KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Talán nem felejtettük el azt, hogy a korábbi években rendre, amikor az év vége felé haladtunk, két jelentős törvénnyel foglalkozott az Országgyűlés. Az egyik volt az adó- és az adóhoz kapcsolódó, akár társadalombiztosítási rendszert érintő törvények (Dr. Hargitai János: Azt kétszer próbáljuk meg.) megtárgyalása és a költségvetési törvényjavaslat. (Dr. Hargitai János: Azt háromszor.)

Általában a költségvetési törvényjavaslat régen úgy, ahogy arra Hargitai képviselő úr utalt, bővebb törvényjavaslat volt. Az Alkotmánybíróság döntése következtében ez leszűkült kizárólag a költségvetési előirányzatok megtárgyalására, lényegét tekintve. Azok a költségvetéshez kapcsolódó törvények pedig kikerültek a költségvetési törvényjavaslatból, és egy külön csomagban szoktuk, kellett megtárgyalni az utóbbi években.

Lehet, hogy nem szerencsés a törvény címe, mert úgy hangzik, hogy a költségvetést megalapozó törvény. Azt pontosan tudjuk, hogy azok a törvénymódosítások, amelyek a költségvetésből kikerültek, lényegében nem teljesen úgy viselkedtek korábban sem, mint amelyek megalapozzák a költségvetést, hanem gyakorlatilag a költségvetés gazdálkodását segítő és néhány ponton adott esetben előirányzatot is befolyásoló törvényekről van szó. Lássuk világosan, hogy itt nem az adótörvények és az ahhoz kapcsolódó törvények megtárgyalásáról van szó, hanem lényegében alapvetően inkább technikai természetű módosításokról van szó. Éppen ezért azokat az elvárásokat bár meg lehet fogalmazni, hiszen demokratikus viszonyok között erre mindenkinek lehetősége van, ahogy Kóka frakcióvezető úr erre utalt, de megítélésem szerint nem ettől a törvénytől kell várni mindazt, amit mondjuk, Kóka vagy Hargitai képviselő úr megfogalmazott.

Jövő héten indul az adótörvények vitája, és az adótörvények azok a törvények, amelyek alapvetően képesek befolyásolni a költségvetés bevételét, és azok az úgynevezett reformértékű törvények pedig nem hiszem, hogy elvárhatók, hogy a költségvetéssel egy időben kerülhetnek megfogalmazásra.

Az én felfogásom szerint azokat a reformértékű törvényeket lehet beépíteni a költségvetésbe - erről már korábban szóltam -, amelyek a költségvetés benyújtása előtt már hatályba léptek vagy legalábbis kiforrták magukat, mert azt lehet tükröztetni a költségvetési törvényben, amelyekről még most gondolkodunk. Most beszélünk arról, hogy költségvetési törvényi vitában elhangzott például, hogy az önkormányzatok reformját mindenképpen meg kellene csinálni, és a Fidesz is jelezte, hogy partner lenne abban, hogy legyen egy olyan önkormányzati reform, ahol megszűnik, mondjuk, a Fővárosi Önkormányzat. Erre a költségvetési törvényt meglehetősen nehéz alapozni, hiszen úgy gondolom, hogy egy ilyen önkormányzati reformra nem nagyon találnának partnereket a másik oldalon. Látszik, hogy ennyire kiforratlan például az önkormányzati reformban az elgondolás, és azt várni, hogy ezt a költségvetési törvény tükrözze, vagy adott esetben a megalapozó törvényekbe ilyen mélységű törvényeket is beépítsünk, ez nyilvánvaló, hogy a politikai kommunikációban jól hangzó tétel lehet, de nem sok realitással bírhat.

Ugyanúgy, ahogy Kóka képviselő úr, frakcióvezető úr utalt arra, hogy itt az államigazgatásban milyen megtakarításokat lehetnek eszközölni. Jelezte azt, hogy annak idején, amikor még Draskovics miniszter úr az államháztartás reformjáért volt felelős, akkor bizony milyen nagy számban tekintették át, vagy milyen alaposan áttekintették az államigazgatás működését a különböző feladatokat, amelyeket az államigazgatásnak el kell látni, csakhogy nem jutottunk el 2003-tól egészen 2008-ig odáig, hogy ezeket a feladatrendszereket megpróbáljuk szépen áttekinteni, és utána amit nem szükséges továbbra is fenntartani, azokat nyilván törvénymódosításokkal annullálni.

Ha ezt a munkát az elmúlt hat évben közösen szabad demokrata koalíciós partnerünkkel 2008-ig nem végeztük el, akkor lehet ezért ostorozni most a kormányt, hogy miért nincs itt jelentős államháztartási kiadáscsökkentő lépés. (Horn Gábor közbeszól.) Azért nincs, képviselő úr, mert az elmúlt hat évben közösen adott esetben ennek nem jutottunk a végére. (Dr. Hargitai János: Mint ahogy semminek nem jutottatok a végére!)

Vagy ugyanilyen kérdés például a MÁV problémája. Nehogy azt higgye bárki, hogy a szocialista képviselőket nem zavarja az, hogy jelentős, 100 milliárdot meghaladó kiadási előirányzatot kell betervezni a MÁV támogatására, nemcsak az árkiegészítésre, hanem a veszteség megtérítésére is.

(10.10)

Kóka képviselő úr azt mondta a MÁV-val kapcsolatban, hogy itt a szocialista képviselők megakadályozták azt, hogy a szárnyvonalak bezárásra kerüljenek. Na de, ha keresztülment volna ez a megítélésem szerint a reformtól még messze távol álló intézkedés, akkor az mondjuk, 6-7 milliárd, maximum 10 milliárd forintos intézkedést jelenthetett volna. De ettől még tudomásul kell venni azt, hogy sem az elmúlt hat évben, sem az elmúlt 18 évben a MÁV problémájával nem tudott a politikai elit - ahogy Herényi képviselő úr rendszeresen utal közös felelősségünkre - megbirkózni. Ezért nyilvánvaló, hogy nemcsak annyival többet kell betenni, mondjuk, a MÁV támogatására a költségvetésbe, amennyi a szárnyvonalak fenntartását illeti, hanem mindazt a pénzt bele kell tenni veszteségfinanszírozásként, ami az elmaradt reformok következtében a működőképesség fenntartásához mindenképpen szükséges.

Vagy a családi pótlék kérdését szeretném más szemszögből megvilágítani. Teljesen igaza van Kóka frakcióvezető úrnak abban, hogy amikor nagyon radikális kiadásmérsékléseket kell megfogalmaznunk, akkor bizony ellentmondásos az, ami a családi pótlék rendszerében kialakult. '95-ben - én emlékszem rá, meg többen, akik itt ülnek most a teremben, emlékeznek rá - ennek a helyzetnek nekifutottunk, egy megoldást találtunk is rá. Meglehetősen nagy társadalmi felháborodáshoz vezetett '95-ben a családi pótlék rendszerének az átalakítása, majd utána jött a visszarendeződés.

Most természetesen ismét vizsgálat tárgyát képezte, hogy nem lehetne-e ezt racionálisabbá tenni, és valóban két lehetőség kínálkozik. Vagy azt csináljuk, hogy adó alá vonjuk és felbruttósítjuk a családi pótlékot, és nyilván a magasabb jövedelműeknél akkor gyakorlatilag nem kell hogy családi pótlékot fizessen az állam. Ez egy lehetséges megoldás, csak van az adójóváírás rendszere, és ezzel éppen az alacsonyabb jövedelmi sávokban lévő állampolgároknak teszünk rosszat, mindamellett pedig egy bonyolult rendszer, amit nyilvánvaló, hogy így év végén nehéz úgy elfogadni, hogy aztán az bevezetésre is kerüljön.

A másik megoldás az, hogy a jövedelmi sávok egy meghatározott részében már ne fizessünk családi pótlékot. A '95-ös tapasztalat az volt, hogy ennek a rendszernek a bevezetése meglehetősen komoly adminisztratív teendőket jelent az állam és az állampolgárok számára. Miután sajnálatos módon a magyar társadalom jövedelmi szerkezete olyan, hogy ebbe az úgynevezett felső decilisbe csak nagyon kevés jövedelemtulajdonos tartozik - gyakorlatilag a családi pótlékot kapó jövedelemtulajdonosok 4 százaléka -, a másik oldalon pedig egy jelentős kiadási többlettel és egy bonyolult rendszerrel kell szembetalálni magunkat, megvizsgáltuk ezt a kérdést is, és arra a következtetésre jutottunk, hogy most ennek gyakorlatilag nincs aktualitása.

Az önkormányzati rendszerrel kapcsolatban pedig kifejezetten olyan lépéseket teszünk a jelen törvénymódosítás során, ami az önkormányzatok számára kifejezetten előnyös, hiszen - ahogy arra Hargitai képviselő úr is utalt - korábban nem volt például fellebbezési lehetőségük az Országgyűlés döntésével szemben az önkormányzatoknak, ez a lehetőség megnyílik. Természetesen most például az Ökotám kapcsán fölmerül az a kérdés, hogy ha ez korábban másképpen volt, mint ahogy most szabályozzuk, akkor azok a törvénytelen kifizetések most törvényessé válnak-e, amiket adott esetben korábbi országgyűlési döntések alapján vissza kell fizetni az önkormányzatoknak. Erre csak azt kell tudni mondani, hogy nem, nyilvánvaló, hogy amihez törvénytelenül jutottak hozzá, és ezt az Állami Számvevőszék megállapította, azt nyilvánvalóan vissza kell fizetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt szeretném kérni, hogy azzal a felelősségtudattal próbáljuk a mai napon ezt a törvényjavaslatot megvitatni, ahogy arra Herényi frakcióvezető úr is utalt, próbáljunk reálisak lenni, és amikor adott esetben sok mindent a kormány számlájára próbálunk írni, gondoljuk végig, hogy milyen körülmények között jutottunk el oda, hogy most a 2009-es költségvetési törvényt megalapozó vagy segítő, a végrehajtást segítő törvényeket vagy törvénycsomagot tárgyaljuk. Ebben mindenki akkor, amikor megfogalmazza a javaslatát, azt kérem, hogy egy picit nézzen önmagába is, és gondolja végig azt, hogy milyen felelősség terheli azt a politikai elitet, amely most tárgyalja ezt a benyújtott javaslatot.

Ennek szellemében kérem, hogy folytassuk a vitát, és vegyük figyelembe mindazt, amit e rövid néhány percben mondtam. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu