DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha valóban olyan jelentős volna ez a törvény, mint a miniszteri expozé tartalmazza, akkor gondolom, nem ilyen körülmények között, ilyen időben és ilyen módon tárgyalnánk ezt a törvényt. A miniszter úr többször említette, hogy szinte történelmet írunk, Magyarország történetében most először fordul elő, hogy létrejön egy előadó-művészeti törvény. Erre a jogtörténeti pillanatra büszkék is lehetnénk, ha olyan törvényt alkotnánk, ami maradandó. De fölmerül a kérdés, hogy mi az oka, miért alkotunk törvényt, milyen célból és milyen elvek alapján. Mert régóta megoldatlan kérdés, és régóta joggal várja el a szakma, hogy az előadóművészek bizonyos munkajogi helyzetét, speciális munkajogi helyzetét valamelyest a törvényhozás, a jogalkotók oldják meg, és az élethez, az életviszonyokhoz szabják az ilyen speciális helyzetben levő emberek munkajogi szabályait.

Ugyanakkor ezen túlmenően, hogy erre a törvény kíséretet tesz - majd erre később visszatérek - nem látni azt a koncepciót, illetőleg bizonyos értelemben látni, amiért törvényt alkotunk. Az az érzése az embernek, hogy nem másért alkotunk törvényt, mint hogy emlékművet állítunk - Exegi monumentum, "Emlékem áll, szilárdabb, mint az érc, / S magasb, miként a büszke piramid". Na, most ez nem lesz a Hiller-emlékmű, hanem a Hiller-torzó lesz, tekintettel arra, hogy ez a törvény nem bírja a szakma egészének támogatását, és különösképpen jogilag rendkívül aggályos. Ez a törvény koncepciótlan, ellentmondásos, alkotmányos aggályokat vet fel és jogbizonytalanságot okoz.

Nézzük, mi a törvény koncepciója! Nehéz volna megfogalmazni, mert most nem tudom, hogy a preambulumot vagy a nagyon-nagyon hosszú felsorolást vegyem alapul, hogy mi a törvény célja. De az az alapvető probléma, hogy nem számol a törvény azzal az élethelyzettel, azzal a légkörrel és azzal az értékrenddel, amelyet az előadó-művészet és közösségei képviselnek. Tetten érhető, hogy a közösségeket semmibe veszi, azáltal, hogy például a vezetői kinevezésbe épp azok szólhatnak bele legkevésbé, vagy épp azok nyilváníthatnak véleményt legkevésbé, akik együtt fognak dolgozni, és aki ilyen törvényt alkot, nem tudja, hogy az alapvető és legfontosabb érték a színházaknál, előadóművészeknél éppen a közösség.

A másik, ami ezt a világot nehezen szabályozhatóvá teszi, jogi értelemben megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan, az a tehetség. Képviselőtársam, Schiffer képviselőtársam említette Darvas Ivánt. A törvény 26. §-a szerint határozatlan időre nem lehetne alkalmazni Darvas Ivánt, Mensáros Lászlót vagy Latinovits Zoltánt. Ez az a specifikum, ez az a dolog, amit a törvény koncepciójából alapvetően hiányolok: a közösség és a tehetség. Ez a két érték, amit védeni kellene, és olyan szabályozásra volna szükség, ami ezeket az értékeket erősíti, nem pedig gyengíti.

Ellentmondásos a törvény. Ha megnézzük a törvény céljait és megnézzük a törvény által megfogalmazottakat, akkor láthatjuk, hogy olyan célokat fogalmaz meg, amelyek egyszerűen köszönő viszonyban nincsenek a törvény rendelkezéseivel. És a legalapvetőbb kérdés, hogy Magyarországon egy törvényalkotás következményei folytán azt a kulturális leszakadást és azt az egyenlőtlenséget, amit az országban ma tapasztalhatunk a kulturális hozzáférés lehetőségeiben, azt egy törvény erősíti vagy továbbnöveli ezt a leszakadást. Meggyőződésem, hogy ez a törvény alkalmatlan a kulturális hozzáféréshez való egyenlőségnek a megteremtésére, vagy legalábbis hogy ezeket az egyenlőtlenségeket ha nem is felszámolja, de legalább megpróbálja közelíteni, és ennek következtében így összességében a törvény hatása káros is lehet.

Alkotmányos aggályok. Igen, a törvény személyi hatálya kiterjed az önkormányzatokra. Az lehet, hogy nem csak illemtani kérdés, hogy ezen esetben az önkormányzati szövetségekkel milyen egyeztetési eljárás volt. Az már viszont nagyon komolyan felvethető kérdés, hogy létrejön az a bizonyos tanács, előadó-művészeti tanács, majd amikor a vezetői kinevezés történik, akkor egyértelműen nyomon lehet követni, hogy a miniszter által felkért vagy kinevezett tanácsi emberek bírnak a tanácsban többséggel, és majd ez a tanács fog négy embert delegálni, tehát biztosítja a többséget a vezetői kinevezéseknél is, szemben a fenntartóval; szemben a társulattal és szemben a fenntartóval.

Tehát ha egy koncepciót szeretnék ebben találni, akkor azt kell mondanom, hogy rendkívül káros és rendkívül megkérdőjelezhető koncepció, nem más, mint egy adott kultúrpolitika, egy adott kormányon túllépő, egy adott kultúrpolitikát továbbvivő szándék fedezhető fel, mégpedig a miniszter közvetlen vagy közvetett irányításával.

(18.30)

Ez az, ami nagyon komoly kérdéseket és nagyon komoly aggályokat vet fel.

Végül: a törvény jogbizonytalanságot okoz. Jogbizonytalanságot okoz egyrészt a finanszírozási rendszerben, mert az a rendszer, amely által magából a törvényből nem következik, hanem majd a költségvetési törvényre bízza, hogy mi adható, és nincsenek strikt, pontos szabályai annak, hogy egy adott törvény alapján mi jár, ez jogbizonytalanságot okoz.

De jogbizonytalanságot okoz, és meggyőződésem, hogy alkotmányossági kérdéseket is felvet, amikor előadóművészeknek - szemben a munka törvénykönyvének általános szabályaival -, határozott ideig tartó munkaviszonnyal rendelkező előadóművészeknek felmondási okként jelent meg, ha bizonyos előadási számot nem tud biztosítani a fenntartó vagy az intézmény. Ez egy olyan speciális szabály, szemben a munka törvénykönyvével, amely egyszerűen egzisztenciálisan is elbizonytalaníthatja vagy elbizonytalanítja a művészeket, ráadásul erkölcsileg is rendkívül megkérdőjelezhető és rendkívül igazságtalan.

Fel kell tenni ezek után a kérdést, hogy akkor minek is ez a törvény. Fel kell tenni ezt a kérdést, hogy e törvénynek lehet, hogy egyetlenegy funkciója lehet, hogy a következő kormányváltás után azonnal megváltoztatni. Azonnal megváltoztatni és alkotmányossá tenni, illetőleg azokkal az alkotmányos aggályokkal az Alkotmánybírósághoz fordulni, amelyek e jelen törvényből kiolvashatók. (Dr. Schiffer János: Először el kellene olvasni a törvényt!) Persze, felvethető a kérdés a munkajogi kérdésekkel kapcsolatban vagy pedig az a része, de persze attól függ, hogy az eddigi gyakorlat szerint a módosító indítványokra mennyire fogékonyak, vagy pedig továbbra is ezt a koncepciótlan koncepciót próbálják továbbvinni.

Egy általános vita keretében mindig az az alapvető kérdés, hogy egy törvény módosító indítványokkal mennyire javítható. Ha koncepcionálisan hibás, megalapozatlan egy törvény, akkor azt gondolom, azt vissza kell vonni, nem pedig toldozgatni és foldozgatni, mint a Werbőczy-utódok. Azt gondolom, hogy sokkal tisztességesebb volna végiggondolni ma az általános vitában elhangzottakat, és a munkajogi részét esetleg a munka törvénykönyvében biztosítani és ott módosítani, ha pedig nincs ötlet, hogy miért és milyen feltételek mellett kell előadó-művészeti, színházinak nevezett, rendkívül kiterjesztett és semmitmondó törvényt alkotni, akkor azt gondolom, nem toldozgatható, foldozgatható, hanem egyetlen tisztességes dolog visszavonni a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu