ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság október 29-ei ülésén tárgyalta meg a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

A bizottság meghallgatta az előterjesztő képviselőjét, aki elmondta, hogy bár történtek intézkedések a családon belül előforduló erőszakos cselekmények megelőzésére és kezelésére, ahogy ezt az előttem szóló képviselő asszony is elmondta, ám azok nem hozták meg a várt hatást, és továbbra is nagyon sok személy szenved családtagjától, családtagja bántalmazásától. A fő probléma az, hogy a távoltartás elrendelésének vagy elutasításának átlagos átfutási ideje hat hónap, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag alkalmatlan a jelenlegi szabályozás arra, hogy betöltse feladatát.

Eközben Magyarországon két év alatt körülbelül százan estek családon belüli erőszak áldozatául oly módon, hogy belehaltak az ott elszenvedett sérülésekbe, és ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy az áldozatok rendszerint, különböző felmérések alapján, minden negyvenedik fizikai inzultus után fordulnak egyáltalán a bírósághoz, akkor mindannyian érzékelhetjük ennek a problémának a súlyát. A kormány képviseletében jelen lévő minisztériumi munkatárs jelezte, hogy alapvetően támogatják a javaslatot, ám vannak benne olyan rendelkezések, amelyek alkotmányossága erősen vitatható. A bizottságban egyetértettünk, hogy valóban gyorsítani kell a távoltartás elrendelését, hiszen a jelenlegi szabályok értelmében erről polgári peres eljárásban 30 napon belül kell dönteni. Mindannyian érezhetjük, hogy miközben az erőszakos cselekedet miatt azonnal el kellene rendelni az agresszív fél távoltartását, erre csak egy hónap elteltével van lehetőség.

Addig mi történik? Egy erőszakos ember agresszivitását csak fokozzuk, ha még napokig a családjában tartjuk. El lehet képzelni, hogy ez idő alatt mi mindent tehet a családtagjaival. Ugyanakkor a távoltartás intézménye a távol tartott személynek, legyen az akármennyire durva is, alkotmányos alapjogait korlátozza. Nem mehet akárhová, mert el kell kerülnie a bántalmazott családtagját, és adott esetben még saját lakását sem használhatja. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ne lennének korlátozhatóak a bántalmazó személy alapjogai, azonban arra csak bíróság lehet jogosult a megfelelő jogorvoslat biztosítása mellett. A távoltartás elrendelésére abban a formában, ahogy a törvényjavaslat gondolja, a rendőrség önmagában nem megfelelő hatóság.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Örülünk annak, hogy a bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője nyitottságát hangsúlyozta a tekintetben, hogy módosító javaslatok befogadásával el lehessen érni a törvényjavaslat eredeti célját, ugyanakkor a különböző alkotmányossági aggályokat ki lehessen szűrni. Mindannyian egyetértünk abban, hogy alapvetően az áldozatot kell védeni, és olyan szabályozást kell elfogadni, amellyel megakadályozható, hogy az áldozat ki legyen téve újabb fenyegetéseknek, esetleg fizikai inzultusnak annak érdekében, hogy visszavonja a feljelentését. Tudjuk, hogy ezzel a törvénnyel nem szüntethetjük meg a családon belüli erőszakot, fontosak lennének a háttérintézmények, a segítségnyújtás, a bántalmazottnak és a bántalmazónak is a segítségadás, a gyógyítás, mégis úgy gondoljuk, hogy fontos a közfigyelmet ráirányítani arra, hogy elfogadhatatlan az erőszak, a durvaság a kiszolgáltatottakkal szemben.

A javaslatot jó kiindulási alapnak tartjuk, ezért az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslatot nagy többséggel általános vitára ajánlja. Ám ahhoz, hogy a javaslat kiállja az alkotmányosság próbáját, feltétlenül módosító javaslatokat kell hozzá benyújtani és elfogadni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu