DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy először egy parlamenti kiadványból, egészen pontosan az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának a 2003. október 3-án megtartott erdészeti nyílt napjáról szóló kis könyvből idézzek, és ne tekintsék szerénytelenségnek az idézetet: "Én, Orosz Sándor esküszöm, hogy az erdőkre és az azokban élő más lényekre lelkiismeretesen vigyázok. Az erdő és a természet törvényeit megtartom és megtartatom." Ezt az erdőhöz tett esküt ezen a nyílt napon mondtam el a résztvevőknek. De mit mondtam?! Velem mondták felállva, és a karzaton sok-sok gyerek mindezt hallgatta, és lehet, hogy köztük is volt, aki mondta.

Azért hoztam ezt ide az általános vitába, mert meggyőződésem, lett lévén nem erdőtörvény-módosításról, hanem új erdőtörvényről beszélünk, nagyon alaposan kell sok mindent tisztázni. És szeretném egyértelműen tisztázni: az erdő pártján állok. Álságosnak, félrevezetőnek tartom a törvénymódosítás kapcsán megjelent azon vitákat, hogy vajon ki kinek a pártján áll. És akkor ilyen viták vannak, hogy egyik oldalon vannak az erdészek, a másik oldalon vannak a természetvédők, az egyik oldalon van, mondjuk, az FVM, a másik oldalon a KvVM, és más hasonlók. Nem. Nem ez a döntő, és nem is szabad annak figyelmen kívül hagyásával ilyen kérdésekben állást foglalni, hogy vajon mi jó az erdőnek.

Azért fontos ezt tisztázni, mert nekünk olyan erdőtörvényre van szükségünk - hitem szerint egyébként a jelenlegi is ilyen, annak idején legalábbis igyekeztünk súlyt helyezni rá, hogy ilyen legyen -, amelyik a lehető legnagyobb esélyt adta arra, hogy az emberek és az erdő viszonyában az erdő a maga sokszínűségében lehessen jelen, ne pusztán csak alapanyag legyen, ne pusztán csak vadélőhely legyen, ne pusztán csak gombatermőhely legyen, tehát ne pusztán csak az anyagi hasznok tekintetében szabályozzunk. És azt gondolom, hogy így kell eljárnunk a mostani erdőtörvény kapcsán is.

Szeretném jelezni, az általános vitára való alkalmasság megítélésénél azt gondolom, teljesen természetes, hogy ezt ki is kell mondani, e tekintetben az elénk beterjesztett törvényjavaslat céljai, szándékai és sok esetben megfogalmazásai tekintetében is megfelelő, alkalmas arra, hogy az erdő szempontjait figyelembe vegye, vetesse. Ezt azért is kell mondani, mert a vita, a törvényjavaslat beterjesztése kapcsán meglehetősen kemény kritikák is megfogalmazódtak, elsősorban civil zöldszervezetek oldaláról, és meglehetősen egységesen, amelyek arra igyekeztek szorítani a kormányt, és arra hívták fel a pártok figyelmét, hogy jobb lenne ezt a törvényt visszavonni.

(15.10)

Az eltelt idő alapján úgy érzékeltem és érzékelem, hogy ez a szándék változott - örülök, hogy ezen a folyamaton sikerült túljutni -, s ma már egyre inkább azt látom, hogy ugyanazok a civil szervezetek, amelyek a kezdetekkor a visszavonásban látták a megoldást, ma már azon az állásponton vannak, hogy látszik a szándék az értelmes átalakításra, ezért vitassuk végig, nyújtsunk be módosító indítványokat - én magam is ezt tettem, elég sok módosító indítványt írtam alá e tárgyban -, és jó lenne a régi helyett egy új erdőtörvényt meghozni, amely alapvetően azokat a szempontokat igyekszik érvényesíteni, amikről az elején szóltam. Tehát az ellenállás, a visszavonás helyett a partneri együttműködésben való közös alakítás, egy jó erdőtörvény igénye fogalmazódott meg. Ehhez jó az alapanyag. Úgy veszem észre, hogy a parlamenti vita - beleértve a bizottsági vitákat és a párhuzamosan, folyamatosan folytatott egyeztetéseket a Házban és a Házon kívül - jó lehetőséget teremt arra, hogy egy jó erdőtörvény szülessen.

Megítélésem szerint ez annál is inkább fontos, mert amikor a jelenlegi válság idején erdőtörvényt alkotunk, nem árt a jövővel is foglalkozni. Hozzáteszem, hogy az erdő nemcsak a jövő, hanem a jelen is, sőt bizonyos szempontból tud olyan pozitívumokat is felmutatni, amelyek a válságkezelés szempontjából is megfontolandók. Talán meglepő, de úgy gondolom, hogy a jövő nem feltétlenül a ma liberális közgazdászok által vázolt jövő, sokkal inkább az erdő nyújtotta vagy mutatta jövő, ha tetszik - kicsit tudományosabban megfogalmazva -, a fenntarthatóság érvényesítése. Mert hát az erdő - különösen ha mint erdőt nézzük - és a fenntarthatóság közötti összefüggés eléggé nyilvánvaló, hiszen az erdő nem egyszerűen fa - mint már mondtam -, nem egyszerűen vadak élnek benne, hanem levegőt biztosít, leköti például a port és a szén-dioxidot, amely szén-dioxid nagyobbrészt felelős azokért a klímaváltozási jelenségekért, amelyek meglehetősen riasztóan tornyosulnak előttünk. Nyelő, ahogy fogalmaznak, nyeli az erdő a szén-dioxidot. Ez pedig hatalmas haszon, amely haszonnal számolni kell. Az is kétségtelen, hogy éppen ellentétben áll a faanyag-kitermelés mint faanyaghaszon elvével, ezért is helyénvaló az erdő hasznait a maguk teljességében számba venni.

Ezen túlmenően az erdő egy olyan természeti közeg, amely mindig igényel valami emberi közreműködést, különösen, ha még azt is a fejünkbe vesszük, hogy Magyarország erdősültségét valamikor majd tovább növeljük. Ez mind-mind tevékenység, munka, sőt azt is mondanám, hogy befektetés a jövőbe, befektetés gyermekeinknek és unokáinknak. Érdemes elgondolkodni rajta, vajon az-e a jó megoldás, hogy ezt drága gépekkel vagy esetleg több kézi munkával végezzük el. Ha az erdőhöz mint erdőhöz közelítünk, akkor az esetek többségében helyesebb a kézi munka preferálása, mert bár az erdő nyeli a szén-dioxidot, de minek oda bepöfögni mindenféle gépekkel. Tehát több olyan dolgot enged majd végiggondoltatni az erdő a válság idején, ami a válságból kivezető út szempontjából sem lesz érdektelen.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az erdőhöz fűződő előnyöket az erdő tudja nyújtani, az erdő a maga teljességében. Időnként döbbenten veszik tudomásul az emberek, hogy azt mondják nekik, amit itt látnak, az egy erdő. Mert mit látnak? Azt, hogy sehol egy fa. Jó esetben valami cserjés látszik ott, vagy adott esetben talán csemeték. Mire kívánok utalni ezzel? Arra, hogy az erdő akkor tudja a pozitív hatásait kifejteni, ha látványában is egyre több helyen és egyre hosszabb ideig meg tud maradni.

A tarvágás kérdését érinti ez a felvetés. Ideje lenne a tarvágásnak némi korlátot szabni. Szívem szerint azt mondanám, hogy tarvágás no. De én el tudom fogadni a hozzáértőknek - mert én nem vagyok erdész, ezt azért lássuk be - azokat a megfontolásait, hogy ezt az üzemmódot indokolt korlátok közé szorítani, de a teljes tilalom megoldhatatlan nehézséget jelent, adott esetben akár még az erdő rovására is mehet. Elfogadhatónak tartom azt, hogy preferálja az erdőtörvény a szálaló és az átalakító gazdálkodást, preferálja a faanyagkinyerést nem eredményező művelést, és szigorú szabályok között, de ilyen feltételekkel a továbbiakban szűkülő terjedelemben maradhat a tarvágás is. Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a tarvágást illető szigorú szabályok a védett természeti területeken lévő erdők vonatkozásában még szigorúbban érvényesüljenek. Számomra megnyugtató volt, amikor erről beszéltünk. Ha nem az erdész kontra természetvédő vitájáról van szó, hanem mindketten azt látják, hogy a másik is az erdő szempontjait igyekszik érvényesíteni, akkor megteremthetők azok az összhangok, amik egy jó törvényi normában is meg tudnak jelenni.

Azzal szeretném zárni a felszólalásom, hogy nagyon boldog lennék, ha az erdőtörvény vitája is hozzájárulna ahhoz a hitem szerint helyes gondolatnak a mind szélesebb körű elterjedéséhez, hogy nem az a jó természetvédelem, amelyik ki akarja rekeszteni az erdőből az erdészt, a víz partjáról a halászt vagy a horgászt, vagy ne adj' isten, a termőföldről a gazdálkodókat, hanem az a jó természetvédelem és az a jó erdőtörvény, amelyik az erdész hasznos tevékenysége által biztosítja a természetvédelmi szempontokat, ha tetszik, biztosítja az erdő jelenét, jövőjét mindannyiunk boldogságára és örömére. Abban a reményben, hogy ezt fogja szolgálni az új erdőtörvény, megfelelő módosítások után én személyesen is elfogadásra fogom ajánlani a tisztelt Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu