TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék a beterjesztett törvénnyel kapcsolatban néhány dolgot elmondani, és talán ez válasz azokra a kérdésekre is, amelyeket Babák képviselő úr felvetett, hogy vajon mi volt az előterjesztő szándéka.

Ha az általános indokolását a törvényjavaslatnak a képviselő úr elolvasta volna, akkor megtalálja az általános indokolásban a választ az ön által föltett kérdésre. Az előterjesztők szándéka (Babák Mihály: Valós indokát! Valós szándékot!), képviselő úr, az volt, hogy a magyar felsőoktatási rendszer korszerűsítési, korszerűsödési folyamata folytatódjék, a versenyképességük javuljon, a színvonalas képzés feltételei javuljanak, és ehhez a feltételeket hozzá kell igazítani, hogy rendelkezzenek a magyar felsőoktatási intézmények ugyanazzal a gazdasági önállósággal, mint amelyekkel például a szomszédos országok felsőoktatási intézményei már régóta rendelkeznek. Ezt találja meg ön a törvényjavaslat általános indokolásában, és mint nem szakpolitikus, nem is kellett volna, nem is várható el, és úgy tapasztaltam a hozzászólásából, hogy nem is tette, hogy a paragrafusok elemzésében elmélyedt volna. Ha azt is megteszi, akkor látja, hogy ennek a törekvésnek, tehát az egyetemekre, főiskolákra bízott állami vagyon hatékony működtetésének a szándéka vezette az előterjesztő képviselőket, erre kerestek megoldást.

Elmondtuk az általános vita előző szakaszában, és elmondtuk az oktatási bizottság ülésén is, hogy ezzel a célkitűzéssel, hogy a felsőoktatási intézményeinkre bízott állami vagyon hatékonyabban legyen kihasználva, felhasználva, hogy gazdálkodjanak szabadabban a felsőoktatási intézmények azért, hogy az alapfeladatukat, a fiatalok képzését, oktatását hatékonyabban tudják végezni, tehát ezért a kérdés fölvetését jogosnak tartjuk, időszerűnek tartjuk, és a megvitatását támogattuk.

Jeleztük, hogy nem biztos, hogy minden elemében a beterjesztett törvényjavaslat minden paragrafusa számunkra vállalható. Éppen ezért megfelelő szakmai munkát végzünk jelenleg is azért, hogy a beterjesztett törvényjavaslat megfelelő módosítással az előterjesztők által kitűzött célokat garantáltabban, jobban elérjék.

Mindazok a veszélyek, amelyeket önök fölvetettek, amelyek egyébként az előterjesztésben nincsenek benne, és az előterjesztő szándékában sincs benne meggyőződésem szerint, nevezetesen, hogy az intézmények maguk gazdasági társaságokká alakuljanak, nincs ilyen a beterjesztett törvényjavaslatban, hiszen az, hogy egy nagy egyetem alapítója lehessen egy bizonyos célra létrehozott gazdasági társaságnak, az nem azt jelenti, hogy maga az intézmény, az egyetem gazdasági társasággá alakul. Tehát nincs ilyen a törvényjavaslatban.

Nincs a törvényjavaslatban vagyonfelélésre lehetőség megnyitva. Tehát az állami vagyon eladásából származó pénzt a mindennapi működésre fordítani, magyarul felélni nem lehet, de a módosító indítványainkkal még inkább garanciát kívánunk erre adni. Tehát azt a célkitűzést támogatjuk, hogy az a meglehetősen tetemes állami vagyon, amely ma a felsőoktatási intézményrendszer rendelkezésére áll, szakszerűen, hatékonyan, a célokat jobban szolgálva álljon az intézményeink rendelkezésére.

Tehát emiatt támogattuk a törvény parlament elé kerülését, és azért időszerű a törvény megvitatása és megfelelő korrekciókkal az elfogadása, mert olyan problémát kíván megoldani, ami ma nem megoldott. Nem tekinthető normális dolognak, Babák képviselő úr, az a helyzet, hogy ha az intézmény kezelésében lévő állami vagyon ma nem jól szolgálja az oktatás céljait, korszerűtlen, és esetleg annak az eladásából fel lehetne korszerű laboratóriumokat, korszerű létesítményeket építeni, akkor négy-öt évet kell várnia a Műszaki Egyetemnek arra (Babák Mihály: Miért?), hogy ezt el tudják intézni. (Babák Mihály: Ne viccelj már! Négy év!) Tehát emiatt a szabályozás áttekintése, korszerűsítése mindenképpen indokolt.

Azt gondolom, hogy az egyik szavával agyonütötte a másikat - ennyit hadd térjek el azért a törvényjavaslattól -, mert természetesen senki nem állította, maguk az előterjesztők sem, hogy ennek az egyetlenegy szeletnek a módosítása majd a magyar felsőoktatás összes gondját megoldja. Nem állítjuk ezt, nem is fogja megoldani. Ez a törvényjavaslat csak azt a célt tűzte maga elé, hogy a vagyongazdálkodásban a hatékonyságot és a korszerűsítést elősegítse.

A Tessedik Főiskolán folyó munka nem lesz attól alacsonyabb színvonalú, hogyha a Tessedik Főiskola a Gödöllői Egyetem karaként, részeként működik. (Babák Mihály: Csak így bármikor felszámolhatják, persze.) Egy dolgot kell önöknek Békés megyében biztosítani, hogy a Békés megyei gyerekek közül azok, akik a Tessedik Sámuel Főiskola által biztosított képzési formára jelentkeznek, azok lehetőleg ne a fővárosba jöjjenek tanulni, hanem vegyék igénybe a helyi intézményt. Szabadon választhatnak a gyerekek, nem lehet odakényszeríteni őket, és sok-sok feltétele van a Tessedik Főiskola hosszú távú működésének, de egy feltétele biztos van, hogy akarjanak oda magyar fiatalok tanulni menni. Akkor fog bezárni, függetlenül attól, hogy önálló vagy a Gödöllői Egyetem része, hogy ha nem lesz oda jelentkező fiatal, nem lesz, aki ott akar tanulni, akkor természetesen kormánytól függetlenül, helyi önkormányzattól függetlenül be fogják zárni az intézményeket.

Hosszasan szólt ön az önkormányzatok vagyongazdálkodásáról. A törvényjavaslat ezt nem érinti természetesen. Az előterjesztő példaként említette, hogy ahogy az önkormányzatok a saját vagyonukkal rendelkeznek (Babák Mihály: Rossz példa.), valami hasonló szabadságot kellene az intézményeknek is, a felsőoktatási intézményeknek is biztosítani.

Tehát összefoglalva: az MSZP-frakció megfelelő, szakszerű, előremutató korrekciókkal, a felsőoktatásban érintett testületek támogatása esetén fogja ezt a törvényjavaslatot jóváhagyni és megszavazni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu