DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kontur képviselőtársam inspirált a hozzászólásra, bár én megígérhetem, hogy bár láttam már autót belülről, még a régi Skodámat időnként kénytelen voltam szerelni jobb híján, de azt én már megtanultam, de azért nem merném magam autószerelő szakembernek titulálni.

Azt elfogadom, hogy ön vagy a családja betegként összefutott már az egészségüggyel, de ha ilyen előfordult, akkor bizony kénytelen volt összefutni azzal is, hogy ha előbbre akart kerülni, mondjuk, egy szívműtétnél, vagy urambocsá, egy csípőprotézisnél, akkor bizony azért elég kemény pénzeket kellett fizetni. Itt, a parlament padsorai között nem szeretnék árfolyamokról beszélni, de ha nagyon lemennék alfába, akkor valószínűleg még azt is fel tudnám sorolni, hogy szakmákat, sőt akár kollégákat illetően is kinek mennyi az árfolyama manapság ahhoz, hogy egy listán egy beteg bizony előre kerüljön.

Nos, a várólistáknak mindenhol az a célja, hogy átlátható, hogy mindenki által ismert, betegségekkel összefüggő várólista legyen, amit maga a beteg is tud követni, és olyan is hozzáférhessen egy ellátáshoz, aki nem tudja kifizetni, urambocsá, azt az 50-100 ezer forintot azért, hogy bármilyen, számára szükséges műtétet elvégezzenek. Úgy gondolom, hogy ha mi efelé fogunk haladni - és azok a sajnálatos módon bizony létező kollégák, akik akár szándékosan is növelik ezeket a listákat azzal, hogy némi politikát is belevisznek az amúgy is egyébként hányattatott sorsú egészségügybe -, akkor valóban tudunk konszenzust találni. De amíg a valóságot sem vagyunk hajlandóak elfogadni, azt, ami ma és az elmúlt években, évtizedekben zajlik az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egészségügyben, addig viszonylag nehéz lesz nekünk közös nyelven beszélni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Mikola István: Nehéz lesz!)

Forrás: parlament.hu