DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány héttel ezelőtt, amikor rendkívüli parlamenti ülésre gyűltünk itt össze, idéztem Bibó István szavait, idéztem azt, amikor Bibó 60 évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmünket, hogy hogyan tudunk vakká lenni, hogyan tudjuk nem észrevenni nemzetünk, országunk érdekeit a kicsinyes viták kereszttüzében. Nos, azt kell mondjam, képviselőtársaim, itt, a parlamenti plénum előtt is elmondhatjuk egymásról azt, hogy ki hogyan hibázott, ki hogyan téved a maga gondolkodásában, felfogásában, de mégiscsak észre kellene vennünk, hogy egyszerűen egy olyan pillanatban vagyunk, amikor minden erőnkkel azt kell szolgálni, hogy hogyan tudjuk megtalálni a közöst, azt a közöst, ami az ország érdekét szolgálja (Taps az MSZP soraiban.), azt a közöst, amelyben részt kell venni mindenkinek. Ebből nem zárhatunk ki senkit sem.

Miniszterelnök úr beszédében hivatkozott arra, hogy ő úgy érzi, hogy amit elmondott nekünk, az egy olyan javaslat, amelynek reformértéke mérhető az 1990-es évek közepén Bokros-csomag néven elhíresült, és az ország számára rendkívül jelentős fejlődést hozó döntéshalmazhoz, illetve hivatkozott egy 2006-os kormánykezdeményezésre is. A miniszterelnök gondolhatja ezeket nyugodtan, és rendjén is van, hogy így vélekedik a mostani javaslatáról; erről mindjárt szeretném elmondani nekünk, liberálisoknak a véleményét.

De egy fontos dologra szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, és ez rendkívül fontos a gondolkodásunk és a szemléletmódunk szempontjából. A különbség ugyanis nagy a kilencvenes évek közepéhez képest. Ne feledjük el, akkor itt a parlamentben az akkori koalíciónak közel kétharmados támogatottsága volt. Ne feledjük el, hogy a társadalomban ugyan csökkenő népszerűséggel, de milyen támogatottsága volt a kormánynak. Ne feledjük el, hogy azokhoz az intézkedésekhez, azokhoz a lépésekhez, amelyekről beszélünk, egy szélesebb körű politikai és társadalmi konszenzusra van szükség. A legszebb terveket is felvázolhatjuk, azokból semmi nem fog megvalósulni, ha nincs mögötte olyan széles körű politikai összefogás és társadalmi összefogás, amely megalapozza ezeket.

Tehát mire kell erőfeszítést tenni a miniszterelnöknek, a politikának? Elsősorban ennek a politikai konszenzusnak a kialakítására, elsősorban ennek a társadalmi összefogásnak a megteremtésére. Ez az, amiről mi, liberálisok beszélünk. Ez az, amiről a Szabad Demokraták Szövetsége hónapok óta beszél. Ez volt az ok, amiért annak idején a költségvetés támogatása mellé odaálltunk, mert tűzoltásra volt szükség, s azt mondtuk, tegyük félre az ellentéteinket, tegyük félre a vitáinkat, mert most az ország érdeke azt kívánja, hogy oltsuk a tüzet. Most is mi, liberálisok készek vagyunk arra, hogy értelmes és jó programok és javaslatok mellé odaálljunk, mindenféle presztízskérdés nélkül. Mi nem fogunk presztízsügyet csinálni belőle, de ezeket a javaslatokat látni kell, kidolgozottaknak kell lenniük, és határozottaknak, és itt van a problémám azzal, amit a miniszterelnök úr elmondott.

Az volt az érzésem, ahogy hallottam és hallgattam miniszterelnök úr beszédét... - most emlékezünk a rendszerváltás fontos stációira, fontos pillanataira, többször szó volt a parlamentben erről. Húsz évvel ezelőtt volt az - nemrég, hetekkel ezelőtt többször újságok is írtak róla, a rádió, a televízió is foglalkozott vele -, amikor Pozsgay Imre bejelentette az 1956-os forradalommal kapcsolatban azt, hogy népfelkelés volt.

(14.40)

Emlékszünk rá sokan, s arra is emlékszünk, hogy akkor a párt berkein belül ez fontosnak és jelentősnek számított, de a társadalom számára kevés volt. Kevés volt, mert a magyar társadalom akkor már többségében réges-rég forradalomnak tudta 1956-ot. Kevés volt, mert a magyar társadalom többsége tudta azt, hogy ennél többre van szükség. Nos, miniszterelnök úr, amikor hallgattam a javaslatokat, ez a húsz évvel ezelőtti esemény jutott eszembe. Amit elmondott a miniszterelnök úr, túl későn hangzott el és túl kevés volt.

Miért túl későn? Szeretném itt is előrebocsátani a kritikával kapcsolatban, hogy mi, szabad demokraták mindig abból indulunk ki - s hadd utaljak megint a költségvetés megszavazására -, hogy pontosan tisztában vagyunk a saját felelősségünkkel. Tisztában vagyunk azzal, hogy együtt kormányoztunk, és nem véletlenül kormányoztunk együtt hosszú ideig a Szocialista Párttal. Tudjuk azt is, hogy nekünk is felelősségünk van abban, ami kialakult ebben az országban, amiről sokan gondoljuk azt itt a parlamenti patkóban is - ma már utólag visszanézve, persze ilyenkor könnyebb okosnak lenni -, nem biztos, hogy jó döntés volt, sőt sok mindenről tudjuk, hogy biztosan nem volt jó döntés, gazdaságpolitikailag hibás volt. Tudjuk ezt, és erkölcsi kötelességünk, hogy próbáljuk jobbá tenni, próbáljuk kijavítani azt, amit annak idején közösen elrontottunk.

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Úgy, ha őszintén szembenézünk a helyzettel. Ha határozottak, világosak és egyértelműek vagyunk. Ha olyan programokat adunk és teszünk le az asztalra, amelyek nem néhány év múlva fognak megvalósulni, mert jövőre választások lesznek, és jövőre lesz egy új kormány. Olyan programokat, amelyek világosan, gyorsan és a lehető legrövidebb időn belül hatékonyak tudnak lenni. Erre elengedhetetlenül szüksége van a magyar társadalomnak.

Abban, amit a miniszterelnök úr elmondott, természetesen vannak olyan elemek, amelyeket az SZDSZ már régóta mond. Hiszen már évek óta arról beszélünk, hogy hogyan emeljük fel a személyi jövedelemadó sávhatárát, vagy a különadó eltörléséről, és sorolhatnám tovább a különböző intézkedéseket. 2007-ben megállapodtunk erről a Szocialista Párttal egy csomagban. Ha akkor megcsináljuk, ma nem itt tartanánk. Ma nem ilyen helyzetben lenne Magyarország. Ma nem arról beszélnénk, hogy a világgazdasági válság körülményei közepette Magyarország miért tartozik a legjobban kiszolgáltatott országok közé. Merjünk ezzel is őszintén szembenézni! Merjük azt is világosan vállalni, hogy ha megcsináljuk azt, amit annak idején az SZDSZ, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselt és kért, s amiben megállapodtunk és amit aláírtunk, akkor ma Magyarország nem itt tartana. Akkor is lennének gondjaink, de jóval kevesebb gondunk lenne, mint most. Tehát határozott cselekvést kérünk.

Ennek a programnak, amit elmondott a miniszterelnök úr, ugyan vannak olyan elemei, amelyek szimpatikusak számunkra, de hol van a kidolgozottságnak az a szintje, amiről tudunk beszélni? Mikor lesz bevezetve a 3 millió forintos jövedelemadó-határ? A jövedéki adó emelése hol lesz 3 százalék, hol lesz 7 százalék? Világosan kell látnunk ezekben az ügyekben. Örülök annak, hogy a környezettudatos gondolkodás mellett végre megjelent egy elem a miniszterelnök úr beszédében, de ennél többre van szükség. Itt egy zöldcsomag kell az ország számára, amely világossá teszi, hogy hogyan tesszük le a voksunkat a megújuló energiák mellett.

Tehát, miniszterelnök úr, ennél többre van szükség, nagyobb kidolgozottságra, világosabb programra és nagyobb elszántságra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu