DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tényleg nehéz helyzetben vagyunk ma is, mint ahogy nehéz helyzetben voltunk akkor, amikor a költségvetési törvény vitáját kezdtük el, mert akkor is először azt az alapkérdést kellett eldöntenünk, meg kellett fejtenünk, hogy melyik törvénytervezetről is beszélünk. Most is ez a dilemma áll előttünk, hogy ezekkel a törvényekkel, ezzel a törvénycsomaggal, ezzel a salátatörvénnyel - ahogy az ilyen törvényeket nevezni szoktuk -, ami 18 törvény módosítását tartalmazza, végül is melyik költségvetést akarja megalapozni az Országgyűlés.

Az Alkotmánybíróság döntése hozta abba a helyzetbe a kormányt persze, hogy egy önálló törvényben terjessze be az ilyen típusú törvényeket, megjegyzem, azért, mert az Országgyűlés visszaélve mindennel, ami az alkotmányból következik, éveken keresztül olyan típusú salátatörvényeket hozott be a Ház elé a költségvetéssel együtt, aminek a költségvetéshez akkor semmilyen szinten köze nem volt. Ezek a törvények nem ilyenek, ezek a költségvetéshez szorosan kapcsolódnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha ezt a gyakorlatot nem folytattuk volna, akkor talán az Alkotmánybíróság nem kényszerített volna minket egy ilyen mesterkélt megoldásra, hogy a költségvetést önállóan tárgyaljuk, a költségvetéshez szorosan kapcsolódó törvényeket pedig attól elkülönítetten tárgyaljuk.

A kormány megoldotta ezt a helyzetet, mert beterjesztett egy külön törvénycsomagot, Veres János az expozéját egyszerre mondta el, tehát akkor, amikor a költségvetési expozéját mondta, akkor beszélt nagyon röviden ezekről a törvényi módosításokról is. Mi arra vagyunk kárhoztatva, hogy külön beszéljünk ezekről a törvényekről, így ne csodálkozzanak szocialista képviselőtársaim azon, hogy az ellenzéki képviselők késztetést éreznek arra, hogy egy kicsit a költségvetési vitát is megismételjék, mert erre minden lehetőségük megvan, hisz a költségvetést megalapozó vagy meg nem alapozó törvényekről van szó itt, tisztelt államtitkár úr. (Keller László: Ez így van.)

Ennyit előrebocsátva én szeretnék néhány konkrétumot is mondani ezekről a törvényváltoztatási javaslatokról. Persze, hogy alapvetően a járulékalap egységesítése, amin keresztül a jövőben társadalombiztosítási járulékot, munkaadói járulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és a szakképzési hozzájárulást is fizetni fogják az arra kötelezettek, ez önmagában nem tekinthető egy nagy reformértékű lépésnek, mégis azt gondolom, ez helyes, hogy így történik, mert valamelyest a vállalkozói világ adminisztrációs terheit és az egész rendszer átláthatóságát segíti. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy olyan racionális lépés, ami az egyszerűsítés irányába hat, ezért átláthatóbbá teszi az érintettek számára ezeknek a jogszabályi helyeknek az alkalmazását.

A következő törvény, amit ez a törvénycsomag módosítani akar - ahogy mindig megszoktuk -, az államháztartási törvény. Számtalan helyen évről évre módosítjuk, ez persze a jogbiztonságot nem éppen garantálja. Nem jó az az államháztartási törvény, amit évente nagyon sok helyen módosítani kell. Ennek a törvénycsomagnak ez itt is a legmarkánsabb része.

Üdvözölni tudom azt, hogy ha az eljáró hatóság ügyintézési határidőt mulaszt el, azaz nem tartja be a törvény által megszabott határidőket, akkor fizetési kötelezettség terheli, és ezt a fizetési kötelezettségét egyébként az a hatóság a központi költségvetéssel szemben nem érvényesítheti.

Fontos az a rendelkezés is az Áht.-ban - talán ez az egyik legfontosabb rendelkezés vagy módosítás, mert ez is alkotmánybírósági döntéssel függ össze -, hogy a jövőben a kincstári felülvizsgálat során az ÁSZ megállapításait is érvényesíteni lehet. Ugyanis eddig mi volt a gyakorlat? Az önkormányzatokat érinti ez a kérdéskör. Ha az önkormányzatok többletnormatívát hívnak le, vagy bármilyen jogcímen állami forrásokhoz jutnak, amit később az Állami Számvevőszék az ellenőrzései során vitat, akkor az Állami Számvevőszéknek megvolt az az egyszerű helyzete, hogy a zárszámadási törvényben rendelkezett arról, hogy ezeket az összeget az érintett önkormányzatoknak vissza kell fizetniük. Mivel törvényben rendelkezett az Országgyűlés a visszafizetési kötelezettségről, ezért az önkormányzatoknak nem volt felülvizsgálati lehetőségük erre az egész egészre.

Ezt az eljárást az Alkotmánybíróság teljesen joggal alkotmányellenesnek minősítette, mert a fellebbezés, a felülvizsgálat lehetőségétől voltak megfosztva azok, akik az ÁSZ döntéseit vitatták. A jövőben az ÁSZ döntéseinek érvényt a Kincstár fog szerezni, a Kincstár egyedi döntései ellen viszont megnyílik a fellebbezés lehetősége az önkormányzatok számára. Tehát ez a megoldás, ami itt körvonalazódik, üdvözölhető. Még egyszer mondom: az Alkotmánybíróság döntése ezt ki is kényszerítette a kormányból.

Bevezetünk a jövőben egy úgynevezett egységes szociális nyilvántartást, az Áht. módosításával erre egy keretfelhatalmazást adunk. Családtámogatásokat, fogyatékossági ellátást, energiafelhasználási támogatást és lakástámogatást igénybe vevő magánszemélyeknek valamiféle lajstromozása történik meg, az adataik kezelése történik meg, és erre most egyértelműen meglesz a törvényi felhatalmazás. Nagyon részletesen szabályozza ezeket a kérdéseket az államháztartási törvény a módosítás során, és azt gondolom - ahogy áttekintettem -, hogy ez meg is felel az adatkezelési szabályoknak, mert részletesen van rögzítve, hogy miért történik adatkezelés, és rögzítve van az is, hogy meddig történik ezeknek az adatoknak a kezelése.

(9.10)

Az adatok kezelésére egyébként addig van lehetőség ebben a rendszerben, ameddig az elévülési idő fennáll. Tehát amíg az adott támogatás esetleges visszavonása kapcsán az elévülés fennáll, addig ezeket az adatokat kezelhetik.

Jó módosítás az is, amit bevezetni tervezünk, a törzskönyvi szervek nyilvántartására vonatkozó módosítások, aminek gyakorlatilag a lényege, hogy az ilyen típusú szervek a jövőben a Kincstár útján jelentkeznek be az APEH-hoz, ezzel egyablakos ügyintézésre teremt lehetőséget a jogszabály. Ennek az is eredménye lesz, hogy nyilvánvalóan a Kincstár és az APEH adatai nem lesznek eltérőek, a jelenlegi helyzetben ennek lehetősége fennáll. Tehát ez egy ésszerű módosítás. 2009. július 1-jére lesz felkészült erre a rendszer.

Az a módosítás, amit azzal indokol a jogalkotó, hogy a zárszámadási ellenőrzések többféle módszertan szerint történnek, ahogy az általános indokolásban indokolom, ezen változtatni kíván a kormány. Ez elsősorban a társadalombiztosítási alapokra vonatkozott. Most, a jövőben előírja a jogszabály azt, hogy ez az ellenőrzés ÁSZ-módszertan szerint történik - helyesen -, a beszámolót és a mérleget megküldik az Állami Számvevőszéknek, a kormány pedig a zárszámadási törvényben tájékoztatja erről az Országgyűlést.

Nem ilyen örvendetes már a következő módosítás, amit itt előrevetítettek számunkra, amikor a kormány beterjesztette ezt a jogszabálycsomagot. Pótlólagos normatív lehívás intézményéről van szó. Nem azt kifogásolom, hogy erre lehetőség van, mert az nyilvánvalóan jó az önkormányzatoknak, ha többször hívhatnak le normatívát, főleg akkor, amikor év közben intézményátvételi lehetőség van. Ami az általános indokolásban ott van, annak nem örülök, mert az általános indokolás már előrevetíti azt, hogy 2009-ben várhatóan növekedni fog ezeknek a száma, amikor rákényszerülnek az önkormányzatok, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és pótlólagosan hívjanak le normatívát. Azért kényszerülnek rá, mert tudjuk jól, hogy milyen helyzetbe hozza az Országgyűlés az önkormányzatokat, a forrásaikat szűkíti, és ezért akik feladattól szabadulhatnak kistelepülés, kistérség irányába, esetleg város, megyei önkormányzat irányába, azok nyilvánvalóan élni fognak ezekkel a lehetőségekkel, ha az érintett felek meg tudnak állapodni.

Hogy mennyire mozognak az önkormányzatokat érintő számok. Baranyában nemrég a szokásos megyekonferenciánkat tartottuk, államtitkár úr, ami a középszint rendezetlen kérdéseit hivatott latolgatni most már tizen-egynéhány éve. Nemcsak az önkormányzati középszint, hanem az államigazgatási középszint rosszul szabályozottságára is mindig megoldást kínál ez a konferencia. A legújabb példa erre a közigazgatási hivatalok alkotmányellenes átszervezése, amire önöket most már másodszor is figyelmeztette az Alkotmánybíróság a döntésével. Először azt mondta önöknek, hogy ezt tessék törvényben szabályozni, önök utána megtették azt az ízléstelenséget, hogy kormányrendeletben szabályozták ezeket a kérdéseket, most az Alkotmánybíróság december végéig újra parancsot adott önöknek, hogy tessék kétharmados törvényben szabályozni ezeket a kérdéseket. Csak a középszint rendezetlenségének kapcsán említettem ezeket a kitérőket.

Most térek vissza a mondandóm lényegére. Ott volt Gyenesei miniszter úr ezen a konferencián, és arról az örvendetes tényről tájékoztatta ott a nagyérdeműt... - ez akkor volt, amikor már visszavonták az első költségvetési törvényüket, ami még, ha jól emlékszem, 160 milliárdnyi forrásmegtakarítást ígért a vállalkozói világnak meg magánszemélyeknek. Mivel ezt visszavonták, akkor a miniszter úr szájába adták azokat a mondatokat, hogy na most jól járnak az önkormányzatok, mert nincs adóbevétel-kiesés, és ezért összességében az önkormányzati világ többletforrásokhoz fog jutni.

Már akkor említettem a miniszter úrnak, hogy én láttam már csodát a költségvetés tárgyalása során, nem hiszek ezeknek az optimista jóslatoknak. Hát most meg lehet nézni azokat a koncepciókat, amivel át akarják írni az előttünk lévő költségvetési tervezetet, és nyilvánvalóan tovább büntetik az amúgy is agyonzsigerelt önkormányzatokat, és az önkormányzatoknak a normatívák csökkenésén keresztül további forráskiesésekkel kell kalkulálniuk.

Ezért igaz az általános indokolásban szereplő azon mondat, amit önök nagy bölcsen előrevetítenek, hogy várhatóan 2009-ben az önkormányzatok nagyobb számban élnek majd a többletnormatíva-lehívás lehetőségével, ami önmagában örvendetes lehetőség, csak emögött ott van az a kényszer, hogy a feladataiktól szabadulnak, és különböző önkormányzati szintek között vagy feladatellátó helyek között - mert a kistérség csak ilyen - intézményeket fognak mozgatni, ami egyébként az intézmények státusára nézve sem a legörvendetesebb dolog, ami velük történik, hogy állandóan változik a feladatellátó személye.

Egy következő módosítás, amiről szintén érdemes beszélni, megint az önkormányzatok helyzetével függ össze. Ha az önkormányzatok betartanák azokat a jogszabályokat, amik rájuk vonatkoznak, akkor ma az országban körülbelül 1300-1400 olyan önkormányzat lenne, amely önkormányzatnak azonnal önmaga ellen adósságrendezési eljárást kellene kezdeményeznie. Ez azt jelenti, államtitkár úr, hogy az önkormányzatok több mint egyharmada nem képes betartani azokat a szigorú gazdálkodási szabályokat, amelyeket az önkormányzati törvény és az államháztartási törvény elvár. Hallgatólagosan persze mindenki ezt tudomásul veszi, s tudomásul veszi, hogy az önkormányzatok 90 napnál túl kintlévőségeik ellenére sem kezdeményezik ezt az adósságelrendezési eljárást.

Az a szám, amit mondok, hogy legalább 1300-1400 ilyen van, azt nyilvánvalóan nem én találtam ki, hanem az Állami Számvevőszék anyagaiban ott van. Az Állami Számvevőszék, amikor ezeket a számokat leírja, akkor ennek az önkormányzatok nagy számából következő veszélyeire figyelmeztet. Ha mégis bekövetkezik valahol adósságrendezési eljárás - van most egy könnyítés a törvényben -, és ha a Kincstár miatt következik be, mert a Kincstár követel vissza összeget az önkormányzatoktól, akkor önmagában ez a visszafizetési kötelezettség, ami a Kincstár felé fennáll, az önkormányzatot működésképtelenné teheti, ezért a végrehajtás elrendelése előtt a jogalkotó most megteremti annak lehetőségét, hogy a Kincstár és az önkormányzatok között létrejöjjön egy részletfizetési megállapodás. Ez racionális, de ez csak a tűzoltás iránya.

Azt kellene elérni, hogy az önkormányzatok ebből az anyagi csapdából, amiben most már évek óta benne vannak az önök áldásos működése miatt, érdemi módon tudjanak kikerülni, és ne részletfizetésekkel akarjanak megmenekülni ebből a helyzetből, hanem tekintsük végre át az önkormányzati feladatellátás teljességét, és ami önkormányzati feladat, azt korrekt módon finanszírozza az állami költségvetés. Ez a felemásság, ami most van, hogy az állam kénye-kedve szerint úgy finanszíroz önkormányzati feladatot, ahogy éppen akar, úgy szűkíti a forrásellátást, ahogy ezt éppen akarja, a feladatok változatlanok maradnak, ez az egész önkormányzati rendszer fejreáállását fogja eredményezni. Ennek számtalan látható jele van. Az Állami Számvevőszék minden anyagában figyelmeztet minket, a kormány meg nem csinál az égvilágon semmit ezen a területen sem.

Még mindig az intézmény átvételével összefüggő kérdéskör az, ami szintén az Áht. szabályai között most bejön, hogy a törvény kimondaná azt, hogy az az önkormányzat, amely átvesz egy másik önkormányzattól egy feladatot, és ezzel intézményműködtetési feladata is keletkezik, ez az átvevő önkormányzat valójában az alapítói jogokat gyakorló helyébe lép, azaz átszervezhet, összevonhat, és meg is szüntetheti azt az intézményt. Minden joga megvan, kivéve a vagyoni értékű jogokat.

Szintén viszonylag lényeges rendelkezése az Áht. módosításának az, hogy eddig az államháztartási törvény csak a vagyon tulajdonjogát védte akkor, amikor szóba került - nem sok esetben -, hogy akár az állam vagy az önkormányzat valamilyen oknál fogva ingyen kívánt lemondani a saját vagyonáról. A feltétel eddig is az volt, hogy ennek módját egyrészt az Országgyűlés törvényben szabályozza, magyarán, törvényalkotó kösse meg a kezét, ha az állam vagyongazdálkodó szerve egy ilyen lépést akarna megtenni, az önkormányzati vagyon esetében pedig ezeket a feltételeket egy önkormányzati rendeletben írtuk körbe.

(9.20)

Ez helyes, annyi a változás, hogy a szabályozás most nemcsak a tulajdonjogra vonatkozik, hanem önállóan forgalomképes vagyoni jogok esetében is előírja a törvény azoknak a keretszabályoknak törvényben vagy önkormányzati rendeletben való megalkotását, amin keresztül egy önállóan forgalomképes vagyoni jogot esetleg ingyen továbbad vagy az állami tulajdonos, vagy az önkormányzati tulajdonos.

A belső ellenőrzési nyilvántartás paramétereit írja körül a továbbiakban az Áht. Ez uniós kötelezettségeinkkel is összefüggő ügy.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvényt is módosítja ez a salátatörvény. A gyedben részesülők nyugdíjellátási fedezetét a továbbiakban az egészségügyi alap fogja biztosítani és nem a költségvetés. Az az egészségügyi alap, amely így sem rendelkezik érdemben forrásokkal ahhoz, hogy egy tisztességes egészségügyi rendszert működtessen, most további feladatokat kap, de forrásai nem lesznek ahhoz, hogy ezeket a feladatokat ideális módon teljesítse, ezért ennek az lesz a következménye - mivel ezeket a kötelezettségeit az egészségügyi alapnak teljesíteni kell -, hogy az érdemi gyógyító tevékenységre majd megint kevesebb forrás jut, mint jutott tavaly is.

A kiegészítő tevékenységet végző nyugdíjas vállalkozások a jövőben többet fognak fizetni egészségügyi szolgáltatási járulék címén. Eddig 4350 forintot fizettek havonta, a jövőben 4500 forintot fognak fizetni.

És van két nagyon fájdalmas rendelkezés itt előttünk, amit fideszes képviselőtársam már érintett, és ő érintette helyesen. A dolognak nem az a lényege, hogy családipótlék- vagy korrekciós nyugdíjemelést kapni fognak az érintettek szeptember 1-jétől, hanem az a dolog lényege, hogy nem január 1-jével kapják meg, ahogy ez eddig járt nekik. Az Országgyűlés a költségvetés lehetetlen helyzetét látva megadja a lehetőséget arra, hogy a kormány családi egzisztenciákon spóroljon, s ezt nem teszi helyesen.

Aztán van millió nyitott kérdés, amivel meg kellene alapozni a költségvetést, az önök nagyon rossz költségvetési szándékát, de semmilyen módon nincs előttünk. Arról hallottunk, hogy a lehetséges jövedelemtulajdonosok közül - állam, vállalkozások, családok - a családok kárára fogja továbbkonszolidálni a költségvetés helyzetét a kormány, mert a családoktól vonunk el forrásokat. Kettőről már beszéltünk: a családi pótlék és a korrekciós nyugdíj emelésének az elhalasztása szeptemberig. De hát az igazi érvágás jó néhány száz közszolgát fog érinteni. Nem a minisztériumi főtisztviselőkért aggódom újra, hanem a falvakban élő pedagógusok, ápolónők, orvosok és bármilyen közszolga 13. havi bérének az elvonásáért aggódom, ami nincs megalapozva semmilyen módon. Van egy szándékuk: a forrásokat el akarják és persze el is fogják vonni ezektől a családoktól, ugyanakkor nem látjuk ezeket a beterjesztett törvényekben. Ma még elképzelni se tudom, hogy hozzák be. Módosító indítvánnyal? Ez az önök praktikája. De módosító indítványokkal nem tudják behozni, mert nincsenek megnyitva ezek a törvények.

Hogy csak egy példát mondjak: ha a bíróságoktól - ami, megjegyzem, kétharmados törvény - el akarják vonni a 13. havi fizetést, akkor megint egy jogi feladványt kell megoldaniuk, hogy a Házszabály ellenére hogy fogják ezt a kérdést kezelni. Vagy persze önálló törvénnyel behozzák, és azt mondják, hogy holnap nem kapják a bírók a 13. havijukat. Tehát azzal, hogy ezt a lehetetlen helyzetet létrehozták, hogy az ember nem tudja, miről tárgyal, s amiről tárgyalunk, azt megalapozzák ezek a törvények, ennek eredménye az, hogy olyan jogi csapdákat állítanak fel önmaguknak, amit házszabályszerűen megoldani nem fognak tudni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu