondani, és nem lehet úgy gondolni, hogy nem cselekszünk, nem teszünk semmit. Ezért próbáljuk a költségvetésben megvédeni a közszférában dolgozókat, a pedagógusokat, az ápolónőket, az orvosokat, a közalkalmazottak munkahelyeit, azon az áron is, hogy jövőre nem nő a fizetésük, és nem kapnak 13. havi juttatást. Tizenkét havi munkahelyet és biztos bért javaslunk, amelynek ára lemondás a 13. havi munkabérről, a juttatásról. A magánszférában természetesen sokkal bonyolultabb és nehezebb a helyzet. Ott kemény piaci feltételek diktálnak. Ha a kereslet csökken, sokan elveszíthetik a munkahelyeiket.

A Fidesz azon álláspontjára, itt többen szóltak erről, hogy egy adócsökkentést javasol akkor, amikor a recessziók idején - ez egy világtendencia - nem ez a jellemző: Magyarország is egyedül maradt, és érdemes lenne elgondolkodni a párt vezetőinek, a párt tagjainak azon, hogy erőltetik-e tovább az adócsökkentést. Én a könyvelést képesített könyvelői tanfolyammal kezdtem, és könyvvizsgálói szinten fejeztem be. Egyet viszont a fejünkbe vertek már a képesített könyvelői tanfolyamon: tartozik-követel. Ha valami növekszik, és mondjuk, az adó csökken, akkor természetesen onnan el kell vonni. Tessék majd megmondani, akik az adócsökkentést javasolják, hogy egy ilyen nagyon egyszerű könyvelési tétel kapcsán honnan vegyünk el! Mert általában azt mondani, hogy adókat kell csökkenteni, ezzel mindenki egyetért. Én faluhelyen éltem nagyon sokáig, ott sem találkoztam olyan emberrel, aki ne értené meg ezt a nagyon egyszerű tételt, hogy kedvezőbb legyen a vállalkozásoknak, csökkentsük az adót. De honnan vegyünk el?

Amennyire lehet, szerintem meg kell védeni a piaci szférában dolgozók többségének munkahelyét, a világválságban ki kell mondani, hogy a gyengéket és a nőket veszélyezteti a legnagyobb mértékben. Az állam sem nekik, sem senkinek nem tud garanciát adni, de segítséget igen. Ilyenek lehetnek a kedvezmények a munkahely megőrzéséhez és teremtéséhez. A 13. havi nyugdíjról is nagyon sok szó esett. Igen, most maximalizálva lesz 80 ezer forintban, és életkorhoz is kötődik a 13. havi nyugdíj. Igazán fölösleges lenne perlekedni és vitatkozni Orbán Viktorral, aki nincs itt, de jó lenne, ha egyszer már tudnánk a Fidesz és Orbán Viktor álláspontját ezzel kapcsolatosan. Hol zárt körben azt mondja, hogy be kell fagyasztani a nyugdíjakat, akkor, április 30-án még szó sincs világválságról, válságtendenciáról, hol meg azt mondja, milyen disznó ez a kormány, nem tesz mást, mint tovább sújtja a szegényeket és a nyugdíjasokat.

(18.50)

Egyértelmű választ várnék az ellenzéktől, amely készül a kormányzásra, mert a tiszta beszéd ideje már rég eljött, felesleges a társadalom számára kettős beszédeket, üzeneteket tolmácsolni.

Megvédjük a leginkább rászoruló idősek és rokkantak, átlagos és kisnyugdíjasok - ez több mint 2 millió ember - csorbítatlan 13. havi nyugdíját, maximalizáljuk a juttatás összegét, az öregségi nyugdíjasoknak az általános nyugdíjkorhatár fölött biztosítjuk azt. Ezzel védjük meg a nyugdíjkassza biztonságát is, hogy mindenki részesedhessen a törvényes nyugdíjemelésben.

Európában egyedülálló a család- és gyermektámogatás, amely szintén biztosított keretekkel rendelkezik. A gyesre, a gyedre és a családi pótlékra gondolok. Igaz, hogy ez az összeg nem januártól, hanem szeptembertől növekszik.

Természetesen megvédjük, amennyire lehet, az életképes és tisztességes hazai vállalkozásokat. Segítünk a munkahely megőrzésében, a piachoz és hitelhez jutásban; azon az áron is - ez természetesen gyenge pontja ennek az időszaknak -, hogy nem tudunk adót csökkenteni.

A betétesek pénzének a megvédése nagyon sok vitát kavart. Azt hiszem, jól döntött a Nemzeti Bank és a kormány, amikor nagyon gyorsan reagált a nemzetközi pénzügyi válságra.

Nagyon fontos Magyarország, elsősorban a vidék számára, hogy az uniós fejlesztések soha vissza nem térő lehetőségét garantálni fogjuk azzal, hogy nem faragunk le a nemzeti önrész költségeiből. De fő célnak a munkahelyek megőrzését, a gazdaság segítését tekintjük, ennek érdekében átcsoportosítunk, változtatunk, és könnyítünk a feltételeken.

Nagyon fontos az államháztartás stabilitása. Egy államcsőd esetén - azt gondolom, ezt nem kell ecsetelni - veszélybe kerülnek a nyugdíjasok, a kórházak, a rendelők, az iskolák, az óvodák. Ennek pedig az az ára, hogy vissza kell fogni a kiadásokat, és finanszírozhatóvá kell tenni a hiányt. Az ár nem kicsi. 2008-ra már a tartalékok zárolásával 100 milliárd forinttal csökkentettük az idei évi kiadásokat, a benyújtott új költségvetési változat újabb 160 milliárddal csökkentett, s most a módosításokkal újabb 400 milliárdot kell megspórolnunk. Ekkora összeget természetesen nem lehet úgy megtakarítani, hogy ne érezze meg senki, aki nem gazdag. De nagyobb lenne az az ár és a fájdalom, ha nem tennénk meg mindent, és összeomlana a magyar gazdaság, a magyar költségvetés, az államháztartás. Ezért kell megítélésem szerint két csomag, a stabilizációs és a munkahelyvédő, gazdaságélénkítő.

Végül: írásos hozzászólásomban is beszéltem a felelősségről. Ennek egy új aspektusával hadd zárjam a mondanivalóm: fontosabbnak kellene lennie mindenféle részérdeknél, pártérdeknél a közös felelősség kérdésének. Felesleges az egymásra mutogatás, hogy 2000-től indult-e a magyar gazdaság a lejtőn lefelé, vagy 2002-től. A védelem érdekében a nemzetközi együttműködés kívülről már létrejött, és segítséget nyújt a magyar gazdaságnak a nagyon vitatott IMF-EU-s csomag. Mindezek után megítélésem szerint nekünk, politikusoknak, Magyarországnak, a magyar embereknek kellene összefogni, létre kellene jönnie egy áhított nemzeti összefogásnak. Nem azon kellene vitatkozni, hogy a nemzeti csúcsot miért, hogyan, kik hívják össze, illetve hogy szükséges-e egy gazdasági csúcsot összehívni, vagy sem.

Szerintem mindig helye van a párbeszédnek, én legalábbis ezt tanultam meg vidéken az őseimtől, a vidéken élő emberektől. Már csak azért is, mert meggyőződésem, hogy együtt képesek lehetünk legyűrni ezt a nagyon fájdalmas időszakot. Erre is volt már példa, ebből is ki lehet lábalni, de higgyék el, együtt könnyebb.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu