DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jövök a külügyi bizottság üléséről, és sok mindent elmulasztottam az előző fölszólalásokból, azonban a téma olyan fontos, hogy mindig érdekelt, mondhatnám, évtizedek óta, s amiket itt hallottam képviselőtársaim fölszólalásaiból, késztet arra, hogy hozzáadjak valamit a vitához. Engedtessék meg, hogy ezzel a bevezetővel mondjam, amit mondok.

Nevezetesen a téma - olvasom -: a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról. Egyes törvényeket módosítunk, mert valami miatt úgy érződik, a kormány úgy érezte, Brüsszelből vagy valahonnan olyan jelek jöttek. Ez érthető, törvényhozónak, nekünk az a dolgunk, hogy lépést tartsunk az eseményekkel, és ha szükséges, módosítsuk a törvényeket. Ez történik ma. Mégis néhány olyan gondolat, ami itt elhangzott, úgy érzem, értelmezésre szorul, vagy legalábbis világosabb lehetne, ha belegondolunk. Elhangzott ilyen megállapítás, hogy szigorú korlátozó szabály kell, ami majd fogyasztóvédelemként valósul meg. Ehhez én azt szeretném hozzátenni, tisztelt képviselőtársaim, a szigorú korlátozó szabály úgy valósul meg, ha a gazdaságot nem túl szigorúan túlkorlátozza, túlszabályozza valaki. Két oldalról lehet: az egyik lehet a kormányzás, ami ügyeskedik, és túl sokat belediktál, de súlyosabb az, amikor a piacgazdaság metódusa kisiklik, tehát a versenyt felváltja vagy elnyomja a monopólium, az oligarchia, és nem működik a piac.

Most a pénzpiacról beszélünk, a pénzügyi közvetítőrendszerről. Ott ugyanúgy állnak a piacgazdaságnak ezek a szabályai, hogy a verseny jelt ad, és ha valami kisiklik, akkor azt jelzi, és egyben jelt ad arra is, hogy hogyan lehet azt korrigálni. A jól működő piacgazdaság nemcsak jeladó, hanem önmagát korrigáló, önmagát gyógyító valami is.

(15.00)

Az emberi szervezet lehet példa erre: ha az ember egészségesen kezd élni, akkor megjavul a szervezete, mintegy meggyógyul. Néha többet ér a gyógyítás ilyen módon, mint a különböző tudós doktorok részvétele. Tehát nem engedhető meg az, hogy a pénzügyi rendszerből kihagyjuk a piacgazdaság képességeit, és azt gondoljuk, hogy az erős kormányzati kéz majd helyettesíti azt, vagy amikor a piacgazdaság nem képes rá, akkor a korlátozások végzik el ezt a feladatot.

A bank profitja onnan származik - ahogy Dancsó képviselő úr nagyon jól rámutatott -, hogy szolgáltatást nyújt. Nem abból, hogy a gyárban megtermel egy csövet vagy valami más terméket, és a hozzáadott értéknek valamiféle értékelése profitként lecsapódik, hanem itt a "termék" egy szolgáltatás, aminek megvan az értéke, megvan az ára, és a szolgáltatás "jutalma" a profit. Ha a profit magas, monopolista jellegű, az nyilván azért történhet meg, mert a piacgazdaság önmagát korlátozó, önmagát korrigáló rendszere nem működik vagy a monopóliumok, vagy a túlzott kormányzati beavatkozások miatt. Olyasmire gondolhatunk, hogy a kormány felelőssége itt nem az, hogy minél többet legyen jelen a pénzügyi piacon, hanem találja meg, hogy milyen mértékig kívánatos, szükséges, elengedhetetlen a kormány jelenléte.

A kormány jelenléte nem azt jelenti, hogy a kormány mondja meg, hogy működjön a pénzügyi piac. A kormány feladata ne legyen több annál, mint hogy vigyázzon, őrködjön azon, hogy a piac, a versenypiac szabályai szerint működjön a pénzügyi piac, a bankrendszer, s akkor nem lesz extraprofit, nem lesz monopóliumprofit, nem lesz olyan, ami bántja a fogyasztót, különösen a kisebb gazdasági egységeket, s nem lesz az, hogy a bankiparágban 25-30 százalékos profit van akkor, amikor más iparágakban éppen csak létezik, vagy egyre-másra tönkremennek a vállalkozások. Tehát a kormány felelőssége - ismétlem - nem abban áll, hogy minél több a kormányjelenlét, hanem abban, hogy tudja, mennyi az az optimális, amikor a kormány őrködik afelett, hogy a piac működjön.

S még egy megjegyzés: azt, hogy az oktatás jelentősége, szerepe mennyi legyen, mindig jó számba venni, mindig jó végiggondolni, mert jobb, ha tudjuk, hogy áll össze a világ. Az viszont naiv elképzelés, hogy egy-két órás heti tanítás megoldja a gondokat, és akkor az emberek kevesebb hibát követnek el. Az történik, hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim, hogy a mai társadalom, a mi magyar társadalmunk - de a társadalmak szerte a világon - keveset tud arról, aminek az a neve, hogy közgazdaságtan, aminek egyik ágazata a pénzügyek kezelése. Ha az orvostudomány annyit tudna a saját témájáról, az emberek egészségességéről, mint a közgazdaságtan a saját témájáról, akkor ma az emberi életkorelvárás általánosságban nem 75 év lenne, hanem 38, olyan rosszul áll a közgazdaság-tudomány, különösen annak a gyakorlati alkalmazása. Mondom én ezt, mint a közgazdaságtan professzora. Ha valakinek más a nézete, akkor én állom a sarat, mert úgy gondolom, hogy ehhez a témához értek, ezt ismerem.

Tehát kívánatos lenne többet tudni arról, hogy áll össze a gazdasági élet, mert akkor nem lennének olyan naiv nézetek, hogy túl sok kormány vagy túl sok reguláció, vagy pedig tisztességtelen bankviselkedés. A bankok profitja akkor lesz normális - amelyik összehasonlítható más iparágak profitjával, legyen az 5-8-10 százalék, de nem kétszer-háromszorosa annak -, ha tudjuk, hogy áll ez.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végül pedig azt szeretném hozzátenni ehhez a hangosan gondolkodáshoz, amiért felálltam, hogy a jelenlegi világgazdasági válság - amelynek a hullámai Magyarországon igen-igen jelen vannak - gyökere a politikában keresendő. Sajnos, jó szándékú vagy néha nem olyan jó szándékú politikusok olyan törvényeket hoznak, amelyeknek a következményeit nem gondolják végig. Az Amerikai Egyesült Államok - ahonnan ez elindult - kongresszusában a törvényhozók az elmúlt tíz évben egyre-másra buzdítottak arra, hogy minél több ház, lakás épüljön, mert az az amerikai ideál, hogy mindenkinek saját háza legyen. Ha valakinek nem volt erre megtakarított pénze, akkor a törvényhozó benyújtott valamilyen módosítót és azt mondta, hogy ilyenfajta emberek is hozzájuthatnak kölcsönhöz. A bankár erre azt mondta, hogy nem, a bankárnak megvan a saját értékrendje arról, hogy ki hitelképes, akinek kölcsönözhet. Ekkor azt mondta a törvényhozó, hogy bankár, ne tessék aggódni, én, törvényhozó garantálom azoknak a kölcsönét, akik nem hitelképesek a bankszempontok szerint. Ahogy ez a kormányzati garancia növekedett öt-tíz esztendő során, végül is elérte azt a mértéket, amíg aztán a dolog összedőlt. Ez hullámzik, és nálunk, magyarhonban hasonlóképpen ennek egyik vetületét látjuk.

Tehát az orvoslás a politikai szférából kell hogy induljon, mert innen származik a betegség. Rendjén van az, hogy mi az Országgyűlésben ezt hangosan végiggondoljuk. A törvényjavaslat a következő hetekben is itt lesz még előttünk, mert ezután következnek a módosítások és a részletes vita, és jó, ha ezeket a gondolatokat még egyszer összegezzük, és ennek fényében módosítjuk. De nem túlmódosítjuk, és nem olyan törvényt hozunk, amit aztán két hét vagy két hónap múlva megint szükséges volna módosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy éreztem, hogy ezek a gondolatok hasznosak, kívánatosak akkor, amikor ez a törvényjavaslat előttünk van, és mérlegeljük azt, hogy a hibákat hogy lehetne kevesbíteni és a működőképességet előmozdítani. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu