DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A 11., 18., 19. és 20. számú módosító indítványaimról szeretnék beszélni. Egy átlagos módosító indítvány úgy néz ki, hogy egy nagyon jól körülírt célra egy konkrétan meghatározott összeget, szerencsésebb esetben a forrás megjelölésével irányoz elő a javaslat. Az én módosító indítványaim nem ilyenek. Én olyan javaslatot tettem, ami a törvényjavaslat szövegéhez fűz olyan kiegészítő gondolatokat, amelyek az előirányzatokkal való gazdálkodás felelősségét próbálja meg erősíteni.

Vannak ugyanis a költségvetésben megint csak szokásos tételek, amelyeket mindenki, gondolom, úgy ismer, hogy meg van határozva az összeg, és annyi pénz költhető el arról a bizonyos sorról, de vannak bizonyos előirányzatok, ezek az úgynevezett felülről nyitott előirányzatok, ahol a tervezés bizonytalansága, a sok bizonytalan körülmény miatt automatikusan többletfelhasználás is lehetséges. Ilyenek a szociális ellátásban, az oktatási ellátásban, az egészségügyi ellátásban a résztvevők számától függően az ellátás arányában finanszírozott tételek, amelyek természetesen csak becsülhetők egy nagyon jól modellezhető módon, de van esélye annak is, hogy ennél kevesebb összeg, és természetesen van kockázata annak, hogy ennél magasabb tételben használhatók fel. Éppen ezért a jogszabály megengedné, hogy mintegy automatikusan ezt túlteljesítve bizonyos más többletbevétel vagy más források terhére kifizethetők legyenek ezek az összegek is.

Azt gondolom, különösen a hét elején elfogadott, a költségvetési felelősséget erősítő vagy egyszerű nevén plafontörvény szabályai utat mutatnak arra is, hogy próbáljunk meg már a konkrét, tehát már a következő évi törvényjavaslat belső szabályaiba is beiktatni olyan további előírásokat, melyek nagyobb garanciát, konkrét intézkedéseket, döntéseket várnak el ahhoz, hogy ezek a felülről nyitott tételek teljesíthetők legyenek.

(16.50)

A jogszabály előkészítése kapcsán, ugyanúgy, ahogy most már évek óta, természetesen keletkeztek nagy összegű tartalékok is. Vannak olyanok, amikről Borenszki képviselőtársam beszélt, amik csak bizonyos speciális esetben, katasztrófák, rendkívüli események, váratlan kiadások, előre nem tervezhető kiadások esetében használhatók fel. És vannak olyan tartalékok, amelyek pont azt célozzák, hogy ha egy-egy ilyen költségvetési sor megcsúszik, nem érkezik be a tervezett bevétel abból az adóból, járulékból, vagy bizonyos költségvetési többletkiadások keletkeznek a már említett módon, egy felülről nyitott tételnél, akkor ezek a tartalékok próbálják meg kiegyenlíteni, lehetővé tenni; vagy egy másik eset, amit említettem, hogy többletbevétel van, és ezek a többletbevételek automatikusan ezekre a kiadásokra fordíthatók.

Én egy szemléletváltozást szeretnék javasolni, tudom, hogy a 2009. évi költségvetésnél ez alapvetően nem fog tükröződni, csak egy további tartalékot, további szűkített mozgásteret fog eredményezni, de a jövőben, azt gondolom, végig kellene gondolni, ha fix, meghatározott összegű lehet csak az előirányzat, és a túllépésének kockázata fennáll, akkor önálló döntéseket hozzunk a tekintetben, hogy lehet-e ezekre a többletfeladatokra pénzt fordítani avagy nem.

Nyilvánvaló, nem az a cél, hogy egy normatív támogatás egész éves finanszírozását megakadályozzuk. Ha látszódik, hiszen látszódnia kell, hogy bizonyos idő utáni adatok alapján az év egészére az összeg nem elég, akkor éppen ezeknek a tartalékoknak vagy a többletbevételekből adódó mozgástérnek van egy olyan üzenete - és ebben a tekintetben is van egy felhatalmazás, tehát a kormány vagy egy kormányzati szerv dönthet erről, akkor itt az az üzenet -, hogy egy önálló döntés keretében csoportosítsuk oda a pénzt, ahol erre szükség van. Itt még mondhatnám azt is, hogy ne akár az Országgyűlés háta mögött vagy feje felett dőljön el, hogy egy-egy kiadás, egy-egy előirányzat milyen mértékben teljesülhet, hanem egy önálló döntés kérdése legyen.

Azt gondolom, ha becsukjuk ezeket a felülről nyitott előirányzatokat, ha figyeljük a teljesítését, tehát van egy kontrollrendszer is, egy vezetői ellenőrzés is van a költségvetés során, és ennek következtében megalapozott és forrással rendelkező intézkedések történnek, eszerint módosulnak ezek az előirányzatok, akkor nem csúszhatunk el. Csak abból gazdálkodunk, ami van, és csak annyit adunk ki, amire megvan a felhatalmazás vagy megvan a döntés.

Ez csak egy része természetesen annak a felelős gazdálkodásnak, amit folytatni kell, és amire, azt gondolom, meghoztuk és a jövőben is majd meghozzuk a szükséges döntéseket. De ez is egy üzenetértékű döntés lehet, akár már a következő évi költségvetésben. Ehhez kérem képviselőtársaim és természetesen a kormány támogatását.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu