BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a sajátos helyzet állt elő, hogy miközben tartalmi tekintetben nagyon hasonlóan gondolkodunk mi, jelen lévő, illetve eddig megszólalt képviselők erről a kérdésről, én a magam részéről másfajta következtetésre jutottam a határozattal kapcsolatban.

Én szabad demokrata képviselőként nem támogatnám, hogy ilyen országgyűlési határozat megszülessen. Ennek pedig elsősorban és alapvetően az a magyarázata, hogy az országgyűlési határozatról mint műfajról nagyon rossz véleményem alakult ki az elmúlt tizennyolc év tapasztalata alapján. A határozati javaslat gyakorlatilag egy pótcselekvés. Pótcselekvés a képviselők részéről, akik úgy gondolják, hogy csinálnak valamit, és semmiféle garancia nincs arra, hogy valóságos cselekvésre kötelezi a mindenkori aktuális kormányt.

Éppen ezért egyetlenegy okát látom annak, hogy mégis jó, hogy benyújtásra került: ezekről a kérdésekről a Ház falai között lehet beszélni, a társadalmi szervezetek problémáiról, mert azok vannak és nagyon súlyosak. Azt gondolom, a határozatban felsorolt tételeken túlmenően is nagyon mély és súlyos problémák vannak a mai magyar civil életben. Ahhoz persze, hogy beszélni lehessen erről a kérdésről, más megoldást is lehetett volna választani, akár egy parlamenti vitanapot, hogy tűzzük a figyelem középpontjába a társadalmi szervezetek problémáit, de nem ez történt, használjuk ki ezt a helyzetet.

Miért mondom én, hogy a társadalmi szervezetekkel óriási nagy baj van? Elsősorban azért, mert a működésük, a finanszírozási lehetőségek, az anyagi lehetőségek, amelyeket el tudnak érni, a spontán civil öntevékeny szervezeteket egyszerűen választás elé kényszerítik. Vagy eldöntik, hogy el tudnak indulni a profizmus irányába, gyakorlatilag egy vállalati működést kiépítve üzemelnek, vagy ha erre különböző oknál fogva nem képesek, akkor szembe kell nézniük a meghalás, az elmúlás veszélyével.

Nekem személyes tapasztalatom, hogy ma Magyarországon azok a civil szervezetek, amelyekről azt gondolom, hogy echte, igazi, a szó klasszikus értelmében civil, öntevékeny tevékenységet végző szervezetek, hihetetlenül nagy veszélyben vannak, mert jóllehet, úgy van, ahogyan arra Fogarasiné képviselőtársnőm is utalt, hogy született négy törvény, ami ennek a szférának a működését érdemben szabályozza, befolyásolja, és én magam is büszke vagyok arra, hogy mind a négy szocialista-szabad demokrata kormányzás idején született, valójában azok a működési feltételek, amelyek egy kis, közepes civil szervezet folyamatos, biztonságos működését garantálnák, ma nincsenek meg Magyarországon. Hiába van 1 százalékos törvény, hiába van NCA, gyakorlatilag ez a választási lehetőség van, amit így megpróbáltam karikírozni és sarkítani. Azt látjuk, hogy azok a civil szervezetek, amelyek tényleg erősek, működnek és jegyzettek, ha úgy tetszik, szinte vállalatként működnek, míg mások, az öntevékenyek meghalnak.

Ezzel a javaslattal az a problémám - kicsit közeli a hasonlat, Dávid Ibolya vetette a kormány szemére éppen tegnap -, hogy nem kidolgozott mindaz, amit a miniszterelnök tegnap idehozott a Házba. Ez sem kidolgozott, képviselő úr. Itt van ez a négy törvény. Hogyha konkrét problémára konkrét választ kívánna adni, képviselő úr, akkor megtehette volna, hogy nem országgyűlési határozatot hoz, hanem rámutat egyik-másik törvény valamelyik szakaszára, és módosító indítványt terjeszt be. Itt olyan témák vannak felsorolva ebben a határozatban, amihez igazán nem kellene törvényt alkotni.

Ahhoz, hogy legyen egy civil bank - ezt most sok idézőjelbe teszem -, lehet, hogy még kormányrendeletre sincsen szükség, vagy valószínűleg nincsen. Kevéssé értek a bankszférához, de azt gondolom, bármelyik bank bármelyik napon eldönthetné, hogy kialakít egy olyan terméket, amivel a civil szervezetek számára próbálnak úgy szolgáltatást nyújtani, hogy a pályázati pénzek érkezéséig az önrész megelőlegezésére adjon valamifajta hitelt. Tehetné? Tehetné. Miért nem teszi? Tenni fogja, hogyha mi csinálunk egy ilyen feladatgyűjteményt a kormány számára? Egy lépéssel nem lennénk előbbre, azt gondolom.

Teljesen igaza van a képviselő úrnak, a pályázati határidők betartásával kapcsolatban rengeteg probléma van, az utólagos finanszírozással még több, hogy arról ne is beszéljek, hogy az ellenőrzések hogyan keserítik meg a civil szervezetek életét. Mondom ezt annak ellenére, hogy országgyűlési képviselőként hihetetlenül fontosnak tartom, hogy ezek a pénzek tényleg cél szerint legyenek felhasználva. Az ellenőrzésre szükség van, de Magyarországon, a mai Magyarországon személyes tapasztalatom van arról, hogyan tud az ellenőrzés tökéletesen értelmetlen lenni, olyan macerás, hogy elviselhetetlen, de hogy a legfontosabbat mondjam, drágább, mint maga az a támogatási összeg, amit mondjuk, a civil szervezet megkapott.

(16.10)

Azt gondolom, hogy az NCA működési gyakorlatából jócskán tudnánk erre mindannyian példát mondani, hogy ez így igaz. Ami a nem működő társadalmi szervezetek megszüntetésének egyszerűsítését illeti, lehet, hogy ez az új Ptk.-ban eleve elénk kerül javaslatként. Az a helyzet, hogy tényleg illúzió az a hihetetlen magas szám, amit a statisztika őrizget. Úgy van, ahogy utal rá, képviselő úr: egy részük működik és jól működik, más részük éppen vergődik, harmadrészük már régen nem működik, de már arra sincsen energia, hogy formálisan megszüntessék az előbb említett okokból kifolyólag. Talán nem szükséges itt megállnom és hangsúlyoznom, hogy természetesen nem a megszüntetés irányába kellene ösztönöznünk és befolyásolnunk a történetet, hanem egy olyan légkör kialakulása irányába, ahol ezek a valóban öntevékeny szervezetek is tudnak működni. Nem ez történik.

Ami a társadalmi szervezetek jogszabály-kezdeményezési lehetőségét illeti, ez van. Jogszabály-kezdeményezési lehetőséggel bárki bármikor élhet. Egyébként az erős, jegyzett civil szervezetek rendesen lobbiznak is, élnek is, hozzák a képviselőknek a javaslatokat. Azt gondolom, hogy ezzel így nincs probléma. Ennél jobban formalizálni, azt gondolom, talán szükségtelen.

Végül az önkéntes tevékenység ösztönzésével kapcsolatban szól erről egy törvényünk. Ha működnének nagyobb számban ezek a civil szervezetek, amikről szó van most, akkor talán az önkéntes tevékenység is izmosodna, erősödne. Valójában a működést Magyarországon nagyon-nagyon nagy mértékben nehezíti, hogy csak pályázati úton nyerhető pénzekre számíthat egy civil szervezet, és nincsenek meg a kialakult, bevett gyakorlatai, kevéssé vannak meg a kialakult csatornái a szponzorok által segített működésnek.

Megmondom őszintén, azt gondolom, hogy az adórendszerünk is jelentős mértékben felelős ezért, hiszen a szponzorok is könnyebben nyitják ki a pénztárcájukat akkor, ha valamifajta adókedvezményt tudnak ennek fejében magukénak. Ehhez képest az évek során ezek a típusú kedvezmények csökkentek, beszűkültek, gyakorlatilag ma már vállalatoknak, vállalkozásoknak, de már a magánszemélyeknek sem éri meg - hogy ne így fogalmazzak: őket nem ösztönzi semmi arra -, hogy ilyen szponzori tevékenységgel valamilyen civil szervezetet támogassanak.

Összegezve mindazt, amit elmondtam, úgy gondolom, hogy ha jó alaposan megvitatja a parlament ezt a javaslatot, és a jelek szerint még az sem kizárt, hogy elfogadja a tisztelt Ház ezt a javaslatot, az a félelem él bennem, hogy egy lépéssel nem kerülünk közelebb az itt említett problémák megoldásához. Az országgyűlési javaslat érdemben semmire nem fogja kötelezni a kormányt. A magyar jogtár tele van olyan országgyűlési javaslattal, amelyekkel aztán az égvilágon semmi nem történt.

Vissza tudok emlékezni, még az első két ciklusban volt egy nagyon ismert képviselőtársunk, úgy hívták, Torgyán József. A képviselői működésének egy időszakában hetente több országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be. Nagyon-nagyon izgalmas címe volt mindegyiknek. A libatartástól kezdve az erdőtelepítésig mindennel foglalkozott a képviselő úr, de mindegyik határozati javaslat ugyanarról az egy mondatról szólt: a kormány oldja meg. Akkor az volt a véleményem, hogy ilyen típusú országgyűlési határozatnak nincs értelme, és jóllehet ehhez képest a képviselő úré kidolgozottabb, mert pontokba szedve felsorolt problémákat, a lényegén ez a javaslat sem megy túl, hogy tudniillik a kormány oldjon meg egy olyan problémát, amihez nagy valószínűséggel nem is jogalkotási feladatra van szükség.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu